2017. november 21. keddOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Behunyom a szemem, úgy kólázom

szerk. 2003. november 26. 18:26, utolsó frissítés: 17:59

Az ünnepek alkalmával #b#kék színű Pepsi#/b#vel rukkolt elő a hazai piacon a hírneves üdítőgyártó-cég. Szerkesztőségünk tagjain teszteltük, kinek mennyire veszi be az új színt a szeme és a gyomra.





Mr. Piros: Szerintem elképesztő cinizmus a Pepsi részéről, hogy kék színben is piacra dobta alap-termékét. Persze mindenki tudja, hogy a Pepsi-kóla nem azért barna, mert olyan ő natúrban, de eddig mégis az volt jelen a fogyasztók tudatában, hogy a természetes az, hogy a Pepsi az egy barna lötty. A megszokás legalább a színt természetessé tette.

Én speciel azt meséltem be magamnak, hogy biztosan pörköltcukor van benne, oszt' amiatt olyan barna. Nohát most kiderült az, amit mindig is sejtettem, csak nem akartam tudni, mármint frászt, az -- amúgy egyik kedvenc -- lötty 100% műanyag. Most már csak egy dolog tűnik természetesnek, az, hogy az üdítők folyékony halmazállapotúak. (Bár a kaja-mérnökök dolgoznak, úgyhogy ki tudja...) Hát istenem, majd hozzászokom, addig is behunyom a szemem, úgy kólázom.


Mr. Fekete: Igazi szakinak kell lennie annak, aki megmondja, hogy ízre, zamatra, szagra miben különbözik a Kék Pepsi a hagyományostól. Legalábbis, ha bekötnék a szemem, és felváltva kellene kortyolgatnom őket, akkor valószínűleg nem ismerném fel, melyik a másik. És ez megnyugtat.

Mert a Kék Pepsiben a kék nem érzik, csupán látszik. Persze mindenkinek eszébe jut, hogy igencsak ritkán fogyasztunk kék dolgokat, főleg olyanokat, amelyek kívül is belül is kékek, és az is biztos, hogy ez az árnyalat még senkinek sem csúszott le a torkán, vagy csak azoknak, akik papírt, meg hasonló termékeket kóstolgatnak szabadidejükben.

Milyen íze lehet például a mosogatószernek?


Alapvetően semmi bajom a Kék Pepsivel, ha csak nem az, hogy zavar az az asszociációs körítés, amivel a piacra dobták. Mert szívesen iszogatnám a Kék Pepsit nyáron, melegben, de télen kissé hidegnek tűnik. Hiszen minden Pepsi hideg, de a Kék Pepsi a leghidegebb, és nem hiszem, hogy a karácsony lelki melegsége ezen túl sokat segítene.


Mr. Zöld: A Pepsinek elege lett abból, hogy a nedűjének színe a konkurencia színvilágához áll közelebb, és megbízta tudós kémikusait, hogy alkossák meg a márkahű kék itókát. A hosszú és megterhelő laboratóriumi és marketing folyamat eredményét ezen a télen mi is élvezzük, aztán -- valószínűleg -- meghalunk tőle.

A hó és a jég gyermekrajzos kékszerűsége késztethette a cég szakembereit, hogy a téli ünnepek alkalmával kezdjék el mérgezni a hazai fogyasztókat is az ominózus löttyel. A Mikulás bundájának az átfestésével azonban már komoly szimbolikai akadályokba ütköztek. Pedig inkább az egzotikus szigeteket reklámozó utazási katalógusokból ismerős árnyalatok köszönnek ránk a pohárból, ami imigyen egy fülledt nyári napon kétszeresen is lehűthet.

A színe elég bizarra sikeredett, a mindennapok kézhezálló tárgyaiból a jobb minőségű orvosi kékszeszt jutatja az eszembe. A gondok a folyadék lenyelésekor jelentkeznek, a neuronok nem képesek megbízható, egészséges kapcsolatot kialakítani a szín és annak elfogyasztás között, ezért mindig jeleznek, ha a poharat felemelem.

Az íze nem jut túl a fröccsösített Pepsi-én, ergo házilag is elkészíthető: elővesszük a barna változatot, nyomunk bele egy adag szódavizet, amibe belekeverjük a kémia laborból csent brilliánskék színezéket. És voilá! A házi-keverék tagadhatatlan előnye, hogy gyorsabban hat… a májra. Mivel a boltban kaphatót – feltételezésem szerint – az egészségügyőrök bevizsgálhatták, ezért ezen elemi hatását csak jóval később fejtheti ki.

PS. Kotyvasztása közben szigorúan tilos a lila jegesmedvére gondolni!


Mr. Fehér: A Pepsi az Egyesült Államokban összesen 25-féle italneműt forgalmaz. Azaz csak 18-at: a cég stratégiája az, hogy igyekeznek diétás változatokat is mixelni ugyanazon összetevőkből. A 25 közül Romániában az utóbbi egy évben két újdonságot vezettek be: a citromos ízesítésű Pepsi Twistet és a nagyon citromos ízesítésű, nagyon bekoffeinezett Mountain Dew-et (a név szó szerinti fordításban hegyi forrást jelent). Míg egy hozzávetőlegesen 2,2 liternyi Pepsibe 25, addig a Dew-be 37 milligramm koffeint adagolnak.

A mostani Pepsi-újítás Romániában a kék színű üdítőital. A cég hivatalos honlapja szerint a két szénsavas dolog között technikailag annyi a különbség, hogy a kék változatba kálium-származékok kerülnek (-citrát, -benzoát és -szorbát). Ez utóbbi tartósítószer; ahogy a Pepsi fogalmaz: őrzi a frissességet. A színezék a fantáziadús kék 1, piros 40 fedőneveken szerepel.

Olyan, mintha megettük volna
az ufót magát
Eleinte úgy véltem (egyébként kis társaságommal együtt), hogy az eredetileg észak-karolinai, 1898-ban egy patikus által kitalált Pepsi kékesített és káliumosított Blue-ja jobb, töményebb, maradandóbb az atlantai, 1895-ös fejlesztésű, a Coca-Cola üdítőital-fejedelem által alkotott sima kólánál. Mint kiderült, a Pepsi 2002-es kék évjárata határozottan testesebb, füstösebb ízt ad, mint a sima, 2003-as Coca-Cola; csak úgy herseg az ember foga alatt, kellemes aroma, gyümölcsös zamatok, szóval csak ajánlani tudom.

Jellemzői, fejlődési iránya már egyértelmű, kedvesen száraz, gyengén savas. A hosszú nyár miatt – amely szerencsésen ötvöződött az időnként csapadékos időjárással – a Blue talán még a 2000. évi csúcsesztendőt is túlszárnyalhatja. A mókás, hogy az elején nemigen ízlett, mert nem volt türelmem hagyni szellőzni, meg nem elé való kaját ettem. De a második pohártól kezdve már gyönyörű volt. Olyan gyümölcsös, fűszeres illatot árasztott, ami engem...

arra emlékeztet, hogy addig is, míg további Pepsi-ízekre és izékre, a vaníliás és a vadcseresznyés változatra, majd a Pepsi ONE-ra, a Code Redre, a Sierra Mistre, a Lipton Briskre és társaira várunk, szóval addig is lendítsük fel inkább az ásványvizesek bevételeit. Vagy igyunk inkább teát – bár a jeges Lipton szintén a Pepsi márkája. (Ja, a fenti két bekezdés szó szerinti és megváltoztatott formában a disputás idézeteket tartalmaz, mégpedig innen. Ha Pepsiéknek szabad átmixelni...)


Mr. Sárga: Egy brit filmben egy szakács egy monológot tart arról, miért drágábbak a fekete ételek, mint a nem feketék. Azt meséli, hogy a fekete ételekkel megehetjük a halált, és huss, halál volt-nincs. A fekete az ételben egy olyan szolgáltatás, amiért hajlandók vagyunk többletárat fizetni.

Ha elfogadjuk, hogy a kóla fekete akkor elfogadjuk azt is, hogy népszerűnek kell lennie. És most jöjjön valami egészen más: a kék kóla vagyis az ufó pisi. Ha megisszuk az ufópisit, olyan, mintha megettük volna az ufót magát. Volt ufó – nincs ufó. És mindezt mikor, karácsonykor.

A keresztény kultúránkat fenyegető betolakodók szimbolikusan így likvidáljuk -- teljesen összeáll a kép. De ha valami befogadunk, akkor kicsit azzá is váltunk -- lásd keresztény rítusok -- amit befogadtunk, az ufó pisitől kicsit ufók is lettünk és ha éhgyomorral lettünk azzá, akkor mindez ez egy enyhe rosszullétben tárgyiasul, ami lassú genetikai átalakulásunk kezdetét jelenti.


Mr. Kék: Feltehetően gyerekkori álmok teljesítésére vállalkozott idén karácsonykor a Pepsi. Biztos sokan vannak olyanok, akik abban az időszakban, amikor mindent megpróbáltak megkóstolni, esetleg azon is eltűnődtek, milyen íze lehet pl. a mosogatószernek.

Ünnepi jelzőkkel ellátott ital-dömping


Mindenesetre ez az új, provokatív szín egyértelműen arra játszik rá, hogy most végre valami egészen bizarr élményben lehet részünk, ha annak idején nem is mertünk belenyalni a tisztítószeres flakonba. Semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy nem természetes színezékkel és aromával van dolgunk, de ez a szín mégis olyan kihívás lehet az egészséges táplálkozás híveinek is, hogy ha amúgy nem tartoznak a fekete üdítőital rendszeres fogyasztói közzé, ezt akkor is ki kell próbálniuk.

Mivel semmilyen gyümölcsből nem származhat ez a szín (talán az egyetlen feketeribizliből), eredetére vonatkozóan ötlet nélkül hagyja az embert a Pepsi Blue, és az "olyan mint" a jelzős szerkezetekből is hamar kifogyhatunk. Talán tényleg csak egy űrlény különböző testnedveire lehetne nyugodt szívvel asszociálni, ahhoz azonban nem elég nyálkás.

Tulajdonképpen érdekes, ez pedig épp elég, hogy marketing-szempontból megérje a bevetése, főleg a "Limited edition" csalival súlyosbítva. Az íze egyébként csak kicsivel rosszabb, édeskésebb és azért émelyítőbb, mint a klasszikus Pepsinek. De hát senki sem várja el, hogy megszállott fogyasztóivá váljunk, épp elég, ha mindenki megvesz belőle egy üveggel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS