2017. aug. 19. szombatHuba
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Előre tervez és nyomon követi kiadásait a csíkszeredai család

G. L. 2013. március 20. 12:51, utolsó frissítés: 13:45

Otthon dolgoznak, rendszeresen főznek és sokat kirándulnak a gyerekekkel. Próbálnak egészségesen élni, de nem a minőség a legfontosabb szempont. Bemutatjuk a Kosztkontroll csíki résztvevőit.


Előre egyeztetek Ágival és Barnival, a Kosztkontroll csíkszeredai résztvevőivel, nekik kedd vagy csütörtök estefelé lenne a legideálisabb a találkozásra, mivel viszonylag pontos időbeosztás szerint élnek. A kétgyermekes család nagyon rendszerezetten él, mindig előre terveznek.

Mindketten rendszeresen járnak az ismerősökkel kosarazni, Barni néha focizik is. Ági pedig délutánonként gyerekeknek tart magánórát matekból. Végül sikerül megegyeznünk a csütörtök délutáni találkozóban, de nem sokkal utána jön is a kérés, hogy halasszunk egy keveset, mivel kiderült, hogy épp akkora szerveztek ünnepséget az oviban.

Két gyereket nevel a Csíkszeredában élő házaspár: Barna és Ágnes. A kisebbik, Sebestyén majdnem három, míg a nagyobb, Csongor már hat éves. Barni fordítóként dolgozik, Ági matematikatanár, de jelenleg gyereknevelési szabadságon van






kosztkontroll.transindex.ro
Barni csíkszeredai születésű. A középiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen tanult tovább, német szakra járt, majd tolmácsnak és fordítónak tanult. Végzettsége szerint gazdasági- és társadalomtudományi szakfordító. Jelenleg otthonról dolgozik, főként magyarországi cégeknek fordít. Ágival Szegeden ismerkedtek meg, ott születtek a gyerekeik is: a hatéves Csongor és a nemsokára hármat töltő Sebestyén. Áginak tanári és gazdasági diplomája van. Két évvel ezelőtt, főként saját döntés alapján és Barni szüleinek biztatására költöztek vissza Erdélybe, jelenleg a szülők csíkszeredai blokklakásában élnek.

„Ki akartuk próbálni, hogy milyen itt élni. Szegeden albérletben laktunk, nagyjából kétévente költöztünk. Albérletbe nem biztos, hogy hazajöttünk volna, mert ugyanannyi lett volna az ára, mint Szegeden. Mivel Barni interneten keresztül dolgozik, nem vagyunk helyhez kötve. Én viszont egy kicsit hátrányban vagyok itt, mivel a román nyelv ismeretének hiányában nem vállalhatok jól fizető gazdasági állást. Fél évig jártam román magánórákra is. Most úgy néz ki, hogy mivel Csongi ősszel Csíkszeredában kezdi az iskolát, és legalább is az első öt évben nem szeretnének várost váltani, még egy pár évig biztos, hogy itt maradunk” – meséli Ági.


Az idejük jelentős részében otthon vannak:

otthonról dolgoznak, a gyalog három percre lévő óvodába viszik a gyerekeket, a közeli üzletekben vásárolnak be, és természetesen otthon főznek. „Ez határozza meg a legjobban az életünket, az időbeosztásunk is teljesen más emiatt. Minden nap van időnk főzni. Nem készítünk a hétvégén előre különböző fajta kajákat. Mindketten tudunk, és szeretünk is főzni, fele-fele arányban vállalunk szerepet a konyhában. A gyerekek szempontjából is fontos ez, mert akkor tudjuk őket vinni és hozni az oviból, amikor akarjuk. A velünk egykorú, gyerekes ismerőseinkhez viszonyítva ebből adódik a legnagyobb különbség: nálunk mindig van itthon valaki, aki tud főzni” – magyarázza Barni, miközben a gyerekek a szomszédos szobában rajzfilmet néznek.

Közös játék: Csongi, Ági és Barni



Mint elmondták, a pénzük legnagyobb részét élelmiszerre költik, nem vásárolnak például havonta ruhát, de azért ha valami nagyon megtetszik - legyen akár új vagy turkálós -, ha tehetik, megveszik. Hitelük sincs, és általában gyűjtenek valamire, amiért havonta félretesznek egy összeget. Nem szeretnek hitelre vásárolni, már csak azért sem, mert Barninak nincs egy havi fix jövedelme, a számlázások alapján alakul a bevétele. Állítása szerint a fordítói munkának is megvannak a szezonjai: egy-egy hónapban nagyon sok a munka, máskor pedig alig akad valami.

"Nem lepődünk meg azon, ha esetleg a hónap vége előtt egy héttel teljesen elfogy a pénzünk. Egyébként a kiadásainkat rendszeresen nyomon követjük. Mivel bankkártyával fizetünk, a kivonatból tisztán látszik, hogy mikor, hol és mennyit költünk" – tette hozzá.


Saját bevallásuk szerint igyekeznek egészségesen élni,

legalábbis odafigyelni arra, hogy mit vesznek meg, illetve mit esznek. Csongornál fél éves korában tejfehérje allergiát állapítottak meg, így akaratlanul is elkezdték figyelni az ételek címkéjét, hogy tudják, milyen összetevőkből áll. Bár Csongi ezt a betegséget már kinőtte, de ez a szokásuk továbbra is megmaradt. Közben természetesen kialakult egy jól bevált terméklista, amelyeket elérhető áron kínálnak és még a minősége is elfogadható. És természetesen a gyerekek ízlése is meghatározó a választásnál.

Ági


Barni


„Csak azért, mert székely, nem veszünk meg egy terméket. Ha úgy gondoljuk, hogy a külföldi is elég jó termék, kipróbáltuk és ízlett, akkor azt vesszük. A hazai sem mindig annyival olcsóbb, hogy érdemes legyen megvenni. Nem szervezünk hónap eleji nagy bevásárlásokat, hogy legyen tele a kamra. Inkább minden nap elmegyünk vásárolni. Mondjuk ennek egyrészt az is az oka, hogy nincs autónk. Másrészt meg, szerencsénkre, közel van a Kaufland, a Merkúr, a piac és a kenyérüzlet is. Ezen kívül pedig sokáig nyitva tartó kisboltok is vannak a környékünkön. De nem vagyunk boltfüggőek, ha nem lehet az általunk kívánt terméket az egyik helyen megkapni, átmegyünk a másikba” – magyarázta Barni.


A megszokott termékeket keresik, amelyeknek jó az ár/érték aránya

"Nem mindig a minőség a szempont, hanem hogy olyat vegyünk, amit szeretünk. Olyat próbálunk vásárolni, amely jó és lehetőleg olcsó. Nem veszünk feltétlen Milkát, ha tejes csokit akarunk enni, de a kakaós tejtáblát is kerüljük. És csak azért nem veszünk meg valamit, amiért rá van írva, hogy bio” – tette még hozzá Barni.

Emellett a nagyszülők is segítik őket a falusi gazdaságból kikerülő termékekkel. Nagyjából kéthetente – vagy amikor látogatóba jönnek vagy mennek – kapnak zöldséget és gyümölcsöt, esetenként húst is. Frissen saláta, uborka, paradicsom, hagyma, eper és alma, tartósítva borsó, zöldségek, káposzta kerül faluról, de természetesen a piacon is vásárolnak zöldségeket, hisz egy ekkora családnak nem elég csupán a falusi támogatás. Disznót is közösen vásároltak, amit a szülők nevelnek, de bárány-, csirke- és nyúlhúst is kapnak faluról. Ettől függetlenül nyersen és felvágottként is szoktak húst vásárolni. Nem véletlen, hiszen ritkán telik úgy el nap, hogy valami húsféle ne kerüljön az asztalra.



galeria_10190.jpg
Rögtönzött játszóház: Sebi és Ági kockáznak
galeria_10191.jpg
Sebi tudja, hogy merre kell nézzen
galeria_10192.jpg
Csongi szeptemberben lesz első osztályos
galeria_10193.jpg
Ági: ha játszótérre megyünk szendvics vagy keksz mindig van nálunk, mert már az első gyereknél megszoktuk, ha éhes, akkor azonnal ott kell legyen az étel, mert ő akkor éhes
galeria_10194.jpg
Csongi és Barni társasozik: egy házi készítésű autós játékkal
galeria_10195.jpg
Barni: csak azért nem veszünk meg egy terméket, mert székely


„A főzésnél a gyerekekre is figyelni kell, mert ők azért nem mindent esznek meg. Gyakorlatilag miattuk főzünk úgy, ahogy. Heti egyszer biztos van pizza, azzal nem lehet tévedni. Spagetti és pizza, ezek a kedvenceik. Alma is mindig kell, hogy legyen itthon, ez alap. Biztos, hogy megesznek legalább két almát naponta, abból nassolnak” – mesélte Ági.

"Ha főzünk, a leves vagy a második biztos, hogy hússal készül, márpedig kétnaponta készítünk valamit. Nagyon ritka, hogy egy nap ne legyen valami húsos, ha nem a főétkezés alkalmával, akkor felvágottként reggel vagy este. Nagyon nagy mennyiséget soha nem főzünk. Ha véletlen túl sokat készítünk, és nem fogy el két nap alatt, esetleg a második nap már valami mást kívánunk, a fölösleget még azelőtt lefagyasztjuk, hogy megromolna. Próbálunk arra figyelni, hogy ne dobjunk ki egyáltalán kaját, ne pazaroljunk” – egészítette ki Barni.

Vendéglőbe nem járnak, félkész kaját, kész kaját szinte soha vagy nagyon ritkán vesznek, legfeljebb akkor, ha nincs idejük főzni. A gyerekek az óvodában naponta négyszer esznek, amiért 5 lejt fizetnek fejenként. A kínálatban reggeli, egy gyümölcs tízóraira, egy kétfogásos ebéd és valami édes uzsonna van, de ettől még gyakran reggeliznek otthon is a fiúk, mert "jobb egy vajas kenyérrel a gyomorban kezdeni a napot". És persze duplán is képesek ebédelni, ha otthon pont olyan étel van, amit nagyon szeretnek. A gyerekek által igényelt édességet gyümölccsel és a házilag, hetente legalább egyszer sütött tésztával szokták pótolni. De édességből is megvan a jól bevált keksz, nápolyi, amelyet vásárolnak.


Ötvözik a székely és az alföldi konyhát,

menüjükben mindkettőnek megtalálhatóak a jellegzetes ételei. Szoktak készíteni az Alföldön népszerű krumplis tésztát, paradicsomos káposztafőzeléket és gyümölcsfőzeléket is, de a székelyek padlizsánkrémét is mindannyian szeretik. Ha olyan ételt főznek, amelynél nem talál a családtagok ízlése, akkor ugyanazt kétféle módon is elkészítik.

„Ha piros az a leves, akkor legyen piros. Nem csak megszórom, hanem "telelapátolom" paprikával. Persze így is kevesebbet használok, mint az apukám. Én csípősebben is szeretem az ételt, ezért általában még külön ízesítem magamnak” – egészíti ki Ági.

Szabadidejüket mindannyian igyekeznek hasznosan eltölteni, egészséges életet élni. Barni és Ági is rendszeresen sportolnak, de minél jobb az idő, a gyerekek is annál jobban igénylik a mozgást. Tavaly nyáron is szinte minden nap kijártak a Mikó-vár melletti árnyékos játszótérre, és idén is hasonlót terveznek. De még az iskolaválasztásánál is a gyerekközpontú oktatás mellett elsődleges szempont volt, hogy a szünetekben a gyerekeket engedjék ki a szabadba. De ezen kívül is, amikor csak tehetik, kirándulnak, hasonló gyerekes családokkal járnak össze.


„Klasszikus értelembe vett nyaralásra nem járunk.

Nem megyünk a bulgáriai tengerpartra csak azért, mert nyár van és mindenki ott üdül. Télen pedig nem járunk Ausztriába vagy Csehországba sízni, amikor a szüleim házánál is lehet a Hargita lábánál. Épp a munkánkból adódóan, mi sokkal szabadabban mozoghatunk, többször megengedhetjük magunknak, hogy elmenjünk valahová, például az Ági szüleihez Magyarországra. Félévente szoktunk járni hozzájuk, amikor elintézzük a szükséges dolgainkat, pl. a gyerekek oltásait. Tavaly nyáron például egy egész hónapot töltöttünk Magyarországon, abban benne volt egy balatoni üdülés, ismerősök meglátogatása és kisebb kirándulás is" - magyarázta Barni.

Magyarországra az Ági szüleihez vonattal mennek, utazáskor általában odafigyelnek a különböző kedvezményekre és igyekeznek azokat kihasználni. Rendszerint már hónapokkal előre tudják, hogy mikor fognak utazni. Véleményük szerint az utazáson az autósokhoz képest sokat spórolnak, ezért jelenleg úgy érzik, hogy nincs is szükségük saját autóra.



"A szabadidős kocsmázásból, a gyerekmentes együtt ivásokból mostanra gyerekes együtt evések lettek. A hasonló, gyerekes családokkal szoktunk összejárni. Ha ez időnként meg is dobja a költségeinket, a következőkor mi eszünk másnál. Például a legutóbb falafelt – csicseriborsó fasírtot – és pitát – lepénykenyeret – sütöttünk. Lehet, hogy ezek különlegességek, de mégis alig emeli meg a költségeinket, mivel a szükséges alapanyagok nagyon olcsók" - Ági.


Otthon a gyerekek általában társasjátékoznak,

legóznak vagy a szomszéd gyerekkel közösen játszanak. Ági ragaszkodik hozzá, hogy minél többet társasozzanak, a Catan telepesei nevű stratégiai társasjátékból például saját, kézzel készített változatuk is van.

„Legutóbb a malmot tanultuk, nemsokára pedig a sakkal kezdünk el megismerkedni. Ezen kívül stratégiai játékokat: Catan telepeseit, illetve Carcassonét szinte napi rendszerességgel játszunk. Előbb csak egyszerű szabályok szerint, majd egyre bonyolultabban" – magyarázta Ági, aki hozzátette, hogy a gyerekek csak akkor néznek tévét, amikor betegség miatt ágyban kell feküdjenek, és egy helyben kell tartani őket. A napi utolsó foglalkozás mindig az esti meseolvasás, ami legalább egy fél óra.



Tévét egyébként nem néznek rendszeresen, legtöbbször háttérzajként megy. Barni szokott leginkább sportközvetítést nézni rajta, de filmet nagyon ritkán, híradót épp csak akkor, ha elcsípik. Híreket rendszeresen inkább a neten olvasnak, mivel - már csak a munkájukból kifolyólag is -, szinte egész nap használják a számítógépet.

A különböző szórakozási lehetőségeket is elsősorban a gyerekek határozzák meg, mivel nem szoktak bébiszittert fogadni, így legfeljebb akkor mozdulnak ki kettesben, ha a nagyszülők vigyáznak az unokákra. Általában csak olyan felnőtteknek szóló kulturális programokra mennek, ahová a gyerekeket is el lehet vinni. A kicsiknek szóló programok közül a Csíki Anyák Egyesülete által vagy például a Mikó-várban szervezett eseményekre szoktak leginkább járni. A vár történetét bemutató kiállítást például a gyerekek is nagyon szerették.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS