2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tudósítás a Katakombából

szerk. 2003. augusztus 19. 15:36, utolsó frissítés: 15:22

#b#[fotóriport]#/b# A félrevezető híresztelések ellenére idén „mégis” volt Minimum Party tábor Katakomba címmel, amelyet 8. alkalommal szervezett meg a Társaság a székelyföldi Kászonokban. A labirintus, a sötétkamra és a kritika jegyében telt a rendezvény.






A sok egymásra szervezett nyári rendezvény mellett a Minimum Party tábor lassan saját törzsközönséggel kezd rendelkezni, bár még sokan vannak azok, akik mivel minden nyári programra el szeretnének jutni, csak nyúlfarknyi időt szánnak az alkotó folyamatba való betekintésre. A július 24-én kezdődött táborba idén mintegy 90-en jelentkeztek, éppen elegen ahhoz, hogy nyolc műhely létrejöjjön, és működni tudjon. Az augusztus 3.-ig tartó táborban az állandó visszajáróknak és az Erdélybe először utazóknak sikerült alkotóközösségé forrniuk.

Természet, alkímia, műalkotás címmel indult a vizuális művészetek műhely Július Gyula budapesti képzőművész vezetésével, aki az alkímiai eljárások módszereivel készülő munkák létrehozását helyezte előtérbe.




Kvarckristály-szerkezet reprodukálása, ami átértelmezett (szublimált) funkcióját az Implantátorok című, a táborban készült és élőzene kíséretében bemutatott filmben nyerte el.

A műhelyben alkotók munkái:



Irsay László / Zacsek – Koncz Árpád: Patakomba – installáció



Molnár Dóri: Labirintus -- éjjel

Fülöp Noémi: Pillangók és levelek




Reflexió. Szőcs Anna és Bíró Zoli patakmeghajtású kaleidoszkópja.



A vizuális művészetek egyik legfiatalabb műélvezőjének tekintete Zacsekék törpeházának ablakából.



A fotó műhely keretében épült a camera obscura sátor és számos kisebb lyukkamera hulladék anyagokból. Az itt alkotók csoportosan mutatták be munkáikat a tábor utolsó estéjén, az autók reflektorfényében megnyíló kiállításon.



A műhelyt a magyarországi Mosberger Róbert fotóművész vezette, az ő ötlete, tervezése és kivitelezése volt a camera obscuraként működő sátor.



A zeneműhely vezetője a billentyűs Zénó Aposztolache, aki a műhelybe bejelentkezők mellett együtt zenélt a Fabatka együttes tagjaival is.



Az etno-jazz improvizációikat a franciaországi Miquèu Montanaro és két zenésztársa, a tekerőlantos Laurence Bourdin és a bőgős Amanda Gardone tetézte koncertjével.



Folyt az alkotómunka a tánc nyelvén is: a mozgásszínház műhely Jakab Melinda kolozsvári táncos és harmadéves tánc-rendezőszakos diák vezetésével és részvételével zajlott, aki biztosította műhelye résztvevőit arról, hogy ez nem lesz egy ijesztő, megerőltető kihívás senki számára. Alkotócsoportjuk közösen teremtett meg egy tánc-színházi előadást egy adott téma alapján, több improvizációs gyakorlat során.



Idén sem maradtak el az Élboy-előadások: Szabó Attila, Vranyecz Artúr és Molnár István örömszínháza összesen hét produkciót számlált: Műhelybemutató, A mobiltelefon, avagy öngyilkos színház, J.C. Superstar avagy a földhözragadt színház, Demokratikus színház (1), avagy az egyszerre két replikát mondók, Demokratikus színház (2), avagy párhuzamos történetek, Anyám tyúkja, A három égtáj.



A filmes műhely feladata az volt, hogy keretében a résztvevők Schneider Tibor kolozsvári filmrendező vezetésével kis dokumentumfilmeket készítsenek a tábor történéseiről. Munkájuk eredménye hat rövidfilm, igen nagy közönségsikerrel.



A kézműves műhelyt Pünkösti Gabriella magyarországi kézműves vezette, aki a hagyományos agyagozási módszerek mellett japán agyagégetési technikát, rakuzást is tanított.



A tábori agyagégetés eseményszámba menő közösségi élményt jelentett, a kemencében felhevített edények kiemelése sötétben igen látványos művelet volt, több fotós és videós próbálta lencsevégre kapni ezt az egyszeri jelenséget.



Berszán István bemutatja műhelyét; Pálfalusi Zsolt a filozófusok performance-ában

Berszán István kolozsvári egyetemi előadótanár negyedszerre hirdetett meg rituális írás- és olvasás műhelyt a Minimum Party-n, itt ezúttal is folyt a gesztusterápia, rituális tartamközösségük a szabadtéri csoportmunka formájában zajló alternatív olvasás- és írásgyakorlatokat végzett.

A világkép fogalma címmel meghirdetett filozófia műhely késve indult, ám annál nagyobb sikernek örvendett a súlyos művészetfilozófiai kérdéseket feszegető performance-uk. A műhelyt a tavalyihoz hasonlóan újra Pálfalusi Zsolt budapesti egyetemi előadótanár vezette.

A tavalyi szakmai fórum sikerén felbuzdulva, a szervezők idén is fontosnak tartották azt, hogy az alkotó munkát néhány elméletibb kérdés felvetésével egészítsék ki. Idén A művészeti kritika címmel indult a szakmai fórum. A művészeti kritika-írás tematikája egy ilyen előadássorozat keretében kimeríthetetlen, és nem is ez volt a cél, hanem a problémafelvetés és a dialógus lehetősége, a tábor résztvevőinek a beszélgetésekbe való bekapcsolódása.

Előadók: Antik Sándor: A bölcsek köve és a natura(lizmus), Berszán István: Mire figyel a kritika? A kritika az elmúlt 100 évben az irodalmi művekben, Mester Béla: Diktatúra, önreflexió, kisebbség. A kritika lehetőségei a '70-es, '80-as években, Pálfalusi Zsolt: Művészetfilozófia, A francia, illetve a cseh újhullám – Schneider Tibor dokumentumfilm-vetítései, Szörtsey Gábor: Micro/Macro. Brit művészet 1996-2002; Emberi történetek / Human Stories – Fotómunkák és festmények az Essl Gyûjteménybõl; Chinart – három aktuális budapesti kiállítás bemutatása.



A budapesti Mester Béla előadása után a türelmes résztvevőket cukorkával tünteti ki



Nehogy valaki azt merje állítani, hogy nem voltak bulik...



De a legjobb bulis hangulat mindig a tűz körül alakult ki.



A bulikat a Szörtsey Gábor – Chilf Mária szerzőpáros alkotta cégérrel ellátott itató éltette.



Ahol megjelenik Montanaro, ott elmaradhatatlan az együttzenélési élmény.



Természet, alkímia, műalkotás rituális olvasása.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS