2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Qwirkle-játékteszt: bejön a kezdők szerencséje?

2012. július 25. 09:36, utolsó frissítés: 10:59

A legtöbb társasjátékkal ellentétben a Qwirkle-nél az izgalom a játék előrehaladtával nem csökken, sőt! Könnyű szabályok, mégis bármilyen IQ-val érdekes. Leteszteltük.


A Qwirkle játékot tesztelte szerkesztőségünk. Sok volt a jelentkező, de legtöbb négy ember vehetett részt, a játékosok kiválasztásában a szempont az volt, hogy abszolút kezdők vagy olyanok legyenek, akik nem sokszor próbálták még. Aki kedvet kap hozzá, az meg is nyerheti a Doboz.ro által felajánlott játékot a Nyaralási fotópályázatunkon, ehhez csak egy jól sikerült fotót kell beküldenie.

Nem ilyen fotókat várunk a versenybeNem ilyen fotókat várunk a versenybe


Ms. Red (most játszik másodszor)

A játékszabályok nem bonyolultak, könnyen megjegyezhetőek egy kisgyerek számára is, de a játék mégis elég komplex ahhoz, hogy ne érezzük már a harmadik kör után, hogy untig ismerjük. Az elején azért kell koncentrálnunk, mert még ismerkedünk a formákkal és a színekkel, utána meg azért, mert a kombinációs lehetőségek száma a lerakott kövek számával egyre nő.

Persze a rutin itt is nagyon sokat számít, de ahogy egyre inkább belejövünk, újabb és újabb szempontokat is vihetünk a játékba. Először még annak is örülünk, hogy van vagy egy-két kocka a kezünkben, amit letehetünk 1-2 pontért, utána már jobban figyelünk a lehetséges kombinációkra, amivel további pontokat lehet halmozni.

Aztán már arra is, hogy a sorozatot ne egészítsük ki az utolsó pillanatig, vagyis ne adjuk meg az esélyt az ellenfeleknek, hogy betegyék a 12 pontot érő utolsó kockát. Vagy akár már arra is, hogy egy adott színből és formából csak összesen három kocka lehetséges, és az vajon most éppen a többiek kezében van-e, vagy még a zsákban? Mert utóbbi esetben bevethetjük a kőcserét is.



Ms. White (most játszik először)

Remek szórakozás azoknak, akik imádják a board-game-eket, de azoknak is kellemes időtöltésben lehet részük, akik szeretik a fejüket törni, azonban egy sakk-parti végigjátszásához már nincs elég türelmük: a Qwirkle-t gyakoroltabb játékosok – úgy hallottam – röpke negyed óra alatt végigjátsszák, azonban nekünk négyünknek, kezdőknek és majdnem kezdőknek egy picit több időre volt szükségünk, míg leesett a tantusz, hogy egy követ melyik sorba tehetjük, vagy míg megértettük azt, hogy miért kell annak az egy kőnyi helynek szabadon maradnia két sorozat között.

Az én esetembe a kezdők szerencséje nem működött: csúfosan kikaptam. Mire belejöttem a játékba, a többiek kipótolták a sorozatokat, besöpörték az elnyerhető pontok zömét. Viszont azt megtanultam, hogy jobb nem arra koncentrálni, hogy az a két kő, amit a másik három mellé tettem, az utánam következő játékosnak pont arra lesz jó, hogy a hatodikkal kipótolja a sort, és ezzel egyszerre 12 pontot írjanak be a neve alá a táblázatba. Sajnos, egy újabb játékra már senkinek sem volt ideje, viszont a legközelebbi szerkesztőségi társasjáték-esten biztos, hogy újra benevezek egy Qwirkle-csatára és remélem, szerencsésebb, de legalábbis megfontoltabb leszek.



Mr. Green (most játszik először)

Színek, formák, kombinációk, pontok, ellenfél. Elsőre képtelen voltam mindenre figyelni. Csak fokozatosan, a játék előrehaladtával alakult ki bennem egyfajta automatizmus. Ennek révén a színeket és formákat úgy tudtam felhasználni, hogy minél több pontot érő kombinációt alkossanak.

Ettől viszont nem vált a játék egyszerűbbé vagy kevésbé élvezhetővé, ugyanis körről körre egyre több kő került az asztalra, ami egyre több lehetséges kombinációt jelentett. Ennek tudható be, hogy nagyon élveztem a játékmenetet – a legtöbb társasjátékkal ellentétben a Qwirkle izgalom szempontjából a játék előrehaladtával nem épült le.



Ms. Orange (most játszik negyedszer)

A Qwirkle ránézésre egyszerűnek tűnik: színek és formák fekete kockákon, amiket egymás mellé kell helyezni. Ugyanaz a forma és ugyanaz a szín nem szerepelhet kétszer egy sorban - ez önmagában nagyon könnyű szabály, csakhogy, amikor már tele van az asztal ezekkel a kockákkal, akkor nem mindig sikerül megtalálni azt a pontot, ahova még befér egy-két forma.

És ha meg is találsz egyet, a következő körben észreveszed, hogy egy sokkal jobb helyre is tehetted volna, de már késő, mert a társad figyelmesebb volt. Egyszerre emlékeztet ez a játék a römire és a dominóra, de jobban megdolgoztatja az agytekervényeidet, és utolsó percig nem tudhatod, hogy győztél-e, mert csak ha elfogytak a kockák, akkor számolhattok pontokat.

A végeredményA végeredmény

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS