2019. aug. 25. vasárnapLajos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Közlekedési teszt: ismét versenyt futottunk önmagunkkal

2012. július 02. 09:51, utolsó frissítés: 2012. július 03. 09:42

Miután jó ideig fej-fej mellett haladt a mezőny, végül autós kollégánk érkezett meg elsőnek az Ecsetgyárba. A tesztet nehezítette, hogy a piacon cseresznyét is kellett közben vásárolnunk.


Mivel lehet Kolozsváron a leggyorsabban közlekedni: autóval? Biciklivel? Busszal, esetleg gyalog? Erre a kérdésre kerestünk választ három évvel ezelőtti közlekedési tesztjeink alkalmával (elérhetőek itt és itt). Mivel azóta Kolozsváron felújították a villamosvonalat, létrehoztak néhány központi parkolóhelyet, és pár útvonalon zöldhullám is üzemel, muszáj volt megismételjük a kísérletet.

Ezúttal jóval hosszabb távot választottunk: a versenyzők a monostori McDonalds-tól indulnak (közeli megálló: Primăverii utca) és az Ecsetgyárba (Henri Barbusse utca) kell eljussanak. A Google Maps szerint a táv 6 km, ami persze útvonal függvényében változhat.


Nagyobb térképre váltás


A versenyzők számára a közlekedési eszközök előre meg voltak szabva (autó, bicikli, troli, villamos, tetszés szerint gyaloglással kombinálva) útvonalat saját belátásuk szerint választhattak. Mivel az előző tesztekben az autó, illetve a bicikli fölényesen győzött, ezért egy, számukra egyértelműen hátrányt jelentő feladatot is beiktattunk: mindenkinek meg kell állni a Széchenyi téri piacon, és ott egy kiló cseresznyét kellett vásárolni.

Az útvonal összeállításakor vigyáztunk arra, hogy megfelelően változatos legyen: a versenyzők a központ fele tartva viszonylag jó tömegközlekedési lehetőségekkel, de lassan araszoló dugókkal és gyakori stoplámpákkal szembesülhettek. A központban hatalmas forgalom, egyirányú utcák és általános parkolóhely-mizéria nehezíti az autós dolgát, a Piac háta mögött levő kis utcák viszont azokat hozzák előnybe, akik gyorsan haladnak és jó terepismerettel rendelkeznek.

Indulás a Meki melletti parkolóbólIndulás a Meki melletti parkolóból


Íme a rangsor, és a rövid beszámolók:

Autó: Annam, 27 perc

Számítottam rá, hogy ha csak nincs nagy dugó valahol, akkor jó eséllyel nyer az autó. Ennek ellenére kicsit izgultam, mert volt két kényes pont: nem voltam egészen biztos az útvonalban, másrészt meg neccesnek ígérkezett a piac melletti parkolás. 16:08-kor indultunk a Monostorról, és el kellett döntenem, hogy melyik útvonalat választom. Mivel a régi villamossíneket egy szakaszon csak most szedik fel, inkább a Big fele, majd a körforgalomnál letérve, a Monostori út fele vettem az irányt.

Gyakorlatilag a város legforgalmasabb szakaszán haladtam át, a Béke téren majd a Fő téren keresztül. Végig kocsisorban haladtunk, de már látszik, hogy ürül a város nyárra, sehol nem kellett dugóban álldogálnunk. Viszont ennek ellenére ez az útvonal így is maga a katasztrófa: összesen 16 jelzőlámpán kellett áthaladnom, a többségnél a piroson vártunk. Közben lestük a buszokat és a központban már a villamost is, nem ül-e rajta a konkurencia.

AnnamariAnnamari


Mégis sikerül 18 perc alatt leérni a piacig. Itt következett azonban az igazán kényes pont: a parkolás. A szabadtéri parkoló foglalt, az emeletes parkolóba inkább nem szívesen mennék fel... de szerencsére volt egy üres parkolóhely épp a piac mellett (járda?), ahol pár percre meg lehet állni vészvillogó nélkül is, és a zsaru sem büntet meg.

Bár kicsit bizonytalan voltam, merre kell továbbmenni az Ecsetgyár fele, innen már minden simán ment. 6 perc alatt sikerült leérnünk, a teljes utat a piacolással együtt 27 perc alatt teljesítve. Ha nincs egyértelmű mázlim a parkolással, szerintem Sipinek jó esélye lett volna, hogy leelőzzön, ezen nagyon sok múlott. Mivel az Ecsetgyár tömegközlekedési eszközökkel csak egy darabon közelíthető meg, a többiektől nem nagyon tartottam. Persze utólag kiderült, hogy azért a piacig nagyon is szoros volt a verseny...

Bicikli: Sipi, 31 perc

A győztesek nyugalmával készülök az indulásra. Tudom, a kollégák közül egyedül az autózó Annam lehet komoly ellenfelem: városban a bicikli nagyjából ugyanolyan gyors tud lenni, mint egy autó, a két évvel ezelőtti közlekedési tesztünk is ezt mutatta.

Igazából minden a forgalom függvénye: a hosszú, egyenes szakaszok egyértelműen az autót hozzák előnybe, a belváros forgalmas, szűk utcácskáin, gyakori stoplámpák között azonban a bicikli verhetetlen. Főleg akkor, ha az autósnak parkolóhelyet is kell keresgélni – márpedig a piac környékén van szívás elég.

SipiSipi


Önbizalmam rögtön indulás után meginog: a városbeli közlekedés meglepően folyamatos, szinte sehol dugó – ennek ellenére nem sietek: nyugodtan próbálgatom a kamerát, a stadionnál pedig bevárom a villamossal érkező Annát (ácsingálás közben megállítom a stoppert, tehát ez nem számít a végső eredménybe).

A piacnál ismét találkozom Annával, a filmező Józsival viszont sikerül elkerüljük egymást, de ez nem érdekel: sietek, Józsi Annammal utazik, a verseny tehát nagyon, nagyon szoros.

A Barbusse utcára befordulva mégis reménykedek: Annam autóját elsőre nem látom, de hoppá, ott áll egy mikrobusz mögött. Sebaj, az érkezési sorrend nem jelent semmit – gondolom. Én 7 percig várakoztam a villamosmegállóban, azt levonjuk, s úgyis én győztem. De tévedtem: Annam bő 4 perccel megelőzött.

És mindez videóban:



Troli: Galackó, 38 perc

Azzal már az elején tisztában vagyok, hogy nyernem szinte lehetetlen. A biciklist megelőzni esélytelen, és az autóst is csak úgy lehet utolérni, ha az nagy dugóba kerül vagy nehezen kap parkolót a piac környékén. Igazából csak a villamosozó Annát volt esélyem megelőzni. A taktika egyszerű volt, a legforgalmasabb tömegközlekedési vonalakat használtam, ahol minimális időt kell várni a következő buszra vagy trolira. Be is jött.

Indulásnál lényegében csak arra volt időm, hogy futva megvegyem a jegyet. A terv szerint a János Zsigmond Unitárius Kollégium előtti megállóban akartam leszállni, mert gyors fejszámolás után arra jutottam, az van legközelebb a piachoz.

LaciLaci


Hétszer álltunk meg menet közben (kereszteződéseknél és a megállókban). Csak a Monostori úton haladt az elvárásaim szerint a troli, de így is elégedett vagyok. Közben egyszerre láthattam Kolozsvár két legelképesztőbb körmének viselőit.

A piacon a legelső árusnál meg is veszem a cseresznyét. Egy kicsit drága, 11 lej, de legalább mézédes, finom. Egy perc alatt teljesítettem a feladatot, lényegében nem kellett várjak semmit. Nem úgy az átjáróknál, két pirosat is kaptam a piaci kitérőm közben.

A Bocskai tér sarkánál lévő Vasútigazgatóság melletti megállóból megyek tovább a 4-es trolival egy megállót. Mivel nincs direkt járat az Ecsetgyárhoz, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Utána már csak gyaloglás, amennyire csak bírom.

A vége előtt 200 méterrel megy el mellettem Sipi a biciklivel. Harmadiknak érkezem meg, és elégedett vagyok, ennél gyorsabb nem nagyon tudtam volna már lenni. A megérkezésem után beszélgetésből az is kiderült, hogy az autótól is csak kevéssel maradtam el, sőt a piacnál talán még előtte is álltam. Az utolsó, szinte negyedórás gyaloglás nem jött jól, de a tömegközlekedésnél ez benne van a pakliban.


Villamos, gyalog: Anna, 51 perc

Nyugodt tempóban vásárolom meg a jegyet a monostori McDonalds-nál. Laci előttem ül fel a trolira, de mivel a villamost nem látom közeledni, leülök az új megállóban a nénik és bácsik mellé. 8 percig várok, mire feltűnik egy zöld villamos, ez nem az új.

Lassan zötyögök, azaz siklok: amióta kicserélték a síneket a villamosok olyan csendben járnak-kelnek, hogy szinte nem is lehet hallani őket. Végre nem rázza ki belőlem az aznapi reggelit, ebédet, vacsorát. A Garibaldi-hídi megállónál már vár Sipi a kamerával, közben jön egy ellenőr, gyorsan felmutatom a jegyem és ugrok az ajtóhoz, hogy elvegyem a kamerát Sipitől.

AnnaAnna


Filmezgetek kifele az ablakon, és látom, hogy feltűnik Sipike. Lehagytam a villamossal kb. 5 másodperc erejéig, de aztán gyorsan beelőz még mielőtt leszállnék a Széchenyi téri megállóban. Leszállok a villamosról: piros a lámpa. Ismét ott van Sipi a biciklijével, neki is piros, de hamar zöldre vált, integet mielőtt továbbhajtana.

Bevágtatok a piacra, a bejáratnál Sipi akkor köti le a biciklijét. Először azt hiszem, hogy ő már indul, de kiderül, hogy ő is most jön be cseresznyét venni. Így együtt keressük meg az olcsóbb standot és jól bevásárolunk cseresznyéből. Én a hátsó kijárat fele indulok, ő megy vissza a biciklihez. Innentől kezdve biztos, hogy nem tudom megelőzni.

Mivel nem tudom milyen busz megy a Széchenyi térről az Ecsetgyár fele, és egy rövidítőt is tudok, gyalog folytatom az utamat. A Bukarest utcán kiderül, mégsem olyan jó rövidítő, és a Barbusse utcán is jó sokat kell még befele menni. Aztán meglátok néhány kis, rózsaszínű pontot – ez Laci lesz meg Annamari. Sipi meg tuti már ott van, csak kitakarja valami.

Mire megérkezem, ők már javában zabálják a cseresznyét. Igazából annak ellenére, hogy utolsó lettem, nem rossz ez az egy óra a Monostor végétől az Ecsetgyárig. Meg különben is, inkább gyalogolok félórát, minthogy szagoljam a tömeget és ragadjak a székekhez, oszlopokhoz, ablakokhoz.

Te kinek drukkoltál?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS