2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Blog: az irodalom társtettese?

Kerekes Tamás 2004. február 09. 17:08, utolsó frissítés: 16:38

A műfaj a grafománia és a kreatív írásművészet közti terület. Elektronikus és verbális underground, #b#cybernárcizmus#/b#, amit neves írók is művelnek.





Komolyan megfontolandó, hogy némely blog mögött áll-e professzionális írástudó. Még nem tudni. Szakdolgozat már született erről az új műfajról – írója szerint új médiumról – Benedek Gábortól, aki a Fehér Nyúl Krónikásaként jegyzi írásait. Mások azt jósolják, hogy a blog révén válik a műfaj szubkultúrából trenddé.

Leghelyesebb lenne elektronikus webnaplónak nevezni, mert egyébként a blog szónak angolul sincs semmi értelme. Látomás és indulat egyaránt vezeti őket. Grafika, fotó színesíti az új műfajt. Néhol egy készülő vacsora képe keveredik a Hamletből ismerős helsingöri vár képével. A kapacitás szinte korlátlan, akár egy exhibicionista vastüdő.

Matula kritikái és Éjfél Kapitány reflexiói nem különböznek lényegesen a nyomtatott vagy elektronikus sajtó recenzióitól, de nem az informatív szándék vezeti az írókat. Valami olyasmi, Márai után szabadon, hogy, ami a Naplóból kimaradt. Persze ebből még születhet Bridget Jones naplója, azonban magyar blogokat még nem filmesítettek meg. Majd Joe Eszterhazy, kinek Amerika c. regénye szintén szubjektív napló, lenyom egy jó forgatókönyvet.

Nyelvileg azonban leleményesebbek,

hiszen semmiféle szerkesztőségi elvárás nem gátolja őket, noha alig hiszem, hogy a szerzők közül akad-e olyan, aki írásaiból él. Aki blogra adja a fejét, nem számíthat arra a sikerdíjra (16 millió), amit O.V. bestsellerszerző, könnyed tollú publicista egy fajsúlyos történelmi dolgozatért felmarkol. Nota bene: a jó blog ritka, mint az eszkimófröccs. Ha az alkotás narkotikum, akkor sok blogger szertelenül ír.

Ma már csak a hálón tudja meg az ember, hogyan lett a pingpongból asztalitenisz, vagy egy mezőkövesdi cigánylányból Miss Afganisztán. A blogírók jólértesültek, a fórumok törzsasztalainál többet és jobban tudnak, mint a Pulizter-dijasok. Van egyéni blog és közösségi. Értékelnek, dicsérnek, elmarasztalnak. Tanácsot adnak nehéz esetekre pl.: "Egy átpiált éjszaka után nincs rosszabb, mint arra ébredni, hogy nem tudod, hogy ki fekszik melletted, hogy találkoztatok és mitől halt meg."


A blog tévedhetetlenA blog tévedhetetlen
Nem a téma számít,

Thomas Mann naplója néha elviselhetetlenül unalmas, hanem a nyelvi lelemény, a verbális kreativitás sokszor feldobja ezeket az írásokat. Pl. kiütni a fejéből egy liter vért, dr. Martens, a szegények fogorvosa, szeretném csókolni újra a Novi Sad, sem utódja, sem boldog ősze … stb. gondolatilag vegyes képet mutatnak az írók. Az egyiken egy szép idézet: A blog tévedhetetlen. A valóság pontatlan. Nem nehéz felfedezni Fichte híres gondolatát, "az annál rosszabb a tényekre nézve" c. teóriát.

Elektronikus levelezésből összeállított regényt olvastam, kiadott blogot még nem. Egy-kettő megérdemli pedig. Hogy a Frankfurti Könyvvásárra mely blog kerülhetett volna méltán , ennek a kérdésnek a megválaszolása éppoly nehéz, mint azt értelmezni, hogy mit mondott volna Arisztotelész, ha dakota lett volna.


Ismerkedjünk az új műfajokkal:

sms novella, keresőszavakból összeállított elbeszélés stb. Egy valaha új műfaj, a graffiti esetében sem gondoltuk volna, hogy a közösségi érzület adekvát vizuális kifejezése. A képregény korában is számos ellenző támadta azt. A blogot is féltik a nyelvi és gondolati sekélyességtől, a látogatottabb naplók esetében a reklámozók felvásárlásától. Ilyenre azonban még nem volt példa.

Egy új találmány sorsáról van szó, mely társtettese lehet az irodalomnak. Blog – noha idézik Garaczi Lászlót, Parti Nagy Lajost, Nemes Nagy Ágnest stb. – még nem került a bestsellerlisták élére, mégis jelzi, hogy az irodalom nyert általa. Divatba jött a naplóírás és olvasás. Azt, hogy pontosan mit nyer vele az irodalom, az oly nehéz kérdés, mint pontosan "a hermeneutika szerint" értelmezni, hogy Heidegger freuburgi habilitációjában mit is jelent a fragmentum? Miért van inkább a létező, mint inkább a semmi?

Mi az igazság? – tette fel a híres kérdést Pilátus Krisztusnak. A férfi, aki előtted áll – hangzott a válasz. Ehhez fűzi Kant Az ítéleterő kritikájában azt az észrevételt, hogy jól kell kérdezni, mert úgy járunk, mint az, aki bakkecskét fej és szitát tart alája.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS