2018. október 15. hétfőTeréz
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dancs Annamari: itthon még a szakmaiság számít, nem a magánéleti szaft

Szőcs Csongor-Ernő 2013. július 31. 13:31, utolsó frissítés: 13:45

A Box Populi második fordulójából Böjte Csaba ellen kieső énekesnőt arról kérdeztük, miért biztatta rajongóit átszavazásra, és hogy mit jelent neki a sztárság.


Dancs Annamari, a népszerű sepsiszentgyörgyi énekesnő Erdély egyik legismertebb előadója. A Box Populi első fordulójában esélytelenebbként indulva sikerült fordítania a legnépszerűbb sepsiszentgyörgyi színész, Pálffy Tibor ellen. A második körben már arra buzdította rajongóit, szavazzanak Böjte Csabára. Népszerűségről, a sztárság velejáróiról kérdeztük. Annamari írásban válaszolt kérdéseinkre.


A legtöbb embernek, ha sztárokról hallanak, leghamarabb az énekesek ugranak be. A Box Populi második fordulójára nyolcan maradtatok, ebből hárman énekeltek, de egyedül te nem tehetségkutatóban tűntél fel. Ez azt jelenti, hogy a tévés szereplés nélkül is sikerült kialakítanod, és megtartanod egy rajongótábort. Mit jelent számodra a rajongás, a Facebook rajongói klubok, az ismertség? Mikor találkoztál ezzel először, és hogyan tanultad meg kezelni? Mennyire volt más ismertté válni akkor, amikor te sztárra lettél Erdélyben?


- Amikor az énekesi pályám kezdődött, még híre sem volt a tehetségkutatóknak, a „gyorstalpaló sztárcsinálónak”. 1997-ben, amikor a Titanic betétdalának a feldolgozásával debütáltam, még helyi rádiók, újságok is alig voltak, bulvársajtóról, médiahatalmakról egyáltalán nem beszélhettünk. Városról városra, falunapról falunapra haladva tanulta meg a közönség a nevem. Talán kevés olyan település van Erdélyben, ahol nem koncerteztem. Ezt a fokozatosan felépített karriert értékesebbnek tartom, mint azt, ahogyan ma feltűnhet valaki.

Az ismeretlenségből három hónap alatt sztárt faradnak valakiből, akinek, nyilván van valami tehetsége, de az élettapasztalat, a szakmai felkészültség, a rutin hiányzik. Ahogy vége a tv show-nak, magukra hagyják őket, és itt kezdődnek a problémák. A közönség ebből persze semmit sem érzékel, mert kezdődik az új évad. Hogy mennyire maradandó, amit a tehetségkutatós sztárok produkálnak, persze csak idővel dől el.



Én már több mint 17 éve a színpadon vagyok, sok munka, kitartás, a Zeneakadémia elvégzése és persze sok szerencse van emögött. A rajongókkal inkább baráti viszonyom van, a fanklubom 12 éve létezik, és majdnem minden itthoni koncertemre eljönnek, ha tehetik. Úgy gondolom, egy előadó viszonya a közönségével a kölcsönös tiszteleten alapszik.

Sokan Erdélyben még csak énekesként ismernek, pedig a budapesti Operettszínházban is már több ideje bizonyítasz. Ottani szereplésed által viszont a magyarországi média is "felkapott", megismert. Mennyire akartad te a magyarországi "sztárságot", azt, hogy esetenként a címlapokon "csámcsogjanak" a magánéleteden? Mennyire elengedhetetlen tényezője ez annak, hogy tartósan jelen légy, és hírnevet szerezz a budapesti színházi világban?

- Három éve szerződtetett le a Budapesti Operettszínház. Azóta nagyon szép szerepeket játszhattam el. Először a Csárdáskirálynő Stazijaként debütáltam, majd jött a Miss Saigon musical címszerepe, a Borban a vigasz operett gála műsorvezetője is lehettem, majd a Marica Grófnő, Veled Uram, Viktória és az Ördögölő Józsiás női főszerepe jött. Itthonról sajnos kevesen tudnak kiutazni Pestre, hogy megnézzenek, szívem szerint az összes előadással turnéznék Erdélyben. Nagyon szeretem az operettet és a musicalt, rengeteg munkával, próbával járnak ezek a szerepek, de mégis minden nap mosollyal megyek be a színházba, és hálás vagyok, hogy ott lehetek.

Magyarországon a szakma velejárója, hogy az újságok érdeklődnek a magánéleted iránt is, olykor különböző híreket röppentenek fel. Itthon Erdélyben még mindig jobb a helyzet, a szakmai dolgokat még mindig előbbre tartják, mint a magánéleti szaftot.

Annak ellenére, hogy egyre többet hallunk rólad magyarországi kontextusban, az erdélyi eseményekből is kiveszed a részed. Nemrég a Székely Vágtán vettél részt, előtte Böjte Csaba árváinak énekeltél. Mennyire tudod tartani a kapcsolatot Székelyfölddel?

- Mivel az Operettszínházban egész évadban elég zsúfolt a programom, egyre ritkábban van lehetőségem hazajönni. Viszont amikor van pár szabad napom, hazautazok, a családlátogatást pedig egybekötöm a koncertekkel. Fontosan tartom, hogy a kint szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat itthon “kamatoztassam” és folyamatosan benne vagyok olyan együttműködésekben, amelyek elsősorban lélek-balzsamok. Ilyen volt a Csaba testvér otthonában tartott koncert is, ahol több mint kétszáz nehéz sorsú gyerek mosolya és lelkesedése fogadott. Most például az augusztus 20-i perkői búcsú alkalmából készülök egy különleges koncertre.



Ha már Böjte Csaba: vele kerültél össze a Box Populi második fordulójában, és arra is buzdítottad rajongóidat, hogy ebben a helyzetben ne téged támogassanak. Ez szép gesztus volt, de talán úgy is értékelhetik sokan, hogy feladtad a reménytelennek tűnő harcot, Böjte eddig ugyanis toronymagasan nyerte a fordulókat. Mennyire van benned versenyszellem?

- Van bennem versenyszellem, de józanság is. Ez számomra már nem volt versenyhelyzet, sem kihívás, sem játék, mivel nagyon tisztelem őt. Azért kértem a rajongóimat, hogy őrá szavazzanak, mert az életútja példaértékű mindannyiunk számára.

És ha már verseny: többször láthattunk téged Eurovíziós előválogatókon énekelni. Romániában úgy tűnt, szélmalomharcot vívsz, aztán a magyarországi A dal c. műsor sem hozta meg a várt sikert. Feladtad ezt az álmod, vagy még küzdesz érte, hogy egyszer az Eurovízión énekelj? Milyen álmaid vannak még, amiket mindenképpen el szeretnél érni?

- Magyarországon egyszer voltam Eurovíziós előválogatón, a 2012-es A dalban. Nagy csalódás volt, mert azt hittem, egy profi versenyen vagyok, de az élő adásban elvesztek az előzőleg beállított hangbeállítások, a fülmonitorom teljesen megsüketült, semmit sem hallottam a hangomból, felborult az egész rendszer, amatőrré vált az egész verseny. A román televízióban jobban hangosítottak, bármilyen alkalommal is mentem oda fellépni.

A dal-os tapasztalat nekem bőven elég volt, hogy ezzel az Eurovíziós ambíciómat le is zárjam. Sajnos ez a verseny már nem az, ami évekkel ezelőtt volt. Most már másfajta célkitűzéseim vannak, színházi szerepekre gondolok, amelyek számomra sokkal értékesebbek.

Hol képzeled el az életed? Letelepedsz Magyarországon, ha továbbra is "jól fut a szekér", vagy tervezed a visszatérést? Az operettszínházi munka után még el tudod magad képzelni kisvárosok színpadán, vagy a koncertező Annamari képe már a múlté?


- Jelenleg a munkám, a hivatásom és a színház Budapesthez köt, és az, hogy az Operettszínház tagja lehetek, egy kiváltságos dolog, ezzel a lehetőséggel élni kell, és megbecsülni. A koncertező Annamari még mindig jelen van, ha időm engedi, eleget teszek a felkéréseknek, és szívesen énekelek többezres tömeg előtt, elegáns koncerttermekben, vagy akár falusi színpadon is. A dal örömét mindenhová el kell vinni.

Végül a kérdés, amit szinte mindenki megkap: kinek szurkolsz a Box Populiban?

- Egyértelműen Csaba testvérnek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS