2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Elektronok harca: Google, a nagyvad, akire mindenki vadászik

Ráduly Előd István 2012. augusztus 02. 10:29, utolsó frissítés: 11:37

Akárcsak vetélytársai, a keresőóriás is az egész világot akarja. És igen közel áll ahhoz, hogy vágyai beteljesüljenek.


Ha egy vállalat neve fellelhető az Oxford Angol Szótárban, akkor nagy valószínűséggel nem szorul különösebb bemutatásra.

Noha a Google a keresés szinonimájává vált az évek során, Larry Page és Sergey Brin zseniális agyszüleményének ennél jóval nagyobb tervei vannak: akárcsak vetélytársai, a keresőóriás is az egész világot akarja. És igen közel áll ahhoz, hogy vágyai beteljesüljenek.




Ez persze nem teljesen új hír: a Google már évek óta az a nagyvad az iparban, amelyre mindenki, de tényleg abszolút mindenki vadászik. Nem a fél világgal áll harcban, hanem az egésszel: Steve Jobs halálos ágyán hirdetett ellene atomháborút (figyeljük csak, nem az ősellenség Microsoft vagy a Samsung, hanem egy keresőmotor ellen), a Facebook számára gyakorlatilag az egyedüli konkurenciát jelenti (és most nem a Google Plus-ra gondolunk - a FB a teljes üzleti modelljét arra építette, hogy tartalma a Google által nem indexelhető). A Microsoftnál pedig minden bizonnyal rituálisan feláldoznak egy mérnököt, ahányszor megnyitunk egy táblázatot az ingyenes Google Docs segítségével a szintén ingyenes Android operációs rendszerünkön.


Ennek természetesen az az oka, hogy a Google már rég nem csupán keresőmotor, hanem egy, az egész világot bedigitalizáló gigantikus reklámgép, mely


a virtuális lét minden aspektusába be szeretne férkőzni.

A keresés tulajdonképpen már nem is fő terméke: a honlapján található keskeny sávot, amely nemrég a teljes web kapuját jelentette, lassan agyonnyomja a Google-univerzum többi szereplője, az ingyenes böngészőtől és levelezőtől kezdve saját szociális hálóján vagy épp a YouTube-on át egészen a Picasa-ig, és akkor még nem említettük a Translate, Earth / Maps, Drive szolgáltatásokat vagy akár a mobilvilág legelterjedtebb operációs rendszerét.

Ennek a terjedelmes birodalomnak kiépítését legalább annyira a kényszer szülte, mint a Google elképesztő innovációs politikája.




Az online reklámbizniszben rejlő tengernyi pénzekre rámozduló óriásokkal (mint pl. a Microsoft Bing keresője) csak úgy tudja felvenni a harcot, ha ingyenes platformot biztosít a felhasználói tartalomnak, amelyet aztán kényére-kedvére használ fel reklámcélokra – ezért vásárolta fel többek között a YouTube-ot, ezért hozta létre többek között a Maps rendszert (melyen persze hirdetési felületet is értékesít).

Mindezt olyan hatékonyan teszi, hogy még legádázabb ellenségeiből is képes pénzt kicsikarni: az Apple minden próbálkozása ellenére sem tudta megakadályozni, hogy a Google által bekebelezett AdMob 2,5 milliárd dolláros bevételt termeljen a konkurenciának a saját, iOS eszközein végzett keresési műveletek és appokba elhelyezett reklámok által. Arról nem is beszélve, hogy például a Microsoft 26 év után az idén először volt kénytelen mínuszos negyedévet elkönyvelni, mivel ujjat mert húzni a Google-al.


Egyedül a Facebookkal nem tudott még megbirkózni:

a Google Plus egyszerűen nem jelent veszélyt a világ legnagyobb közösségi hálózatára. A minden szempontból használhatóbb felületű, jobban átgondolt Plus pechére az emberek nem igazán szeretnek két helyen felépíteni egy hasonló kapcsolatrendszert. Így a Google-nek meg kell várnia a Facebook-trend küszöb előtt álló hanyatlását, és akkor talán el tud szipkázni felhasználókat a kényszerlépésből létrehozott saját hálózatához.

A totális háború szereplői általában a szabályokra is magasról tesznek, és ebben az esetben megint a kisember jár rosszul.

Aki még hisz a Googe alapelvében („Don't be evil“), és a Google által nyújtott szolgáltatások elfogulatlanságában, annak bizony rossz híreink vannak:


a valóság birtoklói hajlamosak saját képükre faragni azt.

A Google esetében nemcsak arról van szó, hogy meghajolnak a kínai cenzúra előtt, valamint álcázzák a nemzetbiztonsági szempontból kényes területeket a Google Earth-ön – magát a keresési eredményeket is saját érdekeik szerint manipulálják, előtérbe tolva saját szolgáltatásaikat, hátrébb sorolva a konkurens termékekre vonatkozó találatokat.

Nem idegen ez a módszer az iparág többi szereplőjétől sem: nemrég derült fény az ún. Facebook-burokra, amelynek során a szociális háló, korábbi klikkelési preferenciáink alapján „saját érdekünkben“ megtisztítja a hírfolyamot a világképünkkel nem egyező elemektől. Így előállhat az a nyugtalanító állapot, amelyben csak nekünk tetsző hírekkel, véleményekkel, termékekkel találkozunk a második otthonunkat jelentő oldalon.


A Mac-felhasználókat pedig mesébe illő módon kopasztják meg


egyes szájtokon: az Orbitz utazási iroda 30%-al nagyobb áron kínálja termékeit az Apple gépekről netezőknek.

Noha ezek a tények vetnek némi sötét árnyékot a Google megítélésére, a kaliforniai vállalat tevékenységének pozitív hozadéka vitathatatlan: már csak a Books projektje is korunk egyik legfontosabb hozzájárulása az egyetemes emberi értékekhez. Kutatás és fejlesztés terén is kimagaslóan teljesít a Google – és ebben érdemes összevetni a riválisaival.

A Facebook-ról némi cinizmussal kijelenthető, hogy legnagyobb találmánya a Like gomb volt; az Apple valóban nagy hangsúlyt fektet ugyan a számítástechnikai eszközök humánusabbá tételére, de ha a nagy képet nézzük, működése leginkább a kirekesztően drága, egyre kisebb, letisztultabb számítógépek (iPod, iPhone, iPad) legyártására koncentrálódik.

Steve Jobs karizmatikus egyénisége, megváltói státusza mellett valahogy mindig feledésbe merül a Google X Labs észbontóan összetett, a számítástechnikán kívüli életre is kiterjedő aktivitása: a cyborggá válás felé tett fontos lépésként szolgáló Google szemüveg, a sofőr nélküli autó, a Lunar X Prize űrkutatási program mind olyan kaliberű innovatív munka eredménye, amely mellett eltörpül az ötleteit innen-onnan összeollózó, érdemi fejlesztések helyett egyre inkább a destruktív szabadalmi háborúra koncentráló Apple teljesítménye.



Az erőforrásait az igazi háborúk megfékezésére használó Google így aztán valószínűleg fényes jövő elé néz, és ennek egy kicsit azért mindannyian örülhetünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS