2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A legjobb bulik a konyhában kezdődnek: így készült a Kispál és a Borz búcsúkoncert

G. L. 2014. december 09. 09:21, utolsó frissítés: 09:41

A koncert art directora, Lévai Balázs szerint pont az a jó, ha nem túl "szembetűnő" a munkája.


"A zenészek alapvetően azt gondolják, hogy ők tudják a legtöbbet arról a dalról, amelyet megírtak, és nagyon kevés impulzust engednek be, amikor egy segítőtárs próbál egy másik véleményt mondani. Pedig komoly művészeti alkotásoknál rossz, ha csak annyi van benne, amennyit az alkotója bele akar tenni. Amit mondok, az ellentmond annak a zenész-tételnek, hogy más ne szóljon bele a zenekar működésébe, vagy abba, hogy miként építsenek fel egy koncertet. Szerintem van külső szempont, mert az előadó soha nem lesz néző" – vezette fel az art directori munkáról szóló előadását Lévai Balázs újságíró, rendező és műsorvezető a VI. Kommunikációs Napokon. Az art director ebben az előbb említett munkát segíti, ő ugyanis kívülről látja a zenekar produkcióját.

Lévai Balázs (Fotó: Szénás Szabolcs)Lévai Balázs (Fotó: Szénás Szabolcs)


Lévai szerint míg a ’80-as és ’90-es években a koncertek adták el a lemezeket, a koncertekkel reklámozták azokat, addig manapság a lemezek reklámozzák a koncerteket, az élő fellépésekből származik a haszon. Ha a ’90-es években valaki részegen felment a színpadra, és lenyomott egy nagy bulit, akkor ő volt a sztár.

“Láttam olyat, aki józanul ment fel a színpadra és részegen ment le, olyat, aki részegen ment fel és nagyon részegen ment le, illetve olyat is, aki részegen ment fel és nem jött le. Kiss Tibi például egyszer olyan szimbiózisba került a mikrofonnal, hogy úgy érezte, nem kell lejönni a színpadról. Akkor ez menő volt” – anekdotázott Lévai. Elmondása szerint manapság már nem engedhetik meg maguknak ezt az együttesek, megváltoztak a közönség igényei és elvárásai, sokkal inkább érvényesül a piaci attitűd:


a néző le akarja nézni a jegy árát.

„Egy koncert is ugyanolyan hatáselemeket használ, mint egy színházi előadás. Csak nem Shakespeare-t játszunk, hanem dalokat. De egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sorrendben játsszuk a dalokat, hol gyorsítjuk, lassítjuk vagy feszítjük a ritmust. Ugyanaz a feladat, mint egy színházi előadás esetében, a kérdés csak az, hogy ezt a zene mellett milyen hatásokkal fogjuk elérni” – mondja Lévai. Hozzáteszi: egy art directornak pontosan az a feladata, hogy megrendezze az adott zenei produkciót, felépítse a koncert menetét. Az ő kezében futnak össze a szálak: a zenekar közreműködésével kialakítja a dalsorrendet, egyeztet a fényesekkel, a hangosítókkal és VJ-vel. Fontos, hogy az egész produkcióról legyen egy nagy, általános víziója, ami könnyen eladható, például a támogatóknak. Egy csomó feladatot vesz le a zenekar válláról, hogy nekik csak a zenéléssel kelljen foglalkozniuk. De betölti egy terapeuta szerepét is, illetve a konfliktuskezelésben irányítja a gyorsreagálású hadtestet.

Lévai szerint viszont fontos, hogy az eredmény ne legyen zenekaridegen, stíluson belül maradjanak. „Ne olyan dolgokat próbálj ráerőltetni, ami a produkció üzenetétől, hangulatától, atmoszférájától merőben eltér. Például sok fejtörést okozott, hogy a népzenét játszó Csík Zenekart miként lehet úgy feltenni egy sportcsarnok színpadára, hogy ne hazudtolja meg az eredeti üzenetét” – mondta.

Lévai szerint a magyar könnyűzenei ipar tőkehiányos, nincs arra pénz, hogy minden koncerten egy art director segítsen, ezért csak a nagy produkcióknál használják, amikor nagy a tét. Példának az Anna and the Barbies Syma Csarnokban tartott szuperkoncertjét említette, aminek Balázs Zoltán, a Maladype Színház rendezője volt az art directora.



Lévai esettanulmányként két korábbi munkáját mutatta be. Egyrészt beszélt a MTV Icon-sorozat Ákos munkásságát feldolgozó koncertjéről, amihez a Magashegyi Underground Ákos Dúdolni halkan című dalát dolgozta fel. Lévai ebben a vizuális elemeket említette, amiben a Garai Gábor versét szavaló Latinovits Zoltánnal ötvözték a zenekari produkciót.



(A Kispál és a Borz búcsúkoncertjének introfilmje)



(Részlet a búcsúkoncertfilmből, amit Merényi Dávid rendezett. Lévai külön kiemelte az előadásában a zongorajáték alatt vetített vizuális elemeket, Kispál és a Borz-dalokból származó felbukkanó szavakat, ami a filmben nem kapott elég hangsúlyos szerepet, de a koncerten résztvevők szerint nagyon látványos volt.)




(Említette a konfettiesőt is - a videón 3:20-tól -, ami véleménye szerint bármennyire is közhelyes, adott körülmények között, jól időzítve működhet. A búcsúkoncerten résztvevők közül sokan megőrizték az akkor szétszórt konfettit.)

Lévai Balázs részletesen beszélt a Kispál és a Borz 2010-es búcsúkoncertjéről, ami art directorként a legnagyobb projektje volt. A Sziget Fesztivál nulladik napján rendezett eseményen 45 ezer néző vett részt. A beszámoló szerint a koncert előkészítése nagyjából 3 hónap volt, ami a dalok kiválasztásával kezdődött. Először 70-80 dalt válogattak ki az életműből, amit 35 dalra szűkítettek. Ezt kellett dramaturgiailag hat felvonásban úgy felépíteni, hogy izgalmas legyen: kezdve a vendégelőadók – például részt vett Németh Juci, Kiss Tibi, Varga Livius, Beck Zoli, Szűcs Krisztián és a Csík zenekar tagjai – időzítésétől a díszleteken keresztül a színpadkép kialakításáig. Rendezett hozzá introfilmet, amelyben egy hajóval érkeznek az együttes tagjai a Szigetre, illetve egy 1988-as felvételt is levetítettek az Őskispál blokkban.



(A konyhajelent Kispivel és Lovasival. Ekkor történt a koncert egyetlen bakija, Lovasi elfelejtette bemutatni Kispit.)



(A nagy közös konyhai "buli". Kispál András itt énekelt egész karrierje alatt egyetlen sort.)

A konyhajelenetet egyébként állítólag azért tettek be, mert a legnagyobb bulik mindig a konyhában kezdődnek.

Lévai szerint az art direktor akkor végzi jól a munkáját, ha a nézőnek egyáltalán nem szembetűnő a koncert dramaturgiája, de nem is unatkozik.



(Ez volt a búcsúkoncert utolsó dala.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS