2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A melegek másképp csókolnak?

2014. november 21. 08:29, utolsó frissítés: 14:26

"Felforgató élmény, hogy ez a személy egy férfi - és te magad is férfi vagy." Első csók élmények melegektől és leszbikusoktól.


A múlt héten rendezték meg Kolozsváron a Gay Filmek Fesztiválját. Ennek kapcsán az LGBT közösséghez tartozó személyeket kértünk meg, hogy meséljék el az első (igazi) csók, vagy valami ehhez mérhető élményüket.


Intrested in men and women

Betettek egy Facebook-csoportba a nyári egyetem többi résztvevőjével együtt. Biztos voltam benne, hogy érdeklik a lányok. Lájkoltam a képét, de semmi. Aztán kicseréltem az adataimat: intrested in men and women. Lájkoltam, és írt nekem. Másfél hétig éjszakákon keresztül dumáltunk, majd kijött elém a reptérre.

Szinte soha nem voltam még ilyen izgatott, mint akkor a repülőn: my beloved Finnország, életem első útja egyedül ilyen messze, és egy szexi, vörös orosz a reptéren. Én meg az utóbbi 36 órában csak 40 percet aludtam a buszon. Melyik jobb? Amikor megérkeztem, gondoltam megölelem, még akkor is, ha az utóbbi 36 órában nem igazán aludtam és nem is zuhanyoztam. De ő elintézett egy sziával és egy mosollyal. Na, tényleg tartózkodó. Még. (Egyébként meg azt hittem, hogy cuki orosz akcentusa lesz, de a tökéletes brit kiejtése mellett, én beszéltem székelyesen.)



Pesten felszállás előtt akartam venni egy kis meglepit, aztán túlzásnak éreztem. De ő hozott nekem fekete mentás csokit, én meg hülyém éreztem magam, hogy mégsem vettem semmit. Másnap reggel egy rózsaszín fánkot is kaptam. Túl édes volt. Mármint a fánk. Meg az almás-epres sör, amit filmezés közben ittunk. Nem tudtuk végignézni a La vie d’Adéle-t egy éjjel alatt, mert folyton megállítottuk a videót. Természetesen beszélgettünk.

Amikor beszélek valakivel, általában sokat mutogatok és meg is érintem az embereket. De egy ismerőse azt mondta, hogy utálja, ha hozzáérnek. Úgyhogy elmentünk random buszozgatni a vadiúj 50 eurós buszbérletünkkel, és miután egy ipari telepen kötöttünk ki, eljutottunk a tengerpartra is. Ott meg egymás mellett üldögéltünk a stégen, a lábunkkal a kissé hideg vízzel játszottunk. Persze minimum fél méter távolságra egymástól. Na jó, néhány órával később megjegyezte, azt azért nem bánja, ha én érintem meg. Suddenly, distance between us reduced to 2-10 cm.

Aztán a második naptól kezdve nála aludtam három hétig. Minden reggel a negyedikről pizsamásan és borzosan lesétáltam a másodikra, hogy öltözzek fel. Egy ideig senki nem tudta, melyik emeleten lakom igazából, és mi a francért ingázom reggel 8-kor két emelet közt. (Nóra)


Felforgató élmény, hogy ez a személy egy férfi

Ha minden csók első csók, az igazán kivételes helyzet. Ezt keressük egész életünkben, mégis csak néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy így érezzen. Szerencsés vagyok, mert velem megtörtént ez – nem tudok tehát első csókról beszélni, csak első csókokról. De csókokról sem beszélhetek, mert nem ezekben volt a lényeg: sokkal inkább abban, ahogyan annyira közel értek egymáshoz a lelkek. Giccses dolog ez, de nem tudom másképp megfogalmazni. Benyomások maradtak meg: a toronyóra hangja, amint az éjszaka felhúzza magát, egy körülírhatatlan édes illat, történetek, amelyekbe nem lehet nem beleszeretni, lebegés.

Férfi birkózás, részlet egy antik görög kupa díszítésébőlFérfi birkózás, részlet egy antik görög kupa díszítéséből


Felforgató élmény valakivel két óra után úgy beszélni, mintha ezer éve ismernétek egymást. Felforgató élmény, hogy nem tudsz beleunni az éjszakába nyúló sztorizásba, úgy, hogy a másik ölébe hajtod a fejed. Felforgató élmény belegondolni abba, hogy ez véges – visszatérni a mindennapok rutinjába ilyenkor lehetetlen. Felforgató élmény valaki mellett ösztönösen őszintének lenni, úgy, mint még soha, bizonyítéka annak, hogy a lét elviselhetetlenül könnyű is lehet. Felforgató élmény, hogy ez a személy egy férfi - és te magad is férfi vagy. (Levente)


Nincs kedved meginni még egy sört?

Így visszagondolva az a furcsa, hogy bár évekig éltünk ugyanabban a városban és valószínűleg ugyanazokon a programokon vettünk részt, valahogy mégsem találkoztunk. Nem vettük észre egymást. Nem emlékszem arra, hogy (meg)láttam volna őt.

Végül az első erdmagyar melegtalálkozón ismerkedtünk meg. Szokásomtól eltérően öt perc késéssel érkeztem, így már elég sokan álldogáltak a Mátyás szülőháza előtti terecskén. Ő is ott állt a körben: a nagybetűs. (Számomra legalábbis.)

Következett egy bemutatkozó kör, de amikor éppen odaértem volna hozzá, megcsörrent a telefonja. Mégsem bántott igazán, hogy a bemutatkozás elmaradt, mivel amint telefonált, meghallottam a hangját. Be kell vallanom: teljesen elvarázsolt és végleg meggyőzött arról, hogy nekem ez a nő kell!

Federico Cervelli - Diana és KallisztóFederico Cervelli - Diana és Kallisztó


Közös kocsmázással folytatódott a délután. Sajnos − bármennyire is igyekeztem úgy alakítani a helyzetet −, nem sikerült magam mellé ültetni. Két lány került közénk. Ennek ellenére működött köztünk valamiféle kémia, folyamatosan éreztük egymás jelenlétét és kvázi-közelségét. És persze igyekeztünk bevágódni egymásnál: nagyon okosakat mondani, nagyon értelmesen hozzászólni a felvetett témákhoz. (Megjegyzem: sikerült!)

Közben arra gondoltam, hogy miután mindenki hazamegy, eljön még az én időm: mi ketten még maradunk. El lehet képzelni csalódottságomat, amikor a többiekkel együtt ő is elkezdett felcihelődni. Ahogy elindultunk, az utcán, mellém csapódott. Tartottam tőle, hogy nem lesz túl hosszú a közös utunk, ugyanis őt meghívták egy buliba, ahova engem nem. Az első jelzőlámpánál a többiektől lemaradva mi nem értünk át a zöldön. Amint várakoztunk megkérdeztem tőle:

− Nincs kedved meginni még egy sört?

− De. − válaszolta ő, intett a többieknek, és elindultunk az ellenkező irányba. Azóta is együtt vagyunk. (Ildikó)


Miért nem is fogjátok meg egymás kezét?

Olyan házban élünk, ahol sok a gyerek. A lépcsőházban ott sorakoznak a rollerek, a háromkerekű és kétkerekű biciklik, a labdák, az ereklyeként őrzött fadarabok. Ha szép az idő, gyerekhad fogad az udvaron, versenyt futnak, telerajzolják az udvar kövezetét, kockáznak, és ha nem néznek oda, mi is végigugráljuk fél lábbal a tíz kockát. Az ügyesebbek fára másznak, és be is kukucskálnak a teraszunkra, nézik, hogyan cigizik a két néni.

Aprajafalva apró emberkéit gondos anyukák és apukák nevelik. Apukák, akik naponta sétáltatják, ölelgetik, szeretgetik csemetéiket, anyukák, akik arra biztatják lurkóikat, hogy ajánlják fel a madaraknak a levélbe fújt kis taknyukat. Olyan kisgyerekekkel - totyogótól a harmadikosig -, élünk közös fedél alatt, akiket személy szerint a széltől is óvnék.

Ismeretlen szerző műve: Két nő a kádbanIsmeretlen szerző műve: Két nő a kádban


És igen, talán tudat alatt magamtól is. Amikor sok helyről maguk az iskolapszichológusok is azt sulykolják beléd, hogy a melegség aberráció, fertőző és szégyen, akaratlanul sem ölelgeted, puszilgatod az azonos nemű párodat a gyermekek előtt. És mindez addig nem is igazán tudatosult bennem, amíg egy anyuka fel nem tette a kérdést: miért nem fogjuk meg a párommal egymás kezét?

Mert ez jó ok lenne arra, hogy beszélgessen erről a gyerekével.

Forradalmi kérdés. Köszönöm. (Móni)


Egymást átölelve sétáltunk

Kolozsváron a Bulgakovból haladtunk a Béke tér felé. Ha nem lettem volna olyan bizonytalan, akkor biztosan hamarabb bepróbálkozom nála, egyszerűen szembe fordulok vele és megcsókolom, de Tamás volt az első. Visszagondolva, olyan egyértelműek voltak a jelek, mindenféle indok nélkül beszélgettünk órákon keresztül, egy pillanattal mindig tovább tartott, amikor egymás szemébe néztünk, mint általában, véletlenül valahogy mindig egymáshoz értünk, ha lehetőségünk adódott. De ezeknek nem tulajdonítottam semmi jelentőséget. Így csak átöleltem, és próbáltam elkerülni, hogy összeakadjon a lábam az övével, s amúgy az enyémek is. Úgy vert a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről, a térdeim remegtek, a gyomrom öklömnyire szorult össze. Közben persze beszélgettünk, de már fogalmam sincs, hogy miről, egy kicsit el voltam szállva, hogy ez mind velem történik.

Persze próbálkoztam. Birizgáltam a haját, tovább is megpróbáltam úgy hozzáérni a kezéhez, mintha véletlen lenne, de igazából fogalmam sem volt arról, hogy konkrétan mit kellett volna tegyek. Nem tudom már, hogy miként kerültünk a Sétatérre, még a régi Sétatérre, ami tele volt sötét zugokkal, fákkal és bokrokkal jól árnyékolt „tisztásokkal”, szóval csak ott voltunk. Valószínűleg ő vezetett arra, és én mentem utána, mint egy kiskutya.

Michelangelo: Ádám teremtéseMichelangelo: Ádám teremtése


A park egy keskeny ösvényén sétáltunk, teljesen sötét volt, nem láttunk semmit. Véletlenül pocsolyába lépett, az pedig teljesen kizökkentett. Pár másodpercig nem tudtam, hogy mi történik, amire felfogtam a szituációt, már szembe kerültünk egymással, nagyon közel került az arcunk egymáshoz. Ha nem lett volna annyira sötét, talán a szeplőket is megszámolhattam volna az arcán. Hozzáértek az ajkai ajkaimhoz, tűzijátékszerűen áradt szét a testemben a kellemes, meleg bizsergés. Csókolóztunk, hosszan.

Lassan szétáradtak a gyomromban a pillangók, éreztem, ahogyan csiklandoznak, és mintha fel is emeltek volna a földről, talán lebegtem is. Tovább nem mesélem, túl szexuális, túl intim, túl ügyetlen. (Laci)

(címoldali fotó: Egon Schiele, Két lány (Szerelmesek), részlet, 1914)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS