2017. szeptember 26. keddJusztina
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A piros-sárga-kék lipinkánál csak a háromszínű csokornyakkendő menőbb

összeállította: Sipos Zoltán 2004. június 28. 17:08, utolsó frissítés: 16:58

#b#[fotóriport]#/b# A Kolozsváron fellelhető nemzetiszín tárgyak számbavételére vállalkozott a Duo Van Der Mixt projektje. A leltár: terrorista-maszkok, tejeskocsik, kerti törpék, nemzetiszín puzzle és reklám-pannó.





Csak az elmozdítható tárgyakat (vagyis padot, kukát, parkolásgátló rudakat) zsúfolták össze a Duo van Der Mixt képzőművészei a Kolozsvári Törökvágás utcában levő Protokoll-galériába. A duó tagjai név szerint: Mihai Pop és Cristian Rusu. A pénteki megnyitót kellőképp rövidre szabták – az egyedüli emlékezetes pillanat: a képzőművészek megköszönték a volt kolozsvári városvezetésnek a zsíros témát.

A kiállított tárgyakból, illetve a kiállítás részét képező fotó-albumból szemelgettünk – a fotók mellett Marius Lazar elemzésének részletei olvashatók.



A forradalom utáni időszak betegségei közül a szimbólumok felhígulása a legszembetűnőbb. Miután annyi éven keresztül felcserélték a fogyasztásra szánt dolgokat azok "helyettesítőivel" (és így a valós problémákra adható válaszokat azok szimbolikus megfelelőivel) Ceausescu uralma idején, a románok továbbra is sportot űznek vágyaik képzeletben való megvalósításából. (...)



Mindegyikben közös az a szándék, hogy hétköznapi funkciójukat túlszárnyalják, és valami mást, magasztost szimbolizáljanak. A magasztostól a nevetségesig azonban – mint jól tudjuk – csak egy lépés van, és ha ugyanezt a lépést fordított irányba tesszük meg, akkor a nevetségest legfennebb giccsé, a szimulált magasztos egy "kéznéllevő" formájára lehet emelni.



"Kéznéllevő" itt azt jelenti, hogy a giccs-ember számára a cél nemes mivoltát csak a rendelkezésre álló eszközök silánysága múlja felül. A magasztos pedig mindig felcserélhető, mert az ünnepi és a hétköznapi számára nem ellentétesek. Sőt, a magasztost gond nélkül be lehet fogni a gyakorlati igények kielégítésére. (...)



A funkcionális és a szimbolikus közti szakadék meglepő itt: egyes esetekben a zászló színeit látván bizonyos tevékenységek felfüggesztődnek – visszahőkölsz, amikor a szemetet egy nemzetiszínű szemetes-kosárba kell dobnod. (...)



Így átminősítve, a mindennapi tárgyak azonosság-jelző funkcióval bírnak: azok kiemelik tulajdonosukat a névtelenségből, kisuvickolják feleslegességét és egyszeriben elenyészően kicsi mivoltát hatalmas méretűre duzzasztják egy sokezres nézővel rendelkező utcai színházban. Valószínűleg emiatt annyira népszerűek a kolozsvári szuper-hazafias díszletek.



A köztérségek dekorativizmusa mintát szolgáltat az egyszerű ember intim szférájának számára, és egy ilyen modell követése sokat mond az emberi lélek elfojtott büszkeségéről és kisebbrendűségi komplexusáról. A frusztrációból aztán tett lesz a képzeletben, és a félénkség eltűnik a szimbólum világában, képzeletbeli hősiességgé válva.



A közvetlen üzenet a polgár mozgósíthatóságáról szól, valamint arról, hogy az imádja, ha manipulálják. Színes tárgyai ezt jelzik: "számítsanak rám, uraim! Én egy vagyok a sokak közül..." (...)


















Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS