2017. május 27. szombatHella
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hol szálltál volna meg száz évvel ezelőtt Erdélyben?

2013. augusztus 30. 10:57, utolsó frissítés: 14:39

Mikor épült és kié volt a kolozsvári Continental szálló, mit szúrtak el a csíkszeredai Vígadó építtetői, melyik híres épületben szállhatnánk meg ma is?


1. Astoria Szálloda (Sztarill-palota), Nagyvárad

Astoria Szálloda (Sztarill-palota), Nagyvárad


Sztarill Ferenc építész 1902-ben kezdett egy kétemeletes bérház építésébe a Bémer tér (Piaţa Ferdinand) és a Szalárdi utca (str. Teatrului) kereszteződésénél lévő telken. A felépült Sztarill-palota emeletén bérlakások foglaltak helyet, a földszinten pedig a híressé vált, szecessziós berendezésű Emke kávéház.

Az 1930-as években a Sztarill-palotát szállodává alakították, és felvette az Astoria nevet. A szálló azonban csak néhány évig működhetett, a második világháború után bezárták, az emeleti szállodaszobákat ismét lakásokká alakították, az Emke kávéház helyén eleinte rövidáruüzlet, majd kiállítóterem lett. 1975 után az Astoria szállodát újra megnyitották, azonban a kávéház szecessziós dekorációját nem tartották meg. Az épületben jelenleg is szálloda működik. Tovább a műemlék adatlapjára »


2. Az egykori Biasini Szálló, Kolozsvár

Az egykori Biasini Szálló, Kolozsvár


Az épület Kolozsvár egyik legkorábbi szállóinak egyike, nevét az olaszországi építtetőjétől, Gaetano Biasinitől kapta. A szálló a Torda utcai kaputoronnyal szemben álló Szacsvay fogadó helyén, 1837-ben épült. A szállóban működő kávéház a New York Szálló felépüléséig a város legjelentősebb kulturális központja volt. 1847-ben a szállónak 31 szobája és egy tekepályája volt. A Pannónia és Nemzeti Szálló új kávéházainak az 1860-as években történt megnyitását követően a Biasini elkezdett rohamosan háttérbe szorulni, képtelen volt a konkurens kávéházak szintjére emelkedni.

A hanyatlás első jele a szálló bérlőinek gyakori cseréje volt. 1903-ban László Károly bérelte, 1906-tól Rónai János, majd 1913-tól a 42 szobás intézményt Varga József működtette. Ebben az időszakban orfeummal is felruházták a szállót, kisebb színdarabokat, kuplékat adtak elő, majd az első világháború ideje alatt bordélyházzá vált. Utolsó bérlője, Fisch Ignác 1926-ban zárta be kapuit. A következő évtizedekben újabb rendeltetésekkel látták el, bérházzá és raktárhelyiségekké alakították. Az államosítást követően az ingatlan emeleti helyiségeit számos kis méretű lakásra osztották. Az épületben jelenleg egy étterem és egy temetkezési vállalkozás működik. Tovább a műemlék adatlapjára »


3. Continental szálló (egykori New York-szálló), Kolozsvár

Continental szálló (egykori New York-szálló), Kolozsvár


A New York szálló 1893-1894 között épült, a város neves főépítésze, Pákei Lajos tervei alapján, a korábbi Nemzeti Szálló helyére. A Nemzeti Szálló a Petőfi utcai Gaetano Biasini-féle szálló után a város második szállója volt, a korszak írott forrásai első ízben 1865-ben említik. A Nemzeti Szálló emeleti helyiségeiben a lakószobák, a földszinten étterem és üzletek sora húzódott, melyek közül az 1860-as években Burián Pálné „antiquarialis könyvkereskedése” volt az egyik legjelentősebb. Az új szálló első bérlője a budapesti Steier és Gálos cég volt, az ő nevükhöz kapcsolódik a szálló első berendezése is, melyet az általuk bérelt pesti Erzsébet körúti New York-palotából szállítottak át Kolozsvárra, így feltételezhető, hogy a budapesti NY monogramos bútorzat és felszerelés vált a kolozsvári épület névadójává.

A század végétől a szállót huzamosabb ideig Taussig (Tauszik) Alajos Bogyó István vendéglőssel társulva bérelte, majd 1912-től Fészl József, aki a korszakban elsőként központi légfűtést, fürdőket, telefont, fedett és fűtött téli tekepályát és a közkedvelt francia konyhát bocsátotta vendégei számára. A New York-szálló földszinti, reprezentatív termeiben alakult ki Kolozsvár legpatinásabb irodalmi kávéháza, a város elitjének gyülekezőhelye, irodalmi és társadalmi életének központja. A kávéház egyben klub, olvasóterem, játéktér, az úgynevezett „szerkesztőség” és bálok színhelye volt.

