2018. október 15. hétfőTeréz
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Böjte Csaba Kádárnak drukkol, és Kányádinak adná az aranyalmát

kérdezett:B. D. T. 2013. augusztus 01. 14:34, utolsó frissítés: 14:36

Úgy került a Box Populiba, mint Pilátus a Credóba, de ha arról van szó, hogy az erdélyi magyarság értékeit keressük, akkor benne van a buliban.


A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója több ezer árvának segített, 25 gyerekotthont működtet. A Box Populi „lájkrekorder” személyisége a verseny második fordulójából Dancs Annamarival versenyezve került az elődöntőbe, ahol augusztus 5-étől Kádár Annamáriával kerül párversenybe.


Tudott arról, hogy a Box Populiban igen előkelő helyen áll?

- Úgy kerültem ebbe a versenybe, mint Pilátus a Credóba. Tudtam, hogy elindult egy ilyen verseny, de egy ideje nem néztem, és meglepődtem... de sokan szeretnek, Istennek legyen hála. Én úgy gondolom, nem is engem, hanem ezt az ügyet, amit képviselek, a gyermekek, fiatalok felkarolását, ez az, amit az emberek pozitívan értékelnek.


Az első négy személyiség közé jutott be, az előző fordulóban Dancs Annamarival szemben győzött – az énekesnő egyébként arra biztatta rajongóit, Önre szavazzanak. Jelenlegi „vetélytársa”, Kádár Annamária pszichológus, nyíltan Önnek szurkol.

- Én is drukkolok neki, mert nagyon megérdemli, és nagyon nagyra értékelem az ő mesésen szép gondolatait. Azt hiszem egyébként, ez nem rólunk szól. Ha úgy fogjuk fel, hogy fizikai személyeket állítunk egymással szembe, akkor én abból kimaradnék. Ha arról van szó, hogy igazából az erdélyi magyarság keresi, milyen értékek mentén lehet gondolkodni, politizálni, élni, akkor benne vagyok a buliban olyan értelemben, hogy mindenki láthassa: aki a gyerekek mellett, az élet mellett dönt, az nemcsak az Isten rokonszenvét nyerheti el, hanem embertársai rokonszenvét is. És ha ebből az egész versenyből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy vállaljunk családot, gyermeket, merjük egymás kezét megfogni, akkor az egy nagyon jó dolog.

János Pál pápa mondta, hogy a 20. századi ember a halott tárgyak kultúráját űzi, ehelyett az élet kultúrája kellene a központba kerüljön: gyermeket nevelni, iskolát, kollégiumot, gyerekotthont működtetni. Azt hiszem, a demográfiai összeomlásra, ami körülöttünk tapasztalható, azt a választ tudjuk adni, hogy megfogjuk egymás kezét, és az élet mellett döntünk.


Hogyan éli meg a népszerűséget, hogy a munkája révén ismerik és elismerik Önt, ez teher vagy jutalom?

- Ahol a fény kicsit nő, ott árnyék is van elég, egyesek tényleg szeretnek, mások kevésbé szeretnek, aztán vannak, akiket irritál ez. Mi székelyek valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy azt szeretjük, ha egy csoportba vagyunk, egy bolyban, tehát közösségi gondolkodás van Székelyföldön. Én nem is szeretnék ebből a közösségből kiszakadni, hanem azt szeretném, embertársaimat is biztassam arra, hogy milyen csodálatos, szép dolog gyermekekkel foglalkozni.

Ön soha nem fárad el? Hogyan kezeli, ha esetleg kudarc éri?

- Megboldogult nagyapám annak idején úgy mondta, hogy ha egy százkilós disznyót az ember levág, abból nem lesz száz kiló kolbász. Tíz lefutásból nem lehet tíz gólt rúgni. A kudarcot nem úgy kell megélni, mint valami szörnyűséget, hanem mint az élet velejáróját. Miért ne lenne sáros a cipő, ha úton járok? A krumplit, ha meg akarom enni, héja is van. Ez vele jár. Ugyanígy ha az ember bármit fölvállal, nemcsak sikerélmény éri, nemcsak pozitív dolgok.

Ön sokak számára példakép, azoknak is, akik a katolikus egyházat bírálják vagy éppen ateisták. De ki az emberi példaképe Böjte atyának?

- Azt gondolom, minden erdélyi vallásos katolikus ember biztosan nagy-nagy szeretettel néz föl Márton Áronra. Én mint ferences szerzetes büszkén és örömmel mondhatom el, milyen sok nagyszerű ferences élt vagy él Erdélyben – gondolok pl. Ervin atyára –, akik kilencven fölött is tényleg kiérdemlik a „Turbó atya” nevet. Nagyon sok ember van, akire büszkén és örömmel felnézek, és hát a kedves pszichológus „vetélytársam” is egy ilyen személy, akinek írásait, meg azt a mindig mosolygós jókedvét, amivel mindig megjelenik, azt nagyon csodálom.

Mit gondol Ferenc pápáról, aki sokak szerint a változást képviseli? Szükség lenne változásra a katolikus egyházban?

- Ferenc pápa úgy kell nekünk, mint a meleg tavaszi eső. Kérdezték tőlem, milyen reformokra vágyom, mit várnék el – igazából én semmiféle reformra nem vágyom, hanem arra, hogy hiteles legyen az a valaki, aki képviseli azt az értéket. Se a családot, egyházat, a világot nem kéne nagyon megreformálni, csak tisztességes, becsületes emberek kellenének. Jézus is ezt mondta, a vámos ne szedjen több vámot, legyen becsületes, a katona elégedjen meg a zsoldjával, ne raboljon. A pápa sem kell nagy dolgot csináljon, legyen hiteles, és ugyanígy mi, papok is. Nem kell új dolgot kitaláljunk, hanem azt, amit többezer éve képviselünk, hitelesen éljük meg. A székely ember sem kell új ruhát, stílust magára öltsön, az őseink által kitaposott szép, régi úton kellene nyugodtan, komolyan továbbmenni. Persze, nemcsak hatalmas kutyákkal lehet őrizni a nyájat, hanem villanypásztorokkal is, bölcsebben meg lehet szervezni a dolgokat, de a lényeg ugyanaz, a nyáj együtt kéne maradjon, s a farkasok külön.

Örvendenék, ha tényleg a név mögötti tartalomra figyelne ez a verseny. Ha nekem kellene szavazni, akkor mindenképpen Kányádi Sanyi bácsinak adnám az aranyalmát. Hosszú életen keresztül bizonyított! Könnyű egyszer-kétszer fellángolni, és talán évekig is lángolni, de ő évtizedek óta ontja magából az értéket, a szépséget, úgyhogy én őt tartom mindenképp a ma élő erdélyi magyarságból a legértékesebb, legfigyelemreméltóbb személyiségnek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS