Pszichodráma gyerekeknek: szimbolikusan mondják ki a problémákat
kérdezett: Gy. A. 2013. október 25. 09:25, utolsó frissítés: 11:30Gyakran "csupán" tünethordozó a gyermek, de a szenvedésnyomás alól így is fel kell menteni – véli Román Mónika pszichológus. A gyermekeknek elsőre játszóháznak tűnhet, de hamar rájönnek, most komolyabb dolgokról van szó.
A Paşi Înainte Egyesület kezdeményezésére szeptemberben az országban elsőként Kolozsváron alakult egy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart (ADHD) kezelő munkacsoport, amely elsősorban a szülők felvilágosítását és rendszeres találkozók szervezését számukra, valamint iskolai tájékoztatókampányok szervezését vállalta fel. Ugyanakkor segíteni szeretné a súlyos ADHD-ban szenvedő gyermekek diagnosztizálását és kezelését az erre szakosodott intézmények bevonásával. Az egyesület adatai szerint Kolozs megyében csak az elmúlt év első felében 300 gyereket diagnosztizáltak hiperaktivitás-zavarral.
fotó: oliveromg via Shutterstock.com
A Janssen gyógyszergyártóval partnerségben dolgozó munkacsoport elsősorban a gyógyszeres kezelés lehetőségét kínálja fel a hiperaktív gyerekek számára. Sokan vannak azonban, akik idegenkednek ettől a megoldástól, és attól tartanak, hogy időnként indokolatlan esetben is gyógyszeres kezelést alkalmaznak. Ranschburg Jenő pszichológus a Transindexnek adott korábbi interjújában úgy nyilatkozott, hogy „nagyon enyhén fogalmazva is azt kell mondanom, hogy Magyarországon is sokkal, de sokkal több a hiperaktívnak minősített gyerek, mint ahány gyerek valójában az.”
A megoldást kereső szülőknek azonban más lehetőségek is a rendelkezésére állhatnak, Kolozsváron például az Életfa Családsegítő Egyesületnél nyújtanak terápiás segítséget a különböző magatartási zavarokkal küszködő gyermekeknek gyermekpszichodráma és az Ayres-terápia révén. A Közösségért Alapítvány és a MOL Románia Gyermekgyógyító Programja támogatása által hátrányos helyzetű gyermekek számára is elérhető vált a program, amelynek részeként az egyesület szakemberei többféle terápia közül választják ki a legmegfelelőbbet.
A gyermekpszichodráma módszert a kolozsvári születésű Kende Hanna pszichológus fejlesztette ki Franciaországban, majd innen került ismét vissza Magyarországra és Romániába. A tevékenység során a szakember a gyermekek legfontosabb tevékenységi területét, a játékot használja fel arra, hogy megtaláltassa velük a saját gyógyulási útjukat. Ilyen gyermekpszichodráma-csoportok már kilenc éve működnek Kolozsváron, 2011 óta az Életfa Családsegítő Egyesület keretében. Román Mónikát, a pszichodrámacsoportokat vezető egyik pszichológust kérdeztük.
„Divatos" lett hiperaktívnak nevezni egy gyereket, talán akkor is, amikor csak túlságosan csintalan vagy mozgékony. Mennyire áll fenn a veszélye a "túldiagnosztizálásnak"? Milyen tünetek esetén érdemes megfontolni a szülőnek, hogy szakemberhez forduljon?
- Valóban, manapság sokkal könnyebben sütik rá egy gyermekre, hogy hiperaktív, hiszen így tanár, szülő, gyermek kicsit mentesül annak a felelőssége alól, hogy tovább dolgozzon a problémák kiküszöbölésén. Ha a szülő vagy pedagógus bizonytalan e kérdésben, érdemes az alábbi kritériumokat figyelembe venni és, ha ezekből több is előfordul, szakemberhez fordulni: méhen belüli vagy szülés közbeni ártalmak, újszülöttkori vagy kisgyermekkori traumák, figyelemzavar, kitartáshiány, impulzivitás - amit gyakran a gyengén kontrollált viselkedéssel tévesztenek össze -, nagy mozgásigény, alvászavar.
Gyakorlatban hogyan történik a diagnózis, mire számítson a szülő? Mennyiben meghatározóak ebben a pedagógus és a szülő észrevételei?
- A gyermek életkorától és személyiségétől függően pár alkalom az ismerkedés és ezután jön az érdemleges megfigyelés, lehetőleg négyszemközt a gyermekkel. A diagnózis felállításában természetesen figyelembe vesszük a pedagógus és a szülő megfigyeléseit, de inkább csak kiindulópontként.
A figyelemzavaros hiperaktivitás esetén alkalmazott gyógyszeres kezelés mellett milyen kezelési alternatívák léteznek? Az Életfa egyesületnél alkalmazott módszerek hogyan segíthetnek?
- Én azt mondanám, hogy a pszichoterápia nélkülözhetetlen a kezelésben, hiszen ezeknél a gyermekeknél a sok negatív visszajelzés és képességeiket meghaladó elvárás nagy károkat okozhat személyiségfejlődésükben. A Életfa Családsegítő Egyesület keretében működő gyermekpszichodrámás csoportok is jelentős segítséget nyújthatnak ilyen problémával küszködő gyermekek számára is.
Milyen más problémák esetében segítenek ezek a csoportok? Mi a Kende Hanna által kidolgozott pszichodráma módszer lényege?
- A gyermekpszichodráma hatékony segítséget nyújthat az alkalmazkodási nehézségekkel küszködő gyermekek számára, a pszichoszomatikus betegségekben szenvedőknek, a szorongóknak illetve az agresszív viselkedést mutató gyermekeknek. A módszer lényege, hogy a gyermekek természetes viselkedését, a játékot használja fel a gyógyulásuk érdekében. Soha nem látott/hallott történeteket találunk ki, majd jelmezekbe öltözve eljátsszuk ezeket. A gyermekeknek alkalmuk nyílik, szimbolikus formában "kimondani" problémáikat, majd a játékban kipróbálni különböző megoldásokat ezekre. Sohasem szembesítjük a gyermeket a problémájával és mégis ezen dolgozunk egy kis, bizalmas körben, ahol megélheti az elfogadást, teljes megértést.
A gyerekek számára ez tulajdonképpen olyan, mint egy játszóház?
- A gyermekek számára első látásra játszóháznak tűnhet, de hamar rájönnek, hogy ennél sokkal komolyabb dolgokról van szó.
Gyakran elhangzik, hogy a gyerek „csak a tünethordozója" a családban jelentkező problémáknak. Mennyire szükséges bevonni a szülőket ebbe a munkába, milyen mértékű együttműködést feltételez a szülők részéről?
- Gyakran "csupán" tünethordozó a gyermek, de a szenvedésnyomás alól így is fel kell menteni, és igen, a szülőkel való együttműködés szinte nélkülözhetetlen.
Milyen az ideális csoport, mennyire kell homogén legyen az életkor vagy a megoldandó problémák szempontjából?
- A csoportokat elsősorban korosztályok szerint osztjuk fel - maximum 2 év korkülönbség -, de problematika szerint is. Igyekszünk, hogy minden csoportban legyen több fiú és több lány is. A csoportok maximum 6 fővel működnek.
Mennyire hosszú folyamatról van szó? Mi történik abban az esetben, ha vannak, akik nem hajlandók együttműködni a csoportban?
- A szülőkkel egy tanév hosszára szerződünk, ami kb. 20-24 alkalom. Az első 3-4 alkalom után a gyermekkel is egyezséget kötünk arról, vállalja-e a részvételt. A lemorzsolódás öt százalék körül mozog. Ebben az esetben, ha szükséges, a gyermeket az egyéni terápia felé irányítjuk.