Neked melyik szálloda tetszik?

Éttermének híre, belső udvarának szétnyitható üvegteteje, az épület saját áramfejlesztővel működtetett villanyvilágítása és központi fűtéses szobái a város egyedülálló szállodájává tették. Az 1950-es években az épület átmenetileg egyetemi kollégiumként működött, majd az 1960-as évektől ismét luxusszállónak adott helyet, Hotel Continental néven. Az utóbbi években a szálloda már nem felelt meg a négycsillagos szállodák követelményeinek, emiatt 2005 nyarán kiköltözött az épületből. A jelenleg nagyon leromlott állapotban levő épület sorsában most újabb fordulat várható, miután a kolozsvári Napocamin Kft megvásárolta, és új tulajdonosa luxushotelt és klubot is nyitna az épületben. Tovább a műemlék adatlapjára »


4. Dacia szálloda (egykori Pannónia szálló), Szatmárnémeti

Dacia szálloda (egykori Pannónia szálló), Szatmárnémeti


Szatmár régi főterén található a város egyik legfontosabb és legismertebb szecessziós épülete, az egykori Pannónia szálló. Bár a Vígadó ötlete már 1897-ben felvetődött, 1900-ban még állt a régi törvényszéki épület, amelynek helyére az új épületet szerették volna építeni. 1897-ben került sor a pályázat meghirdetésére, erre a felhívásra 11 pályamű érkezett be. A város legfontosabb feltétele az volt, hogy az épület magyaros jelleget kapjon.

1898 januárjában dönt a városi tanács úgy, hogy elfogadja az építési bizottság javaslatát, és az első díjat a „Szatmár város rajzolt czímere" jeligés pályázatnak ítéli oda. Ezeket a terveket Bálint Zoltán és Jámbor (Frommer) Lajos készítették, akik ebben az időszakban Lechner Ödön munkáinak hatása alatt alkottak. Az építészpáros több magyaros jellegű épületet tervezett, amelyek a Pannónia szállodával rokoníthatók, így a nagybányai István-király Szálloda és Vígadó, valamint a debreceni Vármegyeháza, ám ezek magyaros díszítése visszafogottabb. 1901. május 11-én helyezik el a Pannónia szálló alapkövét. 1902 májusában költözött be a bérlő a szállodába, ezután került sor a belső munkákra, de a tulajdonképpeni építkezés ezennel befejezettnek volt tekintve.

A jelenleg Vasile Tantas üzletember tulajdonában levő épület nagyon rossz állapotban van, helyzete az évekig tartó huzavona után most talán rendeződhet, ugyanis a városi és a megyei tanács megvenné az ingatlant, hogy felújíthassa és kulturális központot alakíthasson ki benne. Konkrétumok azonban még nincsenek. Tovább a műemlék adatlapjára »


5. Fekete Sas palota, Nagyvárad

Fekete Sas palota, Nagyvárad


A váradi szecesszió legreprezentatívabb és egyszersmind legismertebb épülete a belváros Körös-part melléki szakaszát is uraló, főtéri Fekete Sas palota. Tervezői az akkori Magyarország legnevesebb, a szecesszió lechneri irányzatát képviselő építészei közül való Komor Marcell és Jakab Dezső voltak. Komor és Jakab a Lechner Ödön által meghonosított formanyelv leghívebb alkalmazói közé tartoztak.

A Fekete Sas épületegyüttesének megrendelője két váradi ügyvéd, dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil, a város elismert személyiségei voltak. 1907-ben jegyezték be a váradi Kereskedelmi Kamaránál a Fekete Sas és Zöldfa szálloda és Vigadó részvénytársaságot, melynek adminisztrátorai és főrészvényesei lettek, 50 részvényre osztott 50.000 koronányi alaptőkével. A kivitelezéssel Sztarill Ferencet bízták meg. 1907. április 6-án kezdődött a felmenő falak emelése, átvétele november 16-án megtörtént.

Az épület földszintjén, az utcafrontokon és a főtér felé üzlethelyiségek kaptak helyet. A Fekete Sas szálló egy belső udvar köré szerveződik, szárnyai a Kossuth utcára, a főtérre és a passzázs főbejáratára néznek. Alatta, a földszinten, a főtér felé és a főbejárat oldalán a Korona kávéház működött. A Nagy Vigadó 1909. május 7-én nyitott ki és az idők során számos előadásnak illetve koncertnek adott helyet, később moziteremmé alakították. Az épületben működött a Vigadó mozi is 1911-től, a passzázsban pedig az 1909. augusztus 5-én megnyitott Uránia mozi. A többfunkciós épületkomplexum magába foglalta a Zöldfa utca 8-10. szám alatti egykori Zöldfa fogadót is. Helyiségeit több ízben átalakították, benne működött 1908 és 1919 között a Bonbonniere Kabaré is.

A nemrég felújított szállóban jelenleg irodák, bankok, kávézók, üzlethelyiségek működnek Tovább a műemlék adatlapjára »


6. Sebes Körös szálloda (egykori Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő), Nagyvárad

Sebes Körös szálloda (egykori Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő), Nagyvárad


1891-ben id. Rimanóczy Kálmán, nagyváradi építész egy korszerű szállodával ellátott kád- és gőzfürdő építésébe fog a Körös partjával párhuzamosan. Ez év júniusában az első emeletnél tartottak, szeptemberben már a kétemeletes épület tetőzete is készen állt. Ezt követte a belső kialakítása, mely a külsőhöz hasonlóan a historizmus jegyében készült. A tágas fürdőmedence a római fürdőket idézte, ezt egy csúcsíves árkáddal körülvett folyosó választotta el a kisebb, kagyló alakú tetőzettel ellátott medencéktől. Emellett zuhanyzót és gőzkamrákat is kialakítottak. A kádas fürdőket az első emeleten helyezték el, míg a második emelet a vendégszobáknak adott helyet.

A fürdő és a 27 szállodaszoba megnyitására 1891. október 1-én került sor. Az épület Bémer térre néző oldalán a tetőzet gerincén a RIMANÓCZY GŐZFÜRDŐ felirat állt. Rimanóczy Kálmán halála után, végrendeletében megfogalmazott akarata szerint, a szálloda és a gőzfürdő a városra szállt, azzal a kikötéssel, hogy mindig az építtető nevét viselje és a bevételt a város a szegények támogatására fordítja. 1989 után az egykori gőzfürdőt a beköltöző Ţiriac Bank megbízásából teljesen átalakították. Tovább a műemlék adatlapjára »

7. Transilvania (eredetileg Pannónia) Szálloda, Nagyvárad

Transilvania (eredetileg Pannónia) Szálloda, Nagyvárad


1903 tavaszán ifj. Guttmann József egy korszerű szálloda építése céljából megvásárolta a Bémer tér (Piaţa Ferdinand) és a Szalárdi utca (str. Teatrului) sarkán levő nagy telket, melyen Knapp Ferenc építészmérnök földszintes háza állt. A régi házat 1903 júliusában kezdik bontani, szeptemberben már a falak építésénél tartanak. Az építkezéseket maga a tulajdonos vezette, aki minden valószínűség szerint a szállodaépület tervezője is volt. A szállodát kétemeletesre tervezte, azonban a középrizalitra egy harmadik emeletet is felhúzatott, mely a bérlő lakását foglalta magában.

A Nagyváradi Napló 1903 szeptemberi száma szerint: „A két emeleten 60 modern kényelemmel és eleganciával berendezett vendégszoba foglal helyet, melyet 4 fürdőszoba egészít ki. Ezenkívül még 14 méter hosszú és 6 méter széles banket-terem is lesz az emeleten 60 személy részére. (…) Úgy az emeleti, mint a földszinti helyiségek központi fűtéssel és villanyvilágítással lesznek ellátva és felszerelve a komfortnak minden kellékével.”

Az 1904 júliusában megnyitott szálloda földszintjén nagyméretű kávéház, étterem és egy „impozáns télikert” foglalt helyet, míg a pincehelyiségben sörház volt berendezve. A szállodában 1907-től Uránia néven mozgóképszínház működött. A szálloda neve a két világháború között Palace, majd 1944-1990 között Transilvania volt. Tovább a műemlék adatlapjára »


8. Vigadó („Transilvania”) épülete, Zilah

Vigadó („Transilvania”) épülete, Zilah


Zilah város viszonylag szegény műemlék-épületekben, egyesek szerint ez a településnek a meszesi átjáró melletti fekvésével magyarázható, mely ma is a hegyekkel övezett Erdély egyik legfontosabb nyugati kapuja, s amelyet nemcsak kereskedők, hanem igen gyakran különféle hadak is használtak. A nemrégiben Transilvania névre átkeresztelt Vigadó Zilah város egyik legfontosabb műemléképülete, történetét mégis alig ismerjük. A nem túl bőséges vonatkozó irodalomból nem derül ki a tervező építész vagy a díszítésen dolgozó mesterek kiléte, csupán az építési vállalkozó, Orbán Károly nevét és az épület összköltségét (337 496 korona) ismerjük. Feltételezik, hogy az épület helyén állt a Wesselényiek zilahi rezidenciája, s talán ebből a kúriából maradt fenn a déli szárnynak valamikor a XVIII. század végén készült klasszicista földszinti árkádsora és oszlopos tornáca.

A mai épület 1895–1899 között épült föl, miután 1894-ben tervbe vették a régi épületek bővítését. A Vigadónak nevezett új épületnek reprezentatív és kulturális funkciót szántak, hasonló jellegű épületek a monarchia számos városában épültek, amelyekben bálokat, előadásokat, politikai gyűléseket vagy kiállításokat rendeztek. Az épületben ezen kívül étterem, szálloda, kávézó és boltok, műhelyek működtek. Ma az épületben szinte kizárólag csak kereskedelmi egységeket találni, eredeti kulturális jelleg megszűnni látszik. Az egyre lepusztultabb állapotba kerülő épület keleti szárnyát nemrég helyreállították, a főszárny helyreállításán is dolgoznak. Tovább a műemlék adatlapjára »


9. Vigadó, Csíkszereda

Vigadó, Csíkszereda


1903 folyamán Csíkszeredában egyre többször fogalmazódott meg a helyi sajtóban egy „közművelődési csarnok” iránti igény, az indulatos hangvételű cikkek sürgették a helyi elöljárókat, mivel a szomszéd Sepsiszentgyörgy város ekkorra már egy díszes vigadót épített és rendezett be. Egy ilyen jellegű közművelődési csarnok nyilvánvaló szükségessége azt eredményezte, hogy 1903 novemberére a bőkezű vármegye jóvoltából a város egy redut, egy kulturális és társadalmi célokra alkalmas, előkelő és modern igények szerint tervezett palota építését helyezte kilátásba.

A tervek szerint a Vigadó egy bérpalota lett volna, melynek emeleti részen az ünnepségekhez és mulatságokhoz szükséges termek, alsó szintjén pedig elegáns kávéház és egyéb helyiségek nyílnak. A Vigadó megnyitása csendben, minden hírverés nélkül történt meg 1904. december 31-én. Mindössze két héttel az épület átadása után azonban kiderült, hogy a lázas sietség mindig megbosszulja magát: a drágán felépített és berendezett Vigadót már 1905 januárjának közepén huzamosabb időre be kellett zárni. A nagyterem fűtési és világítási gondjai miatt korán hasznavehetetlennek bizonyult, a téli vakolás a falakról több helyen levált, a szálloda szobái, a vendéglő és a kávéház nedvesek maradtak, az egész épület általában kifűthetetlennek bizonyult, és a kor legújabb technikai vívmányainak felhasználásával épített Vigadóban gyakran órákon át sötétség honolt.

A 20. század második évtizedétől megszűnt a polgárok érdeklődése a kaszinói élet iránt, így az épület is fokozatosan vesztett jelentőségéből. Később az egykori redut nagytermében filmszínházat rendeztek be, a mozizás a szabadidő eltöltésének legközkedveltebb módja lett. A mozivá, később régi mozivá átkeresztelt épületben ma irodák működnek. Tovább a műemlék adatlapjára »


10. Park Szálló, Nagyvárad

Park Szálló, Nagyvárad


A Fő utca (ma str. Republicii) és a Nagysándor József utca (ma str. Aurel Lazăr) kereszteződésénél, az Orsolya-szüzek zárdájával átellenben helyezkedik el az 1915-ben megnyitott Park szálló épülete. A szálló helyén levő telket gróf Csáky Imre váradi püspök 1727-ben a premontrei rendnek adományozta, hogy azon templomot és konventet építsenek, azonban a Körös gyakori áradásai miatt csak egy kis épületet emeltetett a rend adminisztrátora, Graff Vazul. A ház rendeltetése homályos, a források szerint 1737-től gyógyszertár működött benne. 1785-ben a telek a kis házzal együtt széki gróf Teleki Sámuel főispán tulajdonába ment át, aki emeletes barokk palotát épített a helyére.

A palota 1833-ban gróf Rhédey Ádám tulajdonát képezte, aki az emeleti termeket átengedte a frissen alakult Bihar Megyei Nemzeti Kaszinónak. Az 1888-ig itt működő kaszinó hét teremmel rendelkezett, a tanácsozási és társalgási teremmel, két olvasószobával, három játszószobával és egy teketeremmel, ahol a 2000 kötetből álló könyvtár is helyet kapott. A Rhédeyek után az épület a Bethlenek tulajdonába ment át, 1904-ben Bethlen Gergely özvegye és kiskorú gyermekei birtokolták, ezt követően Weiszlovits Adolfné és Heiman Józsefné családjai kapták meg.

1909-ben az egész palota a Weiszlovitsok birtokába került, mivel az árverésre bocsátott Heiman-részt Weiszlovits Lajos vásárolta meg. Az ő fiai, Emil és Gyula a barokk palota földszintjét üzlethelyiségekké alakították, az emeleten pedig szállodaszobákat hoztak létre. A Park szálló 1915 márciusában nyitotta meg kapuit. Tovább a műemlék adatlapjára »


Összeállításunkban a Lexikon.ro szócikkeiből válogattunk.




ÉletmódRSS