2017. április 30. vasárnapKatalin, Kitti
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelet felé vezet a magyar képregény útja?

kérdezett: Gál László 2013. december 16. 13:47, utolsó frissítés: 13:47

Johnny Bunk a karrierválasztásban segít, szuperhősök hozzák a szerencsét Magyarországon, a Nyugat írói pedig zombikkal harcolnak. Így változik a képregényes világ.


Az Európai Unió képregényeitől a karriermangáig. Szervezeti kommunikációs példák címmel tartott előadást az V. Kommunikációs Napokon Maksa Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa. Ebben a képregénykutatással kapcsolatos változásokról, a képregények új területeken, így a szervezeti kommunikációban, a kultúrdiplomáciában, a reklámkampányokban való elterjedéséről is beszélt, erről kérdeztük:

Maksa Gyula (Fotó: bama.hu)
Hogy lettél te képregénykutató?

– Mint nagyon sokan mások a nemzedékemben, annak idején, általános iskolás koromban én is nagyon szívesen olvastam képregényeket. Sőt, a szüleim már akkor is olvastak nekem képregényeket, amikor én még nem is tudtam olvasni. De a képregénnyel való találkozásom egyetemi keretek között Belgiumban történt meg az ezredfordulón. 2000-2003 között végeztem ott kommunikáció magiszterit, és láttam, hogy a képregénnyel akár tudományos nézőpontból is lehet foglalkozni. De akkor még nagyon távolinak tűnt, hogy én valaha is ezzel foglalkozhatok. Később úgy alakult, hogy a doktori dolgozatom készítése közben megváltozott a témám, televíziózással kapcsolatossal vettek fel, de végül úgy alakult az élet, hogy a képregénykutatás felé fordultam.

Nem tapasztalom, hogy Magyarországon népszerűek lennének a képregények. Kellett az, hogy Belgiumban magiszterizzél?

– Volt egy nagyon szerencsés időszak: pont, amikor 2004-ben visszaköltöztem Magyarországra, és elkezdtem a doktori tanulmányaimat, megélénkült a magyar képregénykultúra. Olyan 2006-2007 körül egyre több fesztivál lett, megalakult a képregénykiadók szövetsége, beindult a kiadás, élénkség volt a képregénykultúrában. Manapság ez már csak a keleti típusú képregényre igaz. A fellendüléskor pedig az irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóiratok elkezdték beengedni a képregénnyel foglalkozó írásokat. Ez egy nagyon szerencsés együttállás volt.

A magyar képregény helyzetét hogyan látod?

– Most a magyar nyelvű képregénykiadás leginkább a keleti típusú képregényben élénk, vannak fordítások is, de még izgalmasabb attól, hogy a legfiatalabb képregényrajzoló nemzedéknél kialakul egy saját keleti stílus. Itt még nincsenek ilyen szubkulturális sztárok, mint mondjuk a korábbi nemzedékeknél, akik elsősorban az európai, majd később az amerikai típusú képregény felől jöttek, de kialakulhat.

2013 egyik legnagyobb médianyilvánosságot kapott magyar képregénye: Nyugat+Zombik


Bár ezek speciel nem keleti típusú képregények




Fontos és érdekes dolog, hogy a keleti típusú képregény Magyarországon a nőket is bevonja a képregénykultúrába, ami korábban nem volt jellemző. És az is érdekes dolog ezzel kapcsolatban, hogy Magyarországon egy teljes életmódajánlat részeként jelenik meg a keleti típusú képregény, nem önmagában áll, hanem egy médiauniverzum része: számítógépes játékok, anime és popzene kapcsolódik hozzá. Másrészt pedig egy életmódajánlat részeként van ennek gasztronómiai, öltözködéssel és filmekkel összefüggő oldala is például. Ez különlegesség. A 2000-es évek második felében tapasztalt fellendülés minthogyha a válság következtében is kicsit megtört volna, de reméljük, hogy újra felélénkül.

Előadásodban arról is beszéltél, hogy a művészet területéről egyre inkább a média területére tevődött át a képregénykutatás …

– Az első kutatások, amelyek a frankofón területeken vagy az Egyesült Államokban megjelentek, vagy irodalomtípusnak tekintették a képregényt, vagy olyan művészeti ágnak, amely mintegy egyenjogúsításra vár más, hagyományos, korábban már kanonizált irodalomtípusokhoz képest.

Érdekes, hogy Magyarországon volt egy olyan kutatás a 80-as években, amely a társadalomtudomány nézőpontjából tekintett a képregényre. Ez Rubovszky Kálmánnak volt a kutatása, de utána ennek már nem volt folytatása. A nemzetközi szakirodalomban pedig domináltak az egyenjogúsítási törekvések, tudományosan is.

Valóban van egy fordulat a képregénykutatásban, hogy elsősorban a médiatudomány foglalkozik a képregénnyel, az elsősorban médiaként értett képregénnyel. Így nem csak Hergé Tintinjével vagy Art Spiegelman Mausável, hanem sokszor olyan típusú képregényekkel is foglalkozik, amire a régebbi kutatások nem figyeltek, például a szervezeti kommunikációs vagy ismeretterjesztő képregényekre.

Tintin


Art Spiegelman: Maus


Ez a változás azzal is együtt jár szerinted, hogy egyre újabb területeken jelenjenek meg a képregények?

– Nagyon különböző a helyzet az eltérő médiakultúrákban. Hagyományosan a japán, a frankofón és az észak-amerikai kultúrában jelentős a képregény jelenléte. Máshol ez kevésbé jellemző, vagy olyan speciális műfajokban jelenik meg, mint Magyarországon az adaptációs képregény a Kádár korszakban, vagy mondjuk Svájcban, ahol a képregénykiadás kevésbé volt jellemző, viszont a népszavazásokhoz köthetően képregény-plakátok születtek.

A másik dolog, ami érdekes, hogy a képregény nem csak tisztán, önállóan képregényként van jelen – mondjuk ebben is vannak különbségek, mert például az észak-amerikai hagyományban az újságokban megjelenő comic strip a jelentősebb, míg az európai hagyományban a könyves hordozó a meghatározó –, hanem vannak hibrid, vegyes közegek, például webképregény, számítógépes játékok, plakátok, amelyek képregényes alakítottságot viselnek magukon, képregényes elrendezésben vannak előttünk.

Például a kulturális diplomácia és nemzetközi szervezetek is egyre inkább használják a képregényt a kommunikációjukban. Ennek mi lehet az oka? Van egy olyan vetülete, hogy könnyebben érthető egy idegennek?

– Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor azt mondanám, hogy a szimpátiakeltés a motiváció, akár a nemzetközi szervezetek, akár a kultúrdiplomácia hátterében. A képregény olyan kifejezési módnak mutatkozik, amivel szimpátiát lehet kelteni.

Johnny Bunk kalandjai - fejlődésregény szerkezetű képregényes menedzsmenttankönyv


A Szerencsejáték Zrt. reklámkampányának képregényfigurái


Neked melyik a kedvenc képregényed?

– Nagyon sok van. Én az európai, a belga/francia hagyomány felől jövök, sokat tudnék mondani, viszont egyet nehezen. A népszerű képregények közül, amelyekből magyar nyelven is megjelent egy album, kedvelem a svájci Zep rajzoló munkáit, például a Titeuf sorozatot. Nagyon különleges a szír származású, Franciaországban alkotó Riad Sattouf, akinek nagyon szeretem a képregény-riportjait. Az utóbbi szerzőtől sajnos még nincsenek lefordítva képregények, de Marjane Satrapi Persepolisa például már széles körben ismertté vált, s ilyen típusú képregényekről van szó esetében is.

Marjane Satrapi: Persepolis




ÉletmódRSS