2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Két Ceausescu története

Gozner Gertrud 2004. január 26. 18:55, utolsó frissítés: 18:42

Január 26-ára esett a #b#„nép legszeretettebb fiának”#/b# a születésnapja. Nicolae Ceausescu pontosan 15 évvel ezelőtt ünnepelte az utolsót. Ha még élne, a diktátor most töltené be 86-ik életévét.





Nem akartam párttag lenni

Az ex-diktátornak, Nicolae Ceasescunak ma is él egy druszája a Prunisor nevű településen. A Mehedinti-i Ceausescu helyi hírességnek számít, akárcsak sógornője, Elena Ceausescu. Ez a Ceausescu nyugdíjas matematikatanár, volt iskolaigazgató.

Gheorghiu-Dej temetése (1965)
<div class=

jobbra: Ceausescu" title="Gheorghiu-Dej temetése (1965)
jobbra: Ceausescu" >Gheorghiu-Dej temetése (1965)
jobbra: Ceausescu
Sztálin halálakor Ceausescu már egy ideje vezérőrnagy, majd altábornagy volt, anélkül, hogy valaha sorkatona lett volna. Karrierje továbbra is meredeken ívelt: 1954-ben a Központi Bizottság titkára, 1955-től a Politikai Bizottság tagja. 37 évesen Ceausescu egyike a legbefolyásosabb államférfiaknak.

Egy 1952-es, moszkvai látogatáson készült fényképen már együtt mosolyog a nagyokkal: Gheorghiu-Dej-el és Chivu Stoica-val. Ezeket az éveket később jótékonyan elhallgatták, mert sztálinista meggyőződései és Dej politikája iránti elkötelezettsége nem illett bele a nacionalista portréba.
Ceausescu soha nem volt a párt tagja, sőt problémái voltak a kommunista hatósággal. A szüleimnek sok földjük volt – meséli, – a kommunisták meg bejöttek az udvarunkba és elvitték a terményt. Nem akarták, hogy a párt tagja legyek, mert a szüleim nem voltak gazdálkodók vagy munkások. De én sem akartam párttag lenni, gyűlöltem a kommunistákat – vallotta be Ceausescu.

Gheorghiu-Dej 1965-ben hunyt el, Ceausescu pedig a kezdetektől fogva megpróbálta learatni Dej politikájának gyümölcsét, és már az elején óriási népszerűségre tett szert. Ezt egyébként az életkora is indokolta: 47 évesen Európa legfiatalabb államelnöke lett. Gheorghiu Dej halála után a pártvezéri tisztséget – amely 1967-től egybeolvadt az államelnöki tisztséggel – Ceausescu teljesen kisajátította.


Azt hitte, az államelnök hívja

A '69-es pártkongresszusonA '69-es pártkongresszuson
A Prunisori-i Ceausescu saját bevallása szerint büszke a nevére, még ha a múlt rezsimben emiatt számos kellemetlenség is érte. „Ha megállítottak az utcán a milicisták, és kérték, hogy igazoljam magam, mindig azt hitték, gúnyolódom velük.

Egyszer az iskolában is megjártam: felhívtam a tanfelügyelőséget, és mikor bemutatkoztam a titkárnőnek, annak nyomban kiesett a kagyló a kezéből. Azt hitte, maga az államelnök hívja.”


A Szovjetuniótól való eltávolodást célzó politikája, amelyet még elődje hirdetett meg 1964-ben, és sajátosan kidolgozott bel- és külpolitikája – diplomáciai kapcsolatok kialakítása a Német Szövetségi Köztársasággal, az Izraellel való kapcsolat fenntartása az 1967-es arab-izraeli háború után is, és főleg Csehszlovákia 1968-as lerohanásának az elítélése a Varsói szerződés tagországai által, – nem befolyásolták Románia kommunista társadalmi berendezkedését.

A forradalom után Nicu bá a politikában is kipróbálta magát, de hamar kiábrándult. A forradalom után közvetlenül belépett a Nemzeti Felszabadítási Frontba (FSN), és a Prunisori-i szervezet elnöke lett. „Egyik este megjelentek vagy tízen a székházban és teljesen szétdúlták.

Akkor eldöntöttem, hogy többet nem ártom bele magam a politikába” – meséli Nicolae Ceausescu, aki ugyan nem sírja vissza a „régi szép időket”, viszont úgy véli, sok lakos jobban élt a kommunisták idejében. „Akkoriban mindenkinek volt munkája, és kenyeret tett az asztalra. Most csak éhezés és szegénység van.”


Üzemlátogatáson az elvtársnőkkel (1982)Üzemlátogatáson az elvtársnőkkel (1982)

Fokozatosan megszilárdult az ázsiai típusú személyi kultusz: Nicolae és Elena Ceausescut kikiáltották a román történelmi értékek megtestesítőjének. Mindenhol ők voltak láthatók: a tévében, az újságokban, május elsején és augusztus 23.-án, a képük nem hiányozhatott sehonnan. Ennek érdekében mindenkit mozgósítottak: a gyárak és üzemek dolgozóit, értelmiségieket, iskolásokat és egyetemistákat egyaránt. Egyhangú tömeg szerveződött a szeretett vezér és a Román Kommunista Párt köré.

A 80-as években Románia gazdaságát az állami és szövetkezeti szocialista tulajdon, a túlzott központosítottság, az ötéves terv, a csökkentett hatékonyság, az energiafogyasztó mamutvállatok jellemezték, amelyek teljesen függetlenek voltak az ország valódi nyersanyagforrásaitól.


Iszok egy pohárral a tiszteletére

A druszájáról viszont pozitív véleménnyel van az egykori tanár: Nicolae Ceausescu jó vezető volt, a tanácsadói vitték rossz útra. Az összes megyei első titkárnál jobban ismerte az országot. Sajnálom, hogy így kellett meghalnia, de legalább méltósággal halt meg.

1989-ben1989-ben
Az import túlságos lecsökkentése, az export erőszakos serkentése, egybekötve a külső adósság visszafizetésével, amelyre 1989 elején került sor (1975 és 1989 között Románia több mint 21 millió dollárnyi adósságot fizetett vissza) – gazdasági válsághoz vezettek.

Miközben a többi közép- és kelet európai ország megpróbálkozott saját gazdaságának és társadalmának csendes reformjával, addig Románia egészen más úton indult el, amely a végén az egész országot lebénította.

A Ceausescu-rezsim utolsó éveiben bekövetkezett a katasztrófa: a lakosság életminősége jelentősen romlott, miközben az ország teljesen elszigetelődött nemcsak Európa többi részétől, de még a többi baráti kommunista országtól is. Valószínűleg ez a végső elkeseredettség a magyarázat arra az erőszakra, ami a kommunizmus 1989-es decemberi bukását jellemezte.

Az egyetlen dolog ami bántja, hogy szegénysége miatt nem tud ellátogatni minden évben a diktátor sírjához, legalább egy gyertyát gyújtani. „Így hát a tévé előtt fogom ünnepelni, miközben iszok egy pohár bort a tiszteletére” – tette hozzá.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS