Szoros versenyben dőlt el a Médiabefutó
szerk. 2012. május 15. 15:49, utolsó frissítés: 17:09Minden résztvevő a tudása legjavát adta, így a pillanatnyi forma és a döntő feszültségének a legyűrése volt a meghatározó. Az örömittas díjazottakkal beszélgettünk.
Míg a korábbi Médiabefutókon az volt jellemző, hogy minden kategóriának van egy-két kiemelkedő versenyzője, aki biztos favoritként mutatta be produkcióját, addig idén teljesen kiegyenlített volt a verseny. Fogalmunk sem volt, hogy ki az esélyes, minden attól függött, ki tudja könnyebben elviseli a döntővel járó feszültségeket.
Mire vasárnap délben megérkeztünk a nyárádszentlászlói felkészítő táborból a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház épületéhez, a döntő helyszínére, a szervezőkön és a versenyzőkön egyaránt érződött a nyugtalanság.
Tudtuk, hogy mindennek tökéletesen kell találnia, nem lehet késni, gördülékenyen kell egymás után fellépjenek a versenyzők, mert a TVR is felvételt készít az eseményről, jól kell kinézzen a díszlet, idejében le kell foglalni a meghívottaknak a helyeket stb. Minden flottul ment, rendesen felkészített az eddigi tíz helyszín. A versenyzők is próbáltak kedélyesen és lazán viselkedni, de látszott, érzik a verseny súlyát. Mindenki a legjobb fellépőruháját hozta magával, és talán még azok is sminkeltek, akik eddig még soha.
>>Közönségdíj: szavazz a legjobb döntős produkcióra! >>
Fél órával a döntő kezdete előtt már gyülekeztek az emberek. Hat órakor már alig lehetett szabad helyet kapni, tíz perccel utána pedig már oldalt a lépcsőn is érdeklődők ültek. Teltház és remek hangulat. A körülmények adottak voltak, a versenyzők pedig hozták a tőlük megszokott magas színvonalat. A kisebb technikai bakikon kívül minden nagyon jól alakult.
Az eredményhirdetés után beszélgettünk az kategóriák fődíjasaival, a visszafogott György Botival, az örömittas B.Elementtel, a baráti Funkorporationnel és a Kalapos Banddel, illetve a nagydíjas Surányi Botival.
Surányi Botonddal, a Médiabefutó nagydíjasával és a B.Elementtel, a tánc kategória fődíjasával együtt beszélgettünk.
Mit szólt a barátnőd, amikor megtudta, hogy te nyerted meg a Médiabefutó nagydíját?
S. B.: - Tudd meg, örült neki.
Noris (B.Element): Írt neki egy SMS-t, hogy ne igyon vörösbort, épp, amikor elkezdte inni.
Mikor szóltál neki?
S. B.: - Szerintem hamarabb tudta, mint én. Végig a Facebook előtt ült, és nézte a Médiabefutó oldalát. Másodpercenként nyomta a refresh gombot, mert ott is egyből kiírták a győzteseket. Nem tudta, hogy van nagydíj is, ezért a kategóriadíjak bejelentése után elkezdett sírni, mert azt hitte, nem nyertem semmit. Majd látta, hogy mégis, és akkor még jobban sírt.
Hogy van a vörösboros sztori?
S. B.: - Legtöbbször fáj a fejem tőle. (Hatalmas nevetés a háttérben.) A vörösborral soha nem volt jó a viszonyom. Volt otthon pár olyan buli, ahol túl nagy mennyiségben fogyasztottuk, és out of control lett a vége. Ezért a barátnőm nem nagyon örül, ha vörösbort iszom.
Ti mennyit fogtok inni? Hogyan ünnepeltek?
Boci (B.Element): - Nagy vágyunk volt, hogy ezt a versenyt frankón megnyerjük. Egy álmunk teljesült ezzel. Hulla részegre iszom le magam.
Korábban részt vettél már Médiabefutón. Akkor hogy sikerült?
Boci: - Kétszer indultam korábban a Médiabefutón. Egyszer egyedül, másodszor pedig csapattal. Velem volt akkor is Noris, és egy harmadik srác, Szabi. Akkor is electric boogie produkcióval indultunk. Akkor csak harmadikok lettünk, különdíjat kaptunk. Akkor a fejembe vettem, hogy addig nem állok meg, amíg nem sikerül megnyerni. Volt ez a kis szünet, már-már összetört bennem a dolog, hogy ebből nem lesz semmi, amikor hallottam a rádióban, hogy lesz, ismét megszervezik. Gondoltam, ezt meg kell nyerjük. És ma megcsináltuk.
Jövőben is fogsz indulni, ha lesz?
Boci: - Mindenképp. Jó volt a szervezés, iszonyat jó volt a buli. Ki nem hagynám semmi pénzért.
Neked mi a véleményed?
S. B.: - Dettó. Jó parti, jó buli.
Ez hányadik Médiabefutó neked?
S. B.: A harmadik. 2005-ben és 2006-ban ott voltam már a közönségben.
Gondoltál egyáltalán arra akkor, hogy hat évvel később te is részt veszel rajta?
S. B.: - Nem, mert nem tudtam táncolni - ma sem tudok -, és akkor még nem is énekeltem.
Noris: - Nem tudott magáról. (Nevetnek.) Úgy jött rá a tehetségére, hogy nem szeretett volna megbukni. (Nevetnek.)
S. B.: - Igen, majdnem így volt. Nem készültem fel egy dzsesszzongora vizsgára, és a tanár megkért, hogy énekeljek. Megtetszett neki. Azelőtt nem énekeltem színpadon.
Mi lesz a karmesteri karriereddel?
S. B.: - Egy diploma, annyi.
És az énekesi karriereddel?
S. B.: - Folytatom tovább.
György Botond borzonti humorista, a színpadi jelenet kategória fődíjasa.
Miben jelent mást Humorfesztet nyerni, mint a Médiabefutó színpadi jelenet kategóriájának fődíjasának lenni?
- Nem lehet a kettőt összehasonlítani. A Humorfeszten csak az a lényeg, hogy a közönség nevessen. Persze itt is a nevetés a lényeg, de nem minden áron, hanem kulturáltabb, finomabb humort próbáltunk behozni ide.
Egy humoristákból álló zsűri nem kompetensebb, mint a Médiabefutó szakemberei?
- Lehet, előbb kellett volna Médiabefutóra jelentkeznem, és csak utána Humorfesztre. A humoristák a poénösszetételt, az eredetiséget nézik, itt viszont többet, figyeltek a beszédtechnikára is, és hogy mennyire tudom eladni az anyagot.
Miért jelentkeztél a Médiabefutóra?
- Nem a díjért. Kíváncsi voltam az itteni közönség és zsűri véleményére is. Úgy gondoltam, hogy az élet egy állandó verseny, amelyen meg kell mutatni magunkat, állandóan többet kell nyújtani, a minőségre kell törekedni.