Hajós Alfréd, az all round sportsman
Lelkes Péter 2014. április 19. 09:47, utolsó frissítés: 14:06Álnéven versenyzett, Bécsbe szökött úszni, saját magát edzette, majd olimpiai aranyat nyert az első újkori olimpián "a húsbavágó hideg vízben".
Az úszó pályafutás megkezdése
Hajós Alfréd 16 éves korára már állandó résztvevője volt az ifjúsági versenyeknek. Első felnőtt győzelmét egy évvel később, 1895. január 1-jén aratta a Császár fürdőben rendezett MÚE viadal ún. vigaszversenyében. Mivel ekkor közvetlenül az érettségi előtt állt, a középiskolai diákokra vonatkozó versenysport-tilalom miatt
álnéven kellett versenyeznie.
A sikeres érettségit követően az első nemzetközi siker sem váratott magára sokáig. Július 7-én, a bécsi Dianabad 34 méteres medencéjében megrendezett osztrák derbyn a dobogó mindegyik fokára felállhatott. Rövid távon (2 hossz = 68 m) magabiztosan győzött bécsi riválisai ellen, hosszú távon (32 hossz =1088 m) második, középtávon (15 hossz = 510 m) harmadik helyezést ért el. A három versenyszámból álló „osztrák derby”-t Deutsch Gyula, az MTK úszója nyerte meg, Hajós pedig második lett.
A verseny előtti események jól mutatják a gyerekcipőben járó úszósport helyzetét. A részvétel első és legfontosabb feltétele a nevezési díj befizetése volt. Ennek költségeit a MÚE nem tudta magára vállalni, ezért Hajós már-már le is tett a nemzetközi szereplés lehetőségéről. Végül a jobb anyagi háttérrel rendelkező MTK oldotta meg a problémát, de cserébe Hajósnak át kellett volna igazolnia kék-fehérekhez. Ezt a „komisz hálátlanságot” nem tette meg nevelőegyesületével, s végül sikerült elérnie, hogy az MTK enélkül is finanszírozza indulását.
Ezután újabb „akadályt” kellett leküzdenie,
mégpedig a szülői tiltást.
Özvegy édesanyja ugyanis hallani sem akart arról, hogy legidősebb fia Bécsbe utazzon. Hajósnak ezért nem maradt más választása, mint hogy elszökjön otthonról, és egy, közvetlenül az indulás előtt feladott távirattal próbálja megnyugtatni aggódó édesanyját. A bécsi személyvonat kényelmesnek semmiképp sem mondható III. osztályán tette meg az utat a Monarchia egyik fővárosából a másikba, ahol szállásáról osztrák úszótársai gondoskodtak. Természetesen ellátását saját magának kellett megoldani az otthonról hozott ennivalóval és minimális pénzzel. Ilyen körülmények között még inkább tiszteletre méltó az a sport iránti elkötelezettség, a „sport pour sport” felfogás, amely a századforduló amatőr sportolóit jellemezte.
Az első nemzetközi szereplés tehát a bécsi mezőny alacsony színvonala ellenére jól sikerült, és újabb motivációt jelentett a még nagyobb sikerek eléréséhez. Természetesen Hajósnak aggódó édesanyját is sikerült megbékítenie, aki a hazaérkezés után megértette, mennyire fontos fia számára a versenyzés.
A következő egy évben Hajós Alfréd sikert sikerre halmozott. Hazaérkezése után a nagy esélyes Reischl Ferencet megelőzve megnyerte a nevelő egyesületének versenyét. A siófoki győzelem magyar bajnoki címet eredményezett számára 100 méteren. Győzelmeinek köszönhetően a Sport-Világ az augusztusi bécsi Európa-bajnokság
első számú esélyesének tartotta.
1889-től rendeztek úszásban olyan versenyeket, amelyeknek győztese elnyerte az „Európa Bajnoka” címet. Ezeket egy-egy osztrák vagy német úszóklub kezdeményezte, és ennek megfelelően Bécsben, Berlinben vagy Hamburgban zajlottak. 1908 júliusában Londonban megalakult a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA), amely természetesen kizárólagos jogot formált világversenyek kiírására és megrendezésére. Az első Európa-bajnokságot azonban csak 1926-ban rendezték meg Budapesten, a Hajós Alfréd tervei alapján átépített Császár fürdőben. A korábban megtartott kontinenstalálkozók „nem hivatalos” minősítést kaptak.
A remek esélyek ellenére ismét komoly anyagi nehézségek adódtak. Az igen magas nevezési díjat a MÚE gyűjtötte össze – igaz, azzal a kitétellel, hogy ha a várt győzelem elmarad, akkor Hajósnak az összeget vissza kell fizetnie az egyesület pénztárába. Az utazás és az ott-tartózkodás költségeit viszont ismét önerőből kellett biztosítania. A család szűkös anyagi lehetőségei miatt ez nem volt könnyű feladat, de végül sikerült.
A medencében azonban már minden rendben ment: Hajós másfél méterrel megelőzte a favoritnak számító német Wolffot, méltó választ adva neki az előző napi nagyképűsködésért. Az történt ugyanis, hogy a hórihorgas német annyira biztos volt saját magában, hogy olyan versenyre hívta ki a tréningező Hajóst, amelyben öt méter előnyt akart adni neki. Másnap Ausztria rövid távú bajnokságán Wolff revansot vehetett volna, de ismét Hajós kerekedett felül.
Az 1895-ös úszóévet a Duna-bajnokságon elért harmadik helyezéssel zárta le Hajós. Azt az 1895-ös évet, amelynek folyamán a magyar úszósport
bekerült a nemzetközi vérkeringésbe
és learatta első nemzetközi sikereit, amelyek révén az Északi-tengertől az Adriáig elismerték úszóinkat.
Az újdonsült Európa-bajnok szeptemberben megkezdte tanulmányait a Műegyetemen. Az 1782-ben II. József által alapított intézmény 1850-ben egyesült az Ipartanodával, majd 1856-ban felvette József nádor nevét. 1871-ben kapta meg az egyetemi rangot, és így lett Budapesti József Nádor Műszaki Egyetem. A századfordulón hallgatói létszámát tekintve a világ harmadik legnagyobb műszaki egyetemén a hallgatók a gyakorlati mérnöki tudást elméleti matematikai és természettudományos ismeretekkel megalapozó szemeszterek után általános mérnöki, építész, gépész és vegyész szakirányok közül választhattak.
Az első félévben Czigler Gyula professzor ókori görög építészetről tartott előadásai különösen inspirálták Hajóst, aki ekkor már szorgalmasan készült első olimpiai játékok válogató versenyére. Minden reggel öt órakor kelt, hogy Bank utcai lakásukból a Lánchídon át gyalog eljusson a Rudas fürdőbe, majd az edzés után nyolc órakor már a Műegyetem Múzeum körúti épületében lehessen.
A fiatal magyar úszósport ekkor még nem fejlesztette ki tudatos edzésmódszereit. Hajós a megfelelő állóképesség megszerzéséhez hosszú távokat, míg a gyorsaság fejlesztéséhez rövid sprinteket teljesített. A jobb teljesítmény elérésében csak magára számíthatott, ugyanis ekkor még
az edző fogalma szintén ismeretlen volt
a hazai medencék világában. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Magyar életrajzi lexikon Funk József gyógyszerészt és műfordítót Hajós házitanítójának és edzőjének tünteti fel. Hajós önéletrajzi írásaiban ezzel szemben egy szóval sincs megemlítve Funk neve, pedig a fentiek alapján fiatalságának egyik meghatározó személyiségéről lehetett szó. Funk József szerepe Hajós életében tehát egyelőre nem tisztázott.
Miközben Hajós lelkiismeretesen készült, 1895. december 19-én Brezeviczy Albert elnökletével megalakult az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság. A Magyar Olimpiai Bizottság elődjének számító ideiglenes testület egyetlen feladata az 1896. évi athéni olimpiai játékokon való magyar részvétel megszervezése volt. A modern kori olimpizmus történetét viszont ekkor már több mint tíz éve írta egy francia arisztokrata, bizonyos Pierre de Coubertin báró.
A modern kori olimpizmus kezdetei
Pierre Fredi de Coubertin 1863-ban született Párizsban. Fiatal korát dúsgazdag családjának mireville-i birtokán töltötte, ahol megismerkedett rangjához illő sportágak, a lovaglás a vívás és a tenisz szépségeivel. A Sorbonne-on eltöltött évek után Párizsba költözött és a pedagógia tanulmányozásával kezdett foglalkozni.
1883-ban Angliába utazott, hogy közelebbről megismerkedjen Thomas Arnold sportos nevelésének gyakorlatával, amely a XIX. századi szigetországi kollégiumok diákságára jellemző tanulmányi-fegyelmi züllöttség és elpuhultság orvoslását szolgálta. Az arnoldizmus alaptétele szerint a fizikai mozgáson és a játék élményén keresztül a tanuló ifjúság pozitív értelemben formálódik, ha ezekkel az internátus nevelő tevékenysége is harmóniába kerül. A pálya és az internátus egységéhez Charles Kingsley kapcsolta hozzá a templomot. Kingsley szerint a sport, a versengés és a saját ügyességére utalt ember virtuskodása társadalomépítő gyakorlóterület az ifjúság számára. A sport tehát a nevelés eszköze lett, és a pályán megkövetelt fair play magatartás egyre inkább összekapcsolódott a társadalmi problémák orvoslására irányuló törekvéssel.
A „sport nem cél, hanem eszköz”,
vallották az amatőr sport hívei. Közéjük tartozott Hajós Alfréd is, akinek minden sporttal kapcsolatos tevékenysége ezen az elven alapult. Elég csak arra gondolni, hogy erről a platformról bírálta 1905-ben az egyre inkább professzionálissá váló magyar labdarúgást és ez a gondolat hozta létre, majd irányította a Magyar Olimpiai Társaságot. Több évtizedes sportépítészi munkájának pedig egyik fő az motivációja volt, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei sportolhassanak, vagyis e nevelő eszköz segítségével „emberibb” emberek lehessenek.
Coubertin szintén ezen az alapon képzelte el a francia fiatalság nevelésének megreformálását, amelynek érdekében éveken keresztül írt cikkeket, tartott előadásokat. 1887-ben a francia közoktatásügyi minisztérium égisze alatt létrehozta a Testnevelés Propaganda Bizottságát, amely szándékai szerint olyan reprezentatív társadalmi szervezet lett volna, amely hozzákapcsolódik a köztársaság védelméhez, befolyást gyakorol az állam iskolapolitikájára és elősegíti a testnevelés békés sportvetélkedésekkel összekapcsolt kibontakozását. 1888 decemberében az Egyesült Államokba és Kanadába, két évvel később pedig Angliába és Skóciába utazott újabb tanulmányútra, amelyek során megfogalmazódott benne az olimpiai játékok felújításának gondolata.
Az antik olimpiák gondolata a közhiedelemmel ellentétben
nem Coubertin „találmánya.”
Mateo Palmieri XV. századi itáliai államférfi vitte be évszázadok után a közgondolkodásba, de Thomas Kyd, Rousseau, Schiller és Goethe is megemlíti, szembeállítva korának elpuhult társadalmával a kalokagathiát, az ókori görög világ erényességének legjellemzőbb megnyilvánulását.
Coubertinnek azonban hamarosan rá kellett döbbennie, hogy hiába szervez bizottságokat, ír tucatnyi tanulmányt, ha kezdeményezését nem akarják érdemben észrevenni. Ha mégis, akkor azt csak valamilyen számára jelentéktelen cél elérésének érdekében. Ezért merész lépésre szánta el magát. 1892. november 25-én az Atlétikai Sportok Francia Szövetségi Uniójának megalapításának ötödik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi ünnepségen a Sorbonne aulájában e szavakkal fejezte be beszédét: „A táviratok, a természettudományos kísérletek, kongresszusok, kiállítások hasznosabb szolgálatot tesznek a béke ügyének, mint a szerződések és diplomáciai megegyezések. Az pedig természetes, hogy a sportmozgalom ennél is több lehetőséget rejt magában. Engedjék meg, hogy külföldre vigyük az evezősöket, vívókat, futókat, és egy olyan forgalmat indítunk meg, amelynek segítségével a vén Európa vérkeringésébe belevisszük a béke gondolatát. Javaslom tehát az olimpiai játékok felújítását, a mai idők követelményeinek megfelelően átalakítva.” Coubertin fő célja tehát az volt, hogy a nemzetközi sportkapcsolatokat a nevelés és az egyetemes béke szolgálatába állítsa.
Az 1890-es évek Európájának nagyhatalmi politikáját figyelembe véve nem túlzás azt állítani, hogy az egyetemes béke meglehetősen optimista felvetésnek tűnt. Coubertin azonban keresztülvitte elképzelését, amelynek eredményeképp 1894. június 23-án Párizsban megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Első elnöke Demetriosz Vikelasz görög műfordító, főtitkára Coubertin lett, tagjai között pedig helyet kapott a magyar Kemény Ferenc is. Eldőlt, az is, hogy az első újkori olimpiai játékokat Athén rendezheti meg 1896-ban.
1896. április 11-én, a játékok utolsó versenynapján került sor az úszószámokra. Hajós addig Iszer Károly segítségével szorgalmasan edzett a Zea-öböl erősen hullámzó és napról napra hidegebb vizében. Először a 100 méteres versenyt rendezték meg, amelyen 16 versenyző állt rajthoz. A rajt- és célvonalat bójákra erősített kötelekkel rögzítették, tehát a nyílt vízen elég kezdetleges pályán kellett megküzdeniük egymással az indulóknak. „Pisztolylövés jelezte az indulást,
s vadul nekivágtam a húsbavágó hideg víznek”
– írja életrajzi könyvében Hajós. Minthogy úszás közben a feje a víz alatt volt, a tenger végtelen síkján eltévesztette az irányt. Ezt csak hatvan méternél vette észre, és a mezőny után eredve nagy hajrával végül másfél méterrel megelőzte amerikai ellenfelét. A mintegy negyvenezer görög örömmámorban úszott, hiszen a legkedvesebb vendégé lett a győzelmi koszorú. A győztes tiszteletére pedig felhangzott a Gotterhalte, de a magyarok leintették a zenészeket, és elénekelték a Himnuszt.
Így született meg a magyar sport első olimpiai bajnoki címe, amelyet hamarosan követett a második. Az átfagyott és kimerült Hajós az 500 méteres távon nem tudott elindulni, viszont hirtelen jött ötlettől vezérelve jelentkezett az 1200 méterre. A versenyek szervezetlenségét mutatja, hogy nem volt rajtlista, így a sportolóknak lehetőségük volt akár közvetlenül a küzdelmek előtt benevezni.
A hideg víz miatt testét ujjnyi vastagon faggyúval bekenő Hajós óriási fölénnyel megnyerte a hosszú távot, amely után a görög matrózoknak kellett kiemelniük az erejével teljesen elkészült, immár kétszeres olimpiai bajnokot. „Hisz ez egy valóságos delfin!” – kiáltott fel György herceg, a görög trónörökös, majd személyesen húzta fel a győzelmi árbocra Stobbe Ferenc zászlóját.
Az athéni játékokkal Coubertin álma valóra vált.
Azonban a NOB tagjainak minden erőfeszítése ellenére a versenyek nem nőttek túl egy nagyobb nemzetközi viadal keretein. A sportban vezető szerepet játszó angolok – több sportnemzethez hasonlóan – nem ismerték fel az olimpia jelentőségét, így az első újkori játékokon mindössze 13 ország versenyzői vettek részt. A lebonyolításba sok hiba csúszott, a színvonal is hagyott bőven kívánnivalót maga után, de mindennek ellenére a görögök lelkesedése és vendégszeretete igazi olimpiai hangulatot varázsolt Athénbe. Összességében tehát az olimpiai gondolat diadalt ült, és a nemzetközi sportélet újszülöttje bebizonyította életképességét.
Április 24-én a szakadó eső ellenére több százan várták a Keleti pályaudvaron a hazatérő olimpikonokat. Az ünneplésből bőven kijutott mindenkinek, de természetesen Hajós kapta a legtöbb gratulációt. Diáktársai a vállukon vitték ki a pályaudvarról, és ekkor kiderült, hogy Hajós a vízben és a szárazföldön nagyon jól érzi magát, a levegőben viszont nem annyira. Első útja a Műegyetemre vezetett, ahol Kőnig Gyula professzor függvénytani előadására toppant be. Ekkor a népes hallgatóság hatalmas ovációban tört ki és hosszan éljenezték az athéni győztest.