2020. július 8. szerdaEllák
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hobbiszakácsból lett ízlovag: megőrzik a székely konyha ízeit

2014. augusztus 05. 16:32, utolsó frissítés: 2014. augusztus 06. 11:35

Először avatott erdélyi tagokat a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend. Jánossy Alizzal, a Székely Konyha szerkesztőjével, friss ízlovaggal beszélgettünk.


„Az alázattal, becsülettel és tisztességgel végzett munka meghozza az elismerést. Soha nem volt titok az én gasztronómiai vonzódásom. Ez a hobbim, amit azért vetítek ki blogokon és más fórumokon, mert úgy vélem, hogy a napjainkban reneszánszát élő gasztronómiában kell lennie egy olyan felületnek vagy lapnak, ami figyelmet fordít azokra a régi, egyszerű, jól bevált receptekre is, amiket a háziasszonyok ifjabb generációi már elfelejtettek vagy felcseréltek valami igen jól hangzó, de nem feltétlen ízletes és egészséges ételre. Rengeteg olyan lap van, ami a legújabb trendeket és divatos készítményeket mutatja be, de szerintem az is jó, ha van olyan fórum, ahol a régi recepteket mutatjuk be. Ezt a tevékenységemet ismerték el” – magyarázta a Borszéki Napok keretében a hétvégén a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend tagjának választott Jánossy Aliz, a Hargita és Kovászna megyében megjelenő Székely Konyha felelős szerkesztője. Ízlovagnak Rácz Mihály, a lovagrend nagymestere kérte fel Alizt még tavaly, akit most a Bükkhavasban élő Szőcs Bélával egyszerre avattak ízlovaggá.

„A tavalyi Borszéki Napokon kolléganőmmel készítettünk egy Gyergyó vidékén fennmaradt örmény ételsort, ami itt színesíti a székely konyhát, hiszen beépült a székely konyhába. Van néhány olyan étel, amit csak Gyergyó környékén, illetve más örmény gyökerekkel rendelkező településeken főznek, mint Csíkszépvíz vagy Szamosújvár. Készítünk/készítenek ángádzsábur levest, hurutot, padlizsánnal muszakát, illetve ismerik az anusaburt vagy édes levest, ami lényegében egy desszert, amit viszont hajdanában nem desszertként fogyasztottak.

Ezt a menüsort készítettük el Borszéken, amit a lovagrend tagjai is megkóstoltak. Nagyon érdekesnek és különlegesnek találták, és utána felkértek arra, hogy legyek a lovagrend tagja, amit én elfogadtam. Ezt erősítették meg egy hónappal ezelőtt, amikor már a ruhaméreteimet is kérték, mivel a címhez jár egy lovagi kaftán is, amit el kellett készíteni az én méretemben” – ismertette a kiválasztás folyamatát Aliz, aki azt is elmondta, hogy gyerekkora óta főz. 8-10 éves lehetett, amikor megfőzte élete első fogását.


„Pityókalevest készítettem életemben először,



amit édesanyám is megkóstolt. Nagyon megdicsért érte, csak annyit fűzött hozzá, hogy máskor a krumplit egy kicsit jobban mossam meg, és kevesebb sót tegyek bele. Tehát valószínű, hogy nem volt egy nagy sikernek örvendő készítmény, viszont édesanyám megdicsérte. És én azóta gyakorlatilag főzök, legfőképpen a családomnak és a barátaimnak. Mindig is fontos szempont volt nálam, hogy friss étel kerüljön a gyermekeim asztalára” – mondta el.



Elbeszélése szerint a hobbi az 1980-as években kezdett komolyabbra fordulni, akkortól érdeklődik inkább a gasztronómia iránt. Akkor még eszperantó nyelven levelezett a világ minden táján élő emberekkel a gasztronómiáról.

„Már akkor érdekelt, hogy mi a kedvenc ételük a kínaiaknak vagy a japánoknak. Rengeteg sok receptet gyűjtöttem be így. Sok ételnek még a hozzávalóját sem értettem, hiszen sem internet, sem Google nem volt. Lexikonból néztem meg például, hogy mi az a garnélarák. A '80-as években közönséges folyami rákot is csak akkor láttunk és kóstoltunk, ha valaki fogott.

Napilapos újságíróként dolgoztam a pályafutásom nagyobb részében, ami elég húzós, stresszes munka. Rájöttem viszont, hogy az esti és a kora reggeli főzések nagyon jól kikapcsolnak. Ezért a gyermekeim és az ismerőseim ösztönzésére összekapcsoltam ezt a kettőt: gasztroblogot kezdtem vezetni, ami hozta a kiadók érdeklődését, és felkértek a Hargita Népe mellékleteként megjelenő Székely Konyha szerkesztésére” – foglalta össze gasztronómiai pályafutását.

Az ízlovagi cím elfogadásával elbeszélése szerint


a gasztronómiai anyanyelvünk mellett kötelezte el magát,

abba senki nem szólhat bele, hogy mit főz a fazekában. A székelység ételeit szeretné megörökíteni valamilyen formában, akár a magazinban, akár – egyelőre csak tervezett – szakácskönyvben.



„Minden tájegységnek megvannak a jellegzetes ízei és ételei, amiket ismernek és főznek az emberek. Van néhány olyan, amit már csak az idős asszonyok ismernek, és már ők is egyre ritkábban főzik. Nagyon sok jó receptet mondanak el nekem, csak utána azt is hozzáteszi a nénike, hogy legalább harminc éve készített legutóbb ilyet. Ezekből már nagyon sokat lehoztunk a Székely Konyhában, de a dédelgetett álmom egy komoly szakácskönyv megjelentetése. Ez egy kicsivel több is lenne, mint egy szakácskönyv, hiszen ezekhez az ételekhez egy-egy rövid sztorit is szeretnék kötni. Szeretném, ha megmaradnának ezek valamilyen gyűjteményes formában az utókornak” – magyarázta Aliz a terveit.



Ezen kívül arra is kötelezettséget vállalt, hogy bárhol jelenik meg a lovagrend képviseletében, akkor viseli annak a lovagi uniformisát, illetve ismerteti a rend célkitűzéseit. A lovagrendi tagság együtt jár azzal is, hogy javasolhat új tagokat, erdélyiként célja, hogy innen ajánljon új tagokat, ez pedig idővel maga után vonhatja, hogy megalakuljon a magyarországi lovagrend erdélyi fiókja.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS