2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vallatási jegyzőkönyvek is napvilágot láttak

S. Z. 2004. február 06. 16:57, utolsó frissítés: 16:46

A Babes és a Bolyai egyetem összeolvasztásáról szóló Iliescu-beszéd, a bukaresti magyar követség jelentései, pártviták jegyzőkönyvei, titkos dokumentumok: megjelent a románai magyarság 1956-68 közötti sorsát összegző kötet.





Kettős könyvbemutatót tartott tegnap a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja. Az első, Etnokulturális kisebbségek. Dokumentumok. Magyarok Romániában (1956-1968) című, körülbelül ezer oldalas kötet nagy részét 151, magyarsággal kapcsolatos dokumentum teszi ki. A második kötet címe A romániai magyarok kisebbségi etikája (1920-1940) Salat Levente és Lucian Nastasa szerkesztésében.

A könyv több, eddig nem publikált dokumentumot közöl román nyelven – többek közt Kós Károly, Tavaszy Sándor, Makkai Sándor, Tamási Áron írásait.

Etnokulturális kisebbségek. Dokumentumok. Magyarok Romániában (1956-1968) a romániai magyarokról szóló dokumentum-sorozat folytatása. A szerkesztők – Andreea Andreescu, Lucian Nastasa és Varga Andrea – a lehetőségekhez mérten átfogó képet kívántak nyújtani a romániai magyarság sorsáról a kommunista rendszer éveiben, bár a szerkesztők elmondása szerint a kutatómunka során nagy nehézséget okozott az, hogy az 1960-as évek utáni forrásanyag még nem hozzáférhető teljes egészében.




Ion Iliescu beszéde is megjelent

A dokumentumok egy része Magyarország, illetve Románia legfelső állami- és pártszerveinek archívumából származik, más részük a Hírszerző Szolgálat vallatási jegyzőkönyvei, pártaktivisták, illetve a közéletből kizártak személyi lapjai. A kötet középpontjában a két kolozsvári egyetem, a Babes és a Bolyai 1959-ben történt egyesítése áll, az erre vonatkozó iratok egész sorát világítják meg az akkori események belső mechanizmusának.

A dokumentumok közt szerepel a Kolozsvári Magyar Színházban 1959-ben megtartott, a két egyetem egyesítésének jóváhagyására összehívott gyűlés jegyzőkönyve, melynek egyik szónoka Románia mostani elnöke, Ion Iliescu.

A képen balról jobbra: Horváth Andor, Camil Muresan, Varga Andrea, Lucian Nastasa és Salat LehelA képen balról jobbra: Horváth Andor, Camil Muresan, Varga Andrea, Lucian Nastasa és Salat Lehel



A bemutatón Camil Muresan akadémikus történész-professzor vázolta a korabeli bel- és külpolitikai kontextust: elmondása szerint 1945 és 1955 közt idilli együttélésként határozták meg a többségi románság és a kisebbségben levő magyarság közti viszonyt – ez a belpolitikai idill pedig a Magyarországgal való kapcsolatokban is tükröződött.

A nemzetiségi kérdésnek megoldottnak kellett látszania a szocialista internacionálé szellemében – ezt azonban a dokumentumok nem mindig támasztják alá: a két ország közt voltak súrlódások, melyekről azonban a közvélemény nem tudott.


1956: a román-magyar idill vége

Ez a tíz évig erőszakolt barátság azonban – értékel a professzor – nem feltétlenül negatív dolog: miután a trianoni, illetve a bécsi döntés után a két nemzet bizalmatlanul tekintett egymásra, már csak az a tény, hogy "elvtárs"-nak kellett nevezniük egymást, egy bizonyos megbékélést hozott, bármennyire is mesterséges jellegű is volt az.

Az 1956-1968 periódust a Hruscsov-jelentés, illetve a magyar forradalom határozta meg, majd a prágai tavasszal zárult. Ekkor mindkét rendszer – úgy a magyar, mint a román – meginog, így az ünnepi hangulat látszatának is vége: a kölcsönös gyanakvás felerősödik. Hiszen a Hruscsov-jelentés, illetve az október-novemberi magyar forradalom a változás reményét sugallták, azt, hogy lehet másképp is – a rezsim így szigorúbbá válik. Nem beszélve arról, hogy egy olyan – talán szándékosan bevetett – pletyka kezdett terjedni, hogy a határokat újrarajzolnák.

Ez vélhetőleg a román közvéleményben volt hivatott ellenséges hangulatot kelteni a magyar forradalommal szemben – mondja a professzor. Ehhez hozzáadódik az, hogy a forradalom révén Magyarország ázsiója megnőtt Nyugaton és mindennek ellenére – a román fél legnagyobb meglepetésére – '56 után egy-két évvel Moszkva lehetővé tette a Kádár-rendszer megenyhülését: a politikai és kulturális élet szabadabbá vált, a gazdaság pedig a kommunista tömb többi országához képest fellendült.


A "sorok közt" kell olvasni a dokumentumokat

Mindez érződik a kötetben közölt dokumentumokban is, ha "a sorok közt" olvasunk – tér rá a kötet bemutatására Muresan professzor. A hivatalos dokumentumok (például a fővárosi, illetve a megyei szintű politikai viták jegyzőkönyvei) nagy része csalódást okoz az avatott történésznek: túl sterilek, banálisak, közhelyekkel teltek. Ráadásul a jegyzőkönyvek sürítettek, pontatlanok, ugyanakkor a fordítás is sántít helyenként.

Kicsit úgy tűnik, mintha a vitázók is szégyellnék magukat amiatt, hogy nem mondják ki, amire gondolnak. Mintha önmagukat és a többieket tanulmányoznák. A megyei szintű dokumentumok egyik fő érdekessége, hogy nagyon sok, mai politikai és egyéb személyiség neve fordul elő bennük – mind a román, mint a magyar fél részéről. Ilyen szempontból a bukaresti magyar nagykövetség jelentései – lévén, hogy ez az intézmény politikailag nem elkötelezett a román fél felé – sokkal pontosabb képet adnak a romániai magyarság helyzetéről.


"Az elvtársak nem gondolkoznak eléggé mélyen, bár mi sokat foglalkoztunk velük"

Ami a titkos dokumentumokat illeti – mondja a professzor – azok is felszínesek. Talán a rendszerből fakadóan nem járnak utána, honnan ered a vallatott személyek tragédiája: mintha folyton abba a megfogalmazásba ütköznénk, hogy "az elvtársak nem gondolkoznak eléggé mélyen, bár mi sokat foglalkoztunk velük".

Ilyen szempontból sokkal érdekesebb lenne az akkor élt személyiségek naplóinak és levelezéseinek közlése: hiszen fontos lenne megtudni, hogy ezek az emberek mit is gondoltak valójában.

Horváth Andor: a szövegek
<br />
nem csak a múltról, de a jövőről
<br />
is szólnakHorváth Andor: a szövegek
nem csak a múltról, de a jövőről
is szólnak
A romániai magyarok kisebbségi etikája (1920-1940) című kötet Horváth Andor egyetemi előadótanár, illetve Salat Levente politológus, a kötet egyik szerkesztője méltatta. Horváth elmondta, a két háború közti időszak egy új történelem kezdetét jelentette az erdélyi magyarság számára: az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül való lét után megtapasztalhatták a kisebbségi létet.


Trianon: mindent újra kell gondolni

A kötetben megjelent szövegek szerzői páratlan szellemi erőfeszítést tettek: egy népcsoport státuszának újragondolását kellett elvégezni, mely többségből egyszeriben kisebbség lett. A kötet fontosságát hangsúlyozva Horváth elmondta: az erdélyi magyarság akkori vágyai nagyon sok tekintetben hasonlóak az Osztrák-Magyar Monarchiában kisebbségként élő románság vágyaihoz, ugyanakkor a jelen kisebbségi problémáit is fel lehet fedezni a szövegekben.

Salat Lehel szerint túlzás azt állítani, hogy a kötetben megjelent szövegekre való reflektálás a legsürgősebb dolog manapság, a kötet azonban két dolog miatt fontos: egyrészt a román-magyar politikai párbeszéd látványos kudarcot vallott, másrészt a magyar közösség vajmi kevés politikai eredménnyel dicsekedhet.

A magyar kisebbség integrációját célzó jelenlegi terv esélytelen – vonta le a következtetést Salat, majd folytatta: sorsdöntő az, ahogy a két, integrációban érintett népcsoport önmagát és egymást felfogja. A kötetben megjelent szövegek éppen a magyar közösség öndefiníciójának fontosságát hangsúlyozzák.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS