Miért nem képesek a dohányosok letenni a cigit?
2013. augusztus 09. 10:12, utolsó frissítés: 10:12Egy felvetés szerint a dohányzók azért cigiznek a káros hatások ellenére is, mert szeretnek veszélyesen élni. A valódi ok azonban ennél sokkal banálisabb lehet.
Egyszerre bonyolult és egyszerű kérdést feszeget a New York Times egyik blogjában, olyant, amit sokan feltehettek már maguknak: ha a csapból is a dohányzás káros hatása folyik, miért pöfékelnek még mindig a dohányosok?
A cikket két kutató írta, akik a témában nemrég felmérést is végeztek. Rögtön az elején elmondják, hogy mi nem oka a káros szenvedély melletti kitartásnak: nem arról van szó, hogy menthetetlen függők, hiszen sokan képesek leszokni. Azt sem fogható rájuk, hogy szegény bűnösök, nem tudják, mit cselekszenek, mivel a dohányosok általában legalább annyira informáltak, mint a nemdohányzók, vagy még inkább, ami szenvedélyük káros hatásait illeti.
Egy másik érdekes felvetés szerint pedig a dohányosok egyszerűen természetüktől fogva
hajlamosabbak kockázatot vállalni.
Erre vonatkozóan létezik néhány felmérés is - idézi a cikk -, amelyek kimutatták, hogy a dohányzók gyakrabban okoznak közúti balesetet, és még a szexuális életükben is bevállalósabbak.
Eyal Ert és Eldad Yechiam azonban nem hisz ebben a feltételezésben, és a nemrégiben a PLoS One folyóiratban megjelent tanulmányukban is ezt kívánják cáfolni. A kutatók egy kockázatvállalást mérő kísérletet végeztek, amelyben az alanyoknak négy kártyapakli közül kellett a legjobbat kiválasztaniuk. A paklik nyerő és vesztes kártyákat tartalmaztak, viszont a nyeremények, illetve veszteségek összege, és a lehetséges végeredmény változott. A feladat abból állt, hogy egy pakliból tetszőleges számú kártyát lehetett húzni, amíg csak egy megfelelő összeget nem "nyert" az illető.
Fotó: Myper via Shutterstock.com
A kísérlet korábbi alanyai általában gyorsan megtalálták, melyik az a két pakli, amely alacsony rizikófaktor (kisebb összegek) mellett hosszú távú nyereséget képes biztosítani - a másik kettő magasabb kockázat mellett inkább veszteséget hozott hosszútávon. Azok, akik mégis az utóbbit választották, korábban valamilyen agysérülést szenvedtek, amely a döntéshozási képességeikre volt hatással, de ugyanezt állapították meg kokain- és cannabis-fogyasztóknál is.
Egy korábbi kísérletben azonban semmilyen különbség nem mutatkozott meg a dohányzók és nem-dohányzók döntésképessége között, így Entzék azt a következtetést vonták le, hogy a dohányosok esetében nem beszélhetünk magasabb kockázatvállalásról. Hipotézisük szerint inkább arról lehet szó, hogy a cigarettázók
kevésbé képesek önuralomra
az azonnali kísértések esetében - ezt azzal a példával illusztrálják, amikor valaki nem azért vállalja be az óvszer nélküli szexet, mert hajlandó vállalni az ezzel járó kockázatot is, csupán túl gyenge akaratú ahhoz, hogy ellentmondjon.
A hipotézist letesztelendő a kutatók ahhoz folyamodtak, hogy különbséget tettek a két rossz pakli között is: egyik tíz húzásból kilencszer 100 dolláros nyereséget, viszont egyszer katasztrófát, 1250 dolláros veszteséget produkál, tehát rövid távon kielégítőbb; míg a másikban a "vesztes" kártyák kisebb értékűek, de gyakrabban, minden második húzásnál előfordulhatnak. Emellett minden húzás után megmutatták, hogy mi lett volna, ha a másik három pakli valamelyikéből húznak, így még kívánatosabbá tették a sokszor 100 dollárt eredményező csomagot. A hipotézis pedig beigazolódott: a dohányzók másfélszer gyakrabban választották a rövid távon kielégítő, de hosszú távon hatalmas veszteséggel járó megoldást nemdohányzó társaiknál.
És hogy mire jó ez a felfedezés? A kutatók azt javasolják, hogy ki lehet használni a dohányosok "ellen", pontosabban akaraterejük megszilárdítására, például azzal, hogy nemcsak az épületekben, hanem tágabb környékükön is betiltják a dohányzást. Így a dohányosoknak egyszerűen
muszáj uralkodniuk magukon,
és ha nincs ott a lehetőség és a kísértés, hogy csak pár lépést kell tenni, akkor a cigarettafogyasztás is redukálódhat.
Az elrettentő módszerek közül különben a leginkább bevett az, hogy félelmetes, figyelmeztető képeket helyeznek el a cigarettás csomagokon. Romániában 2008 óta vezették be a foghíjas, üres babakocsis és egyéb, a dohányzás hatásait szemléltető képeket, amelyek amúgy eléggé "enyhék", mondjuk az Ausztráliában használt képekhez képest.
2010-2011-ben egy orvoscsoport megvizsgálta, milyen hatással is vannak ezek a képek a dohányzókra. Abból indultak ki, hogy azt már korábban megfigyelték: a fiatalok egyharmada eltakarja a képet, amikor cigarettát vásárol. A vizsgálat az agyműködésre összpontosult, és azt mutatta ki, hogy a szóbeli figyelmeztetések semmilyen reakciót nem váltanak ki az agyban, míg a képek hatással vannak az érzelmekre. A legjobb pedig a képes és a szöveges üzenetet együtt továbbítani, mert a kép által kiváltott reakció a szöveg feldolgozását is elősegíti.
Azt nem tudni, pontosan milyen hatással voltak a képek a romániai lakosság dohányzási szokásaira, de a számokból ki lehet következtetni, hogy semmilyennel. 2011-ben a lakosság 26,7 százaléka dohányzott, ami 4,85 millió személyt jelentett. A 2013 elején végzett EU-s felmérés pedig már 30 százalékot mutat.