2019. december 8. vasárnapMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Oda fogunk jutni, hogy nem lesznek, akik tanítsanak”

G. L. 2014. március 20. 14:08, utolsó frissítés: 15:24

Nem oldaná meg a problémákat az új oktatási etikai kódex a megkérdezett tanárok szerint. Ráadásul azt érzik, a rendszer nem támogatja őket, inkább megint rájuk húzza a vizes lepedőt.


A tanári korrupció visszaszorítására készít etikai kódexet a tanügyminisztérium, amelyben minden olyan esetet szabályozni akarnak, ami visszaélésekre adhat lehetőséget. A kódex kidolgozása már évekkel ezelőtt elkezdődött, de a tavaly decemberi, "tanári figyelmességek" körül kialakult botrány felgyorsította az eseményeket.

A kódex többek között megtiltja pénz, ajándékok vagy szolgáltatások elfogadását, de emellett azt is előírják, hogy a tanároknak kötelességük úgy felkészíteni a diákokat, hogy ezek elérjék az előírásokban szereplő teljesítményi standardokat. Erdély különböző településein, falun és városon oktató tanárokat kérdeztünk a kódexről.


„Most is az történt, ami általában történni szokott.

Volt egy kirívó eset az ország valamelyik eldugott sarkában, amit felkap a sajtó, és utána jönnek a meggondolatlan szabályozások. Azt gondolom, hogy elszigetelt esetként kellene kezelni azt nagy értékű ajándékozást, és úgy fellépni ellene” – magyarázta Melinda, aki egy székelyföldi községben tanít biológiát. Elmondása szerint az ajándékozás kérdése például egyáltalán nem téma azon a Hargita megyei településen, ahol tanít.



A megkérdezett oktatók általános véleménye, hogy az ajándékozás teljes tiltása túlzás, ameddig csak gesztusértéke van – például egy csokor virágnak – és nem veri jelentős költekezésbe a szülőket, megengedhető.

„Itt emberekről van szó. A személyiségünkkel dolgozunk a gyerekekkel, hogyha nem érsz el a lelkéhez, akkor biztos nem fog egy szál virágot sem hozni, ha meg igen, akkor úgy érzi, jól esik neki, ha hozhat” – érvelt Melinda.

A készülő kódex előírása szerint a tanárok nem adhatnak pénzért magánórát nem csak a saját, hanem az adott tanintézménybe járó diákoknak sem. A megkérdezett oktatók szerint falun ritkán járatják a gyerekeket magánórára, így rendszerint nem áll fenn az a helyzet, hogy az intézmény oktatója az ott tanuló diákot pénzért is tanítsa. Ugyanakkor hozzátették: morális kérdésnek tekintik, és természetesen nem is tanítanák őket. „Egy épeszű tanár nem tesz ilyet” – kommentálta Melinda.



illusztráció: l i g h t p o e t via Shutterstock.com

Városon már változik a helyzet, többen járnak magánórákra, viszont Timár Ágnes, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatónője szerint kimondatlan belső szabály, hogy a saját diákodat pénzért nem tanítod. Annak viszont semmi értelmét nem látja, hogy az intézményben tanuló, viszont nem saját diákját miért ne taníthatnák.

„Órákon még részt vesznek valahogy, de iskolai környezeten kívül nem akarnak tanulással foglalkozni. Honlapokat szoktam ajánlani, ahol tanulhatnak, feladatokat gyakorolhatnak, de nem kaptam semmi visszajelzést, hogy legalább megnézték-e. Az érdeklődés a nullához közelít” – reagált Anna, egy székelyföldi falu angoltanára arra, hogy miért nem járnak magánórára vidéken.


„Arra kellene gondolni, hogy egyre nagyobb a tanárhiány.

Oda fogunk jutni, hogy nem lesznek, akik tanítsanak. A fiatalok már most alig választják a tanügyet. Ilyen kitételekkel teljesen ellehetetlenítik az iskolákat” – nyilatkozta Timár a tervezet arra a pontjára reagálva, hogy harmadfokú rokonig senki sem taníthatja a diákokat, kivéve, ha az illető az egyetlen, aki az adott tantárgyat oktatja az iskolában. A megkérdezett tanárok egyébként egyetértettek abba, hogy nem jó, ha szülő vagy közeli rokon tanítja a diákot, és amennyiben ez lehetséges, igyekeznek is kivédeni.

„Falvakban ez nem nagyon megvalósítható, de azért igyekszünk, hogy a tanár a saját gyerekét vagy unokagyerekeit ne tanítsa. Ezzel megint egy olyan dolgot akarnak szabályozni, ami önmagától és jóérzésből kellene működjön. Mert sem a tanárnak, sem a diáknak nem jó az ilyen állapot. Összezavarhatja és megterhelheti a gyereket, ha nem tudja milyen státuszban van bent a tanár: osztályfőnök vagy szülő, rokon. Igyekszünk úgy alakítani az órarendet, hogy senki ne tanítsa a saját gyerekét, sőt, még osztályfőnöke se legyen, amennyiben ez lehetséges” – mondta Melinda.

A diákok felkészítésével kapcsolatos előírások kapcsán egyetértenek abban, hogy előbb a rendszert kellene felülvizsgálni, és meghatározni az olyan homályos fogalmakat, mint az oktatási standardok. Elméletileg ebbe azt írnák elő, hogy a gyereknek egy adott osztály végén egy bizonyos jegyért mit kell tudnia a különböző tantárgyakból. A tanároknak ez alapján kellene felmérniük és értékelniük a diákok teljesítményét. Néhány tárgy esetében kidolgozták, viszont még azok sem léptek érvényben.

„Szerintem az a legnagyobb gond, hogy a standardok sincsenek megállapítva, tudományosan kidolgozva. A tanügyben olyan nagy a zűrzavar és a káosz, hogy az ilyen kijelentéseken csak nevetni lehet. Magyarból például a tanterv és a tankönyv sem egyezik, akkor hogyan lehet elvárni a tanártól, hogy megfelelően teljesítsen? Egyelőre csak a kifejezésekkel dobálóznak” – magyarázta a Báthory igazgatónője. Azt is elmondta, a tanulás nem csak egyfaktoros, nem csak a tanáron múlik a sikeresség, hanem a diákon is: a képességein, az attitűdjén, a környezeten, a szülőkön, egyáltalán a család motivációján, értékrendjén. A tanárok többsége egyébként szintén arra panaszkodott, hogy


nagyon nehéz már motiválni a diákokat.

„A kicsik még szeretnek szerepelni, még 5. osztályig lelkesek is. 6. osztálytól viszont már serdülnek, már nem érdekli őket semmi. Nálunk a 8. osztályosok többsége szakiskolába készül, így a kisérettséginek nincs semmi tétje. Ha nem sikerül, akkor is mehetnek szakiskolába. Ezért inkább szórakozni akarnak, ha sikerül megoldani, hogy annak fogják fel a tanulást, akkor még figyelnek. Viszont alig van bennük kitartás, hamar megunják a feladatokat.

Olyan angol dalszövegeket vittem be órára, amiket ők is hallgatnak, és azzal kapcsolatban kaptak feladatokat. Amíg a zenét hallgattuk, addig jó volt, utána meg már megint uncsi... Vannak olyanok, akik csak éppen azért jönnek iskolába, mert otthonról küldik őket, hogy kapják meg a gyerekpénzt és a magyarországi támogatást” – mesélte Anna.



illusztráció: gualtiero boffi via Shutterstock.com

Hasonló problémáról beszélt Melinda is: „Egyre kevesebb időt töltenek tanulással, míg egyre nagyobbak a követelmények. Nagyon sokat beszélünk erről egymás között tanárok, mert egyre tehetetlenebbnek érezzük magunkat, de a szülők is. Egyszerűen feladják.”

A kolozsvári elitiskolának számító Báthory vezetője szerint náluk lehet motiválni a gyerekeket, de ugyanakkor a perspektívák is mások. „Olyan rohamosan változnak a nemzedékek, hogy nekünk lépést kell tartani, mivel másképp kell őket motiválni, mint tíz évvel ezelőtt. Sajnos, ebben a tanár nem kap támogatást, sem eszközökben, sem képzésben. A mai gyerekeket másképp kell tanítani, másképp kell foglalkozni velük ahhoz, hogy motiválni tudjuk őket, de akarnak is tanulni. Igaz, a Báthorys diákok másképp tekintenek a saját jövőjükre, mint mondjuk egy falun tanuló diák, akit nem biztat senki” – mondta.

Melinda és Anna is hasonló problémáról számolt be. „Egyre több a nehezebben kezelhető gyerek, és egész intézmények vannak gyógypedagógus és tanácsadó nélkül – mondta Melinda.

„Egyetemen egy csomó elmélettel megtömik az agyunkat, de amikor kikerül egy kezdő tanár, akkor csak néz körül, hogy mihez kezdjen. Nekem nagyon jól jött volna, hogy miután elkezdtem tanítani, még bejárhattam volna egy másik, tapasztalt tanárhoz. Igaz, hogy volt pedagógia gyakorlatunk, de akkor még kevésbé tudtuk, hogy mire kellene figyelni” – nyilatkozta Anna.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS