2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A becsületes maffiózó több száz tonna lopott ócskavasat is szállít

összeállította:Sipos Zoltán 2004. május 03. 11:11, utolsó frissítés: 11:11

Mi sem egyszerűbb néhány kamionnyi fa, szén vagy ócskavas beszerzésénél: az Evenimentul Zilei riporterei #b#inkognitóban#/b# annyit vásárolhattak a lopott árukból, amennyit akartak – mert a hatóságok együttműködnek a maffiával.






A faexport liberalizása idején, az 1997-2001-es időszakban több, mint 10 millió köbméternyi fát vágtak ki törvénytelenül és vittek ki az országból (a Mezőgazdasági Minisztérium adatai szerint).

Jelenleg Romániában 6300 millió hektárnyi erdő található – kevesebb, mint az európai átlag. A bútorgyárak által keresett, értékes fafajtákból álló erdők, a tölgyesek, a bükkösök és a kőriserdők erősen megfogyatkoztak. 2001-ben egy kormányrendelettel megtiltották a fa-exportot és előírták, hogy a fakitermelni kizárólag erdészeti engedéllyel lehet.


Az illegális fakitermelés azonban virul: az Evenimentul Zilei napilap csapata a Bákó megyei Targu Ocna körül szimatolt. Dofteana községben először csak tűzifát próbáltak szerezni, azzal a sztorival, hogy Olténiából jöttek gabonával, és mivel nem akarnak üres autóval hazamenni, tűzifát vásárolnának.

Fát lopnak egy erdélyi erdőbenFát lopnak egy erdélyi erdőben


Az egyik falubeli az erdészekhez irányította őket, akik éppen kocsmáztak: azok sajnálkozva mondták, éppen itt a főnök, így nem üzletelhetnek.

– Olcsón szeretnénk fát vásárolni, papírok nélkül.
– 500.000 lej köbmétere. Ha nem lenne itt a főnök, sokkal olcsóbban és könnyebben megoldhattuk volna, dehát ez van...
– És ha adunk a főnöknek is valamit...
– Hát igen. Ez az!
– De a rendőrséggel nem lesz gond?
– Azt úgy kell csinálni, hogy mondjuk 7 köbmétert vesznek, és csak ötöt írnak be a papírokra. Senki nem fogja megmérni...

– De nekünk nem kell papír, nekünk olcsó fa kell! Megoldható?
– Mondom, ha nem lenne itt a főnök...
– Jövünk máskor. Ha elment a főnök, rakodhatunk anélkül, hogy valaki meglátná?
– Most sem lenne gond, ha nem lenne itt a főnök! Elintézzük, mi hozzuk a fát az erdőből. Észre sem vevődik ott egy kamion ott...


A riporterek az erdész-mestert
nem keresték meg, mert nem akarták túlfeszíteni a húrt. Ehelyett értékesebb faanyaggal, tölggyel próbálkoztak. Comanesti környékén megszólítottak egy szekerest, és megkérték, szerezzen nekik némi tölgyfa-deszkát.

– Hát az van, a testvéremnél van vagy 16 köbméter. Az autóra egyenesen az udvarról lehet rakodni.
– Bármennyit eladna nekünk? Mi lopott fát vennénk, ha érti...
– Akármennyit kérhetnek, mi csak ezzel foglalkozunk.
– És hol lakik, felkeresnénk...
– Hát az erdész háza mellett.
– Ja, szóval az erdésszel barátok.
– Persze, persze.


Comanesti-ben egy bódé előtt álltak meg, és az első kijövőtől tölgyfarönkök iránt érdeklődtek:

– Hogy akarják, papírokkal vagy papírok nélkül?
– Papírok nélkül.
– És mennyit akarnának venni?
– Hát elég sokat. Ha összejön, akkor még teszünk egy utat.
– Fiam, tudod mi a probléma? Egy hét alatt tíz köbméter tölgyfát termelek ki.
– És mennyiért? Hát, úgy 1 200 000-ért. Papírok nélkül.
– És papírokkal?
– Hát az 2,7–3 millió lesz...

A Petrila-bánya. A környékbeliek innen csórják a szenet a fűtéshez (Petrut Calinescu felvétele)A Petrila-bánya. A környékbeliek innen csórják a szenet a fűtéshez (Petrut Calinescu felvétele)


A fatolvajok, úgy tűnik, összedolgoznak az erdészekkel – ez akkor derült ki, amikor találkoztak egy fiatalemberrel, aki éppen fát szállított:

– Látják azt a kocsmát? A főnök onnan irányít mindent, az erdészettel karöltve. Ha valakinek fa kell, hozzá fordul, az erdészek is. Emiatt azok úgy tesznek, mintha nem látnák. Így megy ez nálunk...
– Mi lopott fát vennénk, papírok nélkül.
– Hát itt senkinek nincsen papírja...


A következőkben szenet próbáltak vásárolni az újságírók.

De míg a favásár könnyen ment, a szenet nem hétköznapi halandótól, hanem egyenesen a Rosiuta-i bánya igazgatójától, Marian Urucu-tól kell beszerezni:

– Szenet szeretnénk vásárolni. Lehet?
– Igen, április 1-e után.
– Olyan későn? Legalább egy rakományt adjon, ne menjünk el üres teherautóval...
– Nem lehet, engedélyekről van szó.
– De mi papírok nélkül szeretnénk.
– Erről szó sem lehet.
– Akkor adjon engedéllyel.
– Nem lehet! A vállalat átszervezés alatt áll, csak a hőközpontoknak adhatunk el szenet. Ha nem így lett volna, papírokkal meg papírok nélkül is adtam volna.


Végül az igazgató – hosszas győzködés után

– beadta a derekát: felhívta bizalmi emberét, és kiadta az utasítást: március végéig kell adjon egy rakomány szenet az inkognitó-csapatnak. Távozáskor azonban nem felejtett el szólni, hogy ugyan biza, hozzanak már az áruért cserébe egy rakomány kukoricát. A riporterek természetesen nem utasították vissza az üzletet. És valóban, a megbeszélt időpontban megkeresték az igazgató bizalmasát, az nem csak egy rakomány szenet bocsátott volna rendelkezésükre, hanem igény szerint bármennyit felajánlott.



Az ócskavas-biznisz is virul Romániában

– a Nitramonia Fagaras nevű vegyipari vállalat szó szerint ócskavassá vált: a környéken több, maffiaszerű szervezet működik, melyek a vállalatot hordják szét. A csapat épp a Nitramonia kapujában találkozott egy ilyen ócskavas-gyűjtővel:

– Némi ócskavasat szeretnénk.
– Na az van nekem. Én hetente 45 tonnát termelek.
– Az jó is lenne...
– Én most 60 tonnát tudok adni, de csak szombaton.
– Akkor szombaton...
– Jó, tegnapelőtt adtam el 50 tonnát, 4700 lejért kilónként.
– Megegyezünk, a pénz nem gond. Akkor ha szombaton jövünk, biztos lesz ócskavas? Adj egy mobil-számot.
– Száz százalék, hogy lesz 25 tonna. Két éve több száz kamiont raktam meg, én nem vagyok az az ember, aki kettős játékot játszik. Megadom a telefonszámom, Konstancán is ismernek, mindenhol. Velem érdemes üzletelni, karácsonyig több száz tonna árut szállítok!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS