2020. július 9. csütörtökLukrécia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Trabival raliztunk, mint állat

Gy. A., S. Z. 2003. november 28. 18:37, utolsó frissítés: 17:57

#b#[fotóriport]#/b# Akár 90 km/órával is megy az idei KMDSZ-Gólyabál fődíja, a speciálisan dizájnolt Trabant. A KMDSZ 8 millióért vette a kocsit, #b#mi teszteltük#/b#.





Lokodi Attila, a KMDSZ teszt-mestere szerint mostanság alig lehet egy valamirevaló Trabantot találni a piacon. Mercedes, az van bőven, a Trabik azonban ritkaságnak számítanak. És a Trabantokhoz értő szakik is egyre-másra kihalnak...



Úgy gondoljuk, fölösleges technikai adatokkal terhelni az olvasókat, hiszen mindenki tudja, a Trabant nem elég széles, nem elég hosszú, nem elég gyors és nem fogyaszt elegendően keveset. A tesztelt példány körülbelül 16 éves és 2004 májusában jár le a műszakija. De végülis ez sem számít, mert a Trabi kortalan (vagyis már elérkezett a lepattantságnak abba a stádiumába, amikor az évjárat már nem szempont).





Egyáltalán nem huzatos a Trabi: mikor hátul ültünk, akkor a vezető oldali ablak teljesen le volt húzva, mégsem volt huzat a kocsiban. Bár lehet, hogy csak túl lassan haladtunk...



Ami a fílinget illeti, az megvan: egyszerűen csodálatra méltó, hogy bár haladás közben az autó minden kis porcikája úgy tesz, mintha éppen le készülne válni, mégsem válik le. Nem is beszélve az enyhén bódító benzinszagról (ami szerintünk finom), meg a zseniálisan egyszerű megoldásokról: minden van benne, ami egy igazi autóban megtalálható, csak éppen egy tökéletesen lebutított változatban.






Érdekesség a kormány, jól meg kell markolni, nem csak úgy két ujjal, mint ahogy azt a szervo-volánok korában szokás. És nem tudni miért, de a kormány ráz a legjobban az egész kocsiban, olyan, mint a tenyérmasszázs. De ez megbocsátható, mert szinte helyben fordul a kocsi, akárcsak egy bevásárlókosár egy szuper-marketben. Ja, és a műszerfalból kiálló sebességváltó: azt egyszerűen csak szokni kell. A féket is szokni kell: azt, hogy alig fog.



Vezetés közben go-kart szerű élményt nyújt a Trabi: olyan, mintha az ember a fenekével tapogatná végig a gödröket. Emiatt (és ne feledjük a fülsüketítően vinnyogó motrot!) rossz úton már 50-nél úgy dobog az ember szíve, mint más autókban 170-nél. A gázpedált nem érdemes finoman nyomkodni (egyrészt ez egy elvi kérdés, másrészt mert azzal csak a motor fullad le). A Trabinak már úgyis mindegy.



Ami a kényelmi berendezéseket illeti: nincsenek. Nyolcmillióért még kényelmet is kapni, azért picit túlzás... De eléggé röhejes is lenne a cuccos hi-fi berendezésből áradó Beethoven-szimfónia, a motorzúgás úgyis elnyomná. Vagy a légkondi, amikor az ablakok nem zárnak rendesen. Aki bőrkárpitozást kívánna magának a Trabiba, az szerintünk nem normális.



A Trabi-fíling nem az extrákban, hanem abban áll, hogy mindent meg lehet tenni vele, amit az ember nagyobb (és drágább) autókban nem mer: tövig nyomni a gázpedált, nem nézni a gödröket, ralizni, mint állat. A rombolásnál úgysincs jobb érzés a világon...



Végezetül mi nem értjük, miért tartja mindenki rossz autónak a Trabantot: a teszt-példány igazán mindent tud, amit egy 8 millió lejért vásárolt autótól el lehet várni, sőt, ülések is vannak benne, meg működik is az egész.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS