Miért rajonganak a mai gyerekek? A tömbházlakók a Csillagok háborújáért
kérdezett: Gál László 2014. április 08. 12:29, utolsó frissítés: 12:44Barbie-ról többnyire az a kép él az emberek fejében, hogy üresfejű plázacica, pedig egy nagyon is emancipált figuráról van szó - véli Kassay Réka, aki azt kutatta, hogy kik ma a gyerekek kedvenc mesehősei.
Kik a mai gyerekek kedvenc hősei, és mitől függ a mesehős-preferenciájuk? Ez volt Kassay Réka, a BBTE Politika-, közigazgatás- és kommunikációtudományi kar oktatója doktori dolgozatának az egyik központi kérdése.
Mesehős-reprezentációk az elemi iskolás gyerekek hétköznapi életében c. disszertációja megírásához 40 családdal készített strukturált interjút: ebből 20 volt kolozsvári, 20 pedig tordaszentlászlói. Összesen 300 mesehős-reprezentációt válogatott ki, és ezek alapján keresett összefüggéseket a gyerekek szociális helyzete és az interpretációjuk között. Tapasztalatairól, és a gyerekek kedvenc mesehőseiről kérdeztük.
Mennyire a közbeszéd része, hogy miként befolyásolják a gyerekeket a rajzfilmek?
- Nagyon. Már a kutatás elkezdése előtt azt láttam, hogy a gyerekes családokban, főleg a szülők és a pedagógusok részéről létezik az a diskurzus, hogy az agresszív rajzfilm negatívan befolyásolja őket.
Ennek természetesen létezik szakirodalma is. Volt egy olyan időszak, amikor arról kezdtek el cikkezni, hogy a televíziózás milyen károsan befolyásolja a gyerekek viselkedését, tanulmányi eredményeit, mindent (eleinte kevésbé disztingválták a tartalmat, inkább a médium hatásait vizsgálták). Valószínűleg ez is erősítette azt a morális pánikot, ami szerint a gyerekeket meg kell menteni a médiától, az onnan leselkedő veszélyektől.
Szerinted mennyire reálisak ezek a veszélyek?
- Ez egy nagyon régi vita. Amióta Amerikában elterjedt a televíziózás, azóta vitatkoznak a kutatók arról, hogy mennyire befolyásolják károsan a gyerekeket a különböző tartalmak. Ugyanakkor jellemző erre a közegre, hogy mindig a negatív összefüggéseket vizsgálják. A kutatások nagy százaléka olyan tényezőket figyel, mint a hiperaktivitás, az agresszió, az erőszak és a különböző televíziós műsorokból származó tartalmak kapcsolata. De fontos megjegyezni, ha a jó szociális viselkedést, nyelvtanulást vagy egyéb pozitív aspektusokat vizsgálják, akkor azok is ugyanolyan összefüggést mutatnak.
A budapesti konzulensem, Hammer Ferenc egy cikkében olvastam a következő hasonlatot: a média gyerekekre gyakorolt hatásának a vizsgálata olyan, mintha azt kutatnák, hogy egy nagytatának pozitív vagy negatív a hatása van az unokájára. Van, nem tudjuk sem kiiktatni, sem eltekinteni tőle.
Én nem akarok állást foglalni ebben a vitában, mert már nincs tétje. Mára olyannyira jelen van a média a gyerekek életében, hogy nem azon kell vitatkozni, jó vagy nem jó a hatása. Túl kéne már ezen lépni.
Melyek a gyermekek kedvenc mesehősei, és ez hogyan változik pl. a város és a falu tekintetében?
- A mesehős-preferenciák tekintetében a nem és a lakhely a differenciáló tényezők. De nyilván a piac is hatással van, hiszen befolyásolja, hogy eleve mennyire vannak jelen a különböző mesehősök a gyerek életében. De az is számít, hogy klasszikus vagy modern mesehősökről van szó.
Az állatszereplők passzívabban jelenek meg, míg a kisfiú és kislány szereplők jobban elősegítik az azonosulást. Az utóbbi évtizedben megjelent hősök csoporttendenciákat idéztek elő, erősen rajongóvá váltak a gyerekek. Ez kevésbé jellemző a klasszikusokra, viszont szélesebb körben ismerik a régieket, úgy városon, mint falun. Nagy rajongói hullámok előidézésére viszont már nem képesek, erre az új, de nagyon hamar elavuló figurák képesek.
Ilyen kisgyerek korban is a nemi tényező a legerősebb? A fiúk fénykardot, míg a lányok babrózsaszín ruhákat szeretnének?
- Nagyon erősek a nemi tényezők, a gyerekek esetében talán a legerősebb szelekciós tényező. Érdekes volt falun és városon megfigyelni a nemi szerepek alakulását. Ennek kapcsán írtam pl. egy külön esettanulmányt a Barbie-ról. Tartalomelemezéseket végeztem, az interjúkból pedig külön kiemeltem az erre vonatkozó részeket. Voltak olyan vetítések is, amikor azt figyeltem, hogy miként reagálnak a gyerekek.
Amíg falun a fiúk nagyon lehurrogták a Barbie-s filmeket, eltakarták a szemüket és fújjoltak, addig városon pont fordítva volt: a lányok utasították el határozottan a verekedős rajzfilmhősöket, például a Ben10-t. A csoporthangulat tehát pont fordítottan alakult.
Nyilván van egy olyan tendencia is - nem én fedeztem fel, hanem én is csak megfigyeltem -, hogy a városi környezet receptívebb a változó nemi szerepekkel szemben, az emancipációval. Érdekes módon a városi kisfiúk között többen is voltak, akik elismerték, hogy ők tulajdonképpen szeretik a Barbie-meséket. Bár nyilvánosan ezt nem szeretik felvállalni, de még így is sokkal inkább, mint falun, ahol a lányok alkalmazkodtak. Városon a fiúk is elfogadják a Barbie-meséket, mert ők a hercegnek a szerepével is tudnak azonosulni.
Említetted korábban, hogy Barbie már emancipálódott. Pedig a közbeszédben nem úgy él, mint egy emancipálódott mesehős...
- A Barbie-ról többnyire az a kép él az emberek fejében, hogy üresfejű plázacica. Amiatt van egy prekoncepciónk, hogy tudjuk, milyen egy Barbie-baba. A kutatásban viszont kifejezetten az egész estés animációs filmeket vizsgáltam, amelyekben egy Barbie jellegű szereplő a főszereplője, és ezeknek vizsgáltam a jellemét. Ezekben a mesékben az volt nagyon érdekes – és ezen én is meglepődtem, mert előzetesen én is úgy álltam hozzá, hogy micsoda értékvesztés, válság van itt, hogyha ez a kedvenc –, hogy ezeknek a meséknek az alapja a klasszikus herceges/hercegnős mese, csak egyszerűen a szereplők, a díszletek és a tárgyak maiak. Klasszikus motívumok vannak benne, például varázslók és szörnyek. Az abszolút klasszikus történetekre húzták rá a Barbie-s, csillogó divatvilágot.
Olyan pozitív jellemvonásai vannak a Barbie-szereplőknek, mint a klasszikus Disney hercegnőknek, például Hófehérkének: jóságos, kedves, okos, ügyes vagy bátor. Annyi különbséggel, hogy a Barbie-mesék szereplői aktív szereplők, tehát nem várják, hogy a herceg jöjjön fehér lovon, hanem a kezükbe veszik a sorsukat, pl. elmennek és megmentik a gonosz varázslótól a családjukat.
Ha csak felületesen nézzük ezeket a meséket, akkor nyilván azt látjuk, hogy Barbie a plázában kávézik és az telefonját nyomkodja, és ez az értékrend tényleg megkérdőjelezhető. Viszont, ha egy alaposabb elemzést készítünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy alapvetően a mesékben Barbie azért győz, mert kiállt az igazáért, mert bátor volt. Lehet, hogy iPhone-t használ, de én azt látom, hogy ezek nem igazán lényegi dolgok a mesék dramaturgiájában, ezek csak olyan járulékos elemek.
A mintakövetésben van egy, a centrumtól a periféria felé tartó irány? A falusiak követik a városi mintát?
- Ehhez longitudinális felméréseket kellene végezni, az én kutatásom viszont csak pár hónap alatt készült, tehát nem tudok érdemben válaszolni a kérdésre. Azt tapasztaltam, hogy a falun vagy városon megjelenő hősök tükrözik a közösségüket, amiben sztárrá váltak. A fiúk esetében konkrétan a Star Wars-t és a Ben10-t elemeztem.
Nagyon érdekes volt például az, hogy tömbházban, illetve családi házban élő a gyerek esetében hogyan változik a rajongásuk tárgya. A Star Wars rajongók 90 százaléka tömbházban élő gyerek, ami azért érdekes, mert a teljes mintában a gyerekek többsége családi házban lakik. Tehát lehet egy olyan összefüggés, hogy az udvarral és kerttel rendelkező családok gyerekeit, akik akár napi szinten is kapcsolatba kerülhetnek állatokkal, kevésbé ragadja meg a fiktív, más bolygókon játszódó történet világa. Lehet, hogy az, aki egész nap egy lakásban ül és számítógépezik, nincs olyan hétköznapi kapcsolatba a földdel és a természettel, azért könnyebben tud azonosulni a Star Wars szereplőivel.
Ilyen szempontból nem biztos, hogy a trendek átterjednek városról falura. Ezt igazolhatja a különböző hősökhöz kapcsolható ipar is. Míg a Star Wars-hoz jelentős ipar kapcsolódik, rengeteg termékük van, kezdve a legóktól egészen a játékfénykardokig, addig a Ben10 inkább olyan hős, akihez nem tartozik ennyi termék.
Így lehet, hogy ugyanaz a médiatartalom jut el falura és városra is, viszont a kereskedelmi termékek már nem jutnak el ugyanolyan mennyiségben falura. A tévé ott is van, azon minden látható, az interneten is sok mindent megkapni, viszont a boltokba nem kerül annyi termék.
Egy médiatudatos szülő hogyan tudja befolyásolni a gyerekét?
- A különböző családoknál azt láttam a legnagyobb különbségnek, hogy ott, ahol több ideje van a szülőknek, hogy együtt nézze a gyerekkel meséket, rajzfilmeket, vagy legalábbis tud róla, hogy mit néz, sokkal kisebb volt az aggodalom a média befolyásoló hatásával kapcsolatban. Ez a fajta morális pánik azokban a családokban erős, ahol kevésbé jellemző a szülő részéről a mediáció.
Nagyon sokszor azt láttam, hogy azoknak a szülőknek a részéről voltak nagyobbak a félelmek, akik maguk sem barátkoztak meg még a technikai eszközök használatával. A laptopozó és iPhone-nal telefonáló Barbie azoknak jelentett problémát, akik maguk nem használják ezeket az eszközöket. Azokban a szülőkben erősebb a félelem, akik nem érzik, hogy mintát tudnánk mutatni a gyereküknek, hogy miként kell ezekhez a digitális eszközökhöz viszonyulni. Ilyen értelemben pl. Tordaszentlászlón inkább egy generációs digitális szakadékról beszélhetünk.
Azok a szülők, akik rászánják az időt, hogy jobban megismerjék ezeket a médiatartalmakat, azok sokkal értettebb hozzáállást tanúsítanak. Viszont ugyancsak ők azok, akik megfelelően foglalkoznak a gyerekükkel, és bíznak abban, hogy az általuk kialakított értékrend a gyereket is meghatározza majd, és megfelelően tud szelektálni.
Mindkét nevelési stílusra láttam példát, meg persze a két véglet közti átmenet sokféle árnyalatára, úgyhogy visszatérve a cikk eleji témára, azt gondolom, hogy annyira károsak a mai rajzfilmek a gyerekek számára, amennyire hagyják őket. Persze tudom, hogy a gyakorlatban ez idő, meg sok egyéb tényező függvénye is, de én optimista vagyok, és azt látom, hogy a szülők is egyre médiatudatosabbak.