2020. június 4. csütörtökBulcsú
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"De azért ne legyünk közösen hülyék"

Susan Sontag 2001. október 02. 21:09, utolsó frissítés: 21:09

"Ami a bátorságot illeti (és ez morálisan semleges erény), bármi elmondható a keddi mészárlás elkövetõirõl, csak az nem, hogy gyávák voltak" -- írja Susan Sontag amerikai esszéíró a szeptember 11-i terrortámadásról a New Yorker legutóbbi számában. Sontag az USA-közbeszéd egyoldalúságát kritizálja.




Alig van valami kapcsolat a múlt csütörtök szörnyûséges adagú valósága és az önelégült, nyáladzó badar beszéd, a leplezetlen fortély között -- mellyel a közszereplõk és a tévékommentátorok házalnak -- és ez a távolság ijesztõ és nyomasztó. A hangok, melyek arra szerzõdtek, hogy az eseményt kövessék úgy tûnik, kampányban fogtak össze, hogy a közönséget infantilissá tegyék.

Hol van a beismerés, hogy ez nem "gyáva" támadás volt a "civilizáció", a "szabadság", az "emberiség" vagy a "szabad világ" ellen -- hanem a világ önjelölt szuperhatalmát támadták meg, és egynémely amerikai szövetségkötés és akció miatt fogtak bele az egészbe? Hány polgár is tájékozott a most is folyó iraki bombázásról, melyet Amerika mûvel?



És ha már annyiszor mondják a "gyáva" szót, az nem inkább azokat illeti, akik magasan az égből, a bosszú hatókörén kívülről gyilkolnak -- és kevébé értendő azokra, akik meg akarják ölni maguk, hogy megöljenek másokat? Ami a bátorságot illeti (és ez morálisan semleges erény), bármi elmondható a keddi mészárlás elkövetőiről, csak az nem, hogy gyávák voltak.

A mi vezetőink nagyon igyekeznek, hogy meggyőzzenek: minden O.K. Amerika nem fél. Lelkesedésünk, szellemünk töretlen, habár ez volt a hatalmas aljasság napja -- és Amerika most háborúban van. De semmisem okés. Ez nem volt Pearl Harbour.

Robotszerű elnökünk van, aki folyamatosan biztosít minket arról, Amerika továbbra is egyenesen áll. Hivatalban vagy azon kívül dolgozó közszereplők -- akik erősen ellene voltak annak a külpolitikának, melyet a jelenlegi adminisztráció folytat -- széles sorokban most teljes nyugalommal hallgatnak, és csak annyit mondanak, egységben állnak Bush elnök mögött.

Mélyen el kell gondolkozni -- és valószínűleg e témákon el is tűnődnek Washingtonban és másutt --, miket szükséges megtenni az amerikai hírszerzés és elhárítás együgyűségéről; a lehetőségekről, melyek az amerikai külpolitika számára elérhetők, különösen a Közel-Keletre vonatkoztatva; és arról, miben is áll egy okos katonai védelmi rendszer.

De a közönséget senki sem kéri arra, hogy eltűrje a valóság terhét. A szovjet pártkongresszusok megbonthatatlan egységben megtapsolt szövegei, önünneplő közhelyei megvetendőknek tűntek. A teljes egységben szenteskedő, a valóságot elrejtő retorika, mellyel az amerikai hivatalosságok és média-kommentátorok deklamálnak az utóbbi napokban, egy fölnőtt demokráciában úgyszintén egészségtelennek látszanak.



Akik a közhivatalokban ülnek, tudatosították bennünk, saját feladatuknak azt tartják, hogy manipulálók: azaz öntudat-építőmesterek, fájdalom-menedzserek legyenek. A politika, a demokrácia politikája -- melynek velejárója az egyet nem értés, és mely támogatja az elfogulatlanságot, a nyíltságot -- helyébe a pszichoterápiát léptették elő. Tegyük azt, amit a közös fájdalom kér. De ne legyünk közösen hülyék.

A történelmi tudat néhány töredéke segíthet megértenünk azt, ami éppen történt, és ami továbbra is történik. "A mi országunk erős", ismételgettük újra és újra. A magam részéről én ezt nem találom teljesen vigasztalónak. Kicsoda kételkedik abban, hogy Amerika erős? De ez nem minden, ami Amerikának lennie kéne.





A szeptember 11-i terrortámadás nyomában a New Yorker szerkesztõi és munkatársai a tragédiára és annak következményeire reflektáltak. A neves amerikai folyóirat a szeptember 24-i számának (mely a neten már most olvasható) Beszéli a város címû rovatát teljes egészében e téma foglalja el.

A vitához hozzászólt még John Updike, Jonathan Franzen, Denis Johnson, Roger Angell, Aharon Appelfeld, Rebecca Mead, Amitav Ghosh és Donald Antrim. Susan Sontag hozzászólását teljes egészében közöljük, fordította Sipos Géza, a címet a szerkesztõség adta.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS