2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Diáknapozók véleménye arról, hogy nincs jövőképük és nem is olvasnak

B. D. T. B. D. T. 2012. május 08. 16:50, utolsó frissítés: 16:50

A jellemző jövőkép pl. a külföldi munka: ha nem sikerül az érettségi, kimennek bébiszitternek. Kézdivásárhelyi középiskolások gondolatai.


A tavasz a félévi dolgozatok, próbaérettségik, próbafelvételik, és tegyük hozzá: a diáknapok ideje. Megvolt a KMDSZ Diáknapok, ami ugyan egyetemistáknak szól, most zajlik a Székelyudvarhelyi Diáknapok, közeleg a Háromszéki Diáknapok, melegedik az idő, egyre nagyobb diáktömegeket vonzzanak a nyárikertek, az esti koncertek és bulik. Ezzel párhuzamosan egyes szülők, tanárok - tegyük hozzá: esetenként joggal - aggódnak, hogy mi lesz a vizsgákkal (június 11-én kezdődik az érettségi, június 25-én pedig a nyolcadikosok országos felmérése).

A diákok nagy része érdektelen, nincs jövőképe, nincsenek álmaik, nem olvasnak és nem tanulnak – mondta egy tanfelügyelő nemrég, a tavaszi, országosan nagyon gyenge eredményekkel záruló próbaérettségit követően. A Kézdivásárhelyi Diáknapokon részt vevő csapatokból 9-10. osztályos diákok kommentálták a kijelentést.

10. osztályosok, Nagy Mózes Líceum:

– Szerintünk ez nagyon nagy általánosítás, hogy a diákoknak nincs jövőképük, nem olvasnak, nem tanulnak – biztos van egy ilyen réteg, amely ebbe a csoportba tartozik, de ha így állnak hozzánk, ilyen előítéletekkel, akkor nem is bátorítanak bennünket a tanárok. Kicsit azért rosszul esik. És lehet, hogy a kötelezőket nem olvassuk el, de hogyha úgy állítanák be a kötelező olvasmányokat, hogy érdekes legyen, akkor nekünk is nagyobb kedvünk lenne hozzá. Amúgy nagyon sok fiatalnak a jövőképe a külföldi munka. Itt annyira nincs munkalehetőség, a diákok nem azt tervezik, hogy majd a szomszéd városban találnak munkát, hanem ha nem sikerül az érettségijük, kimennek külföldre bébiszitternek.


– Romániában ez van: sok olyan egyetemista van, aki elvégzi az egyetemet, s ott van a diploma a kezében, de nem talál állást. Ezért elmegy Németországba vagy Angliába gyerekekre vigyázni.

– S azzal a pénzzel hazajön, s abból gazdálkodhat. Bébiszitterként jobban megél, mintha a szakmájában dolgozna.

– Van, akit nincs is ami motiváljon, ha ilyen közegben élünk.

– Lehet, érdemesebb is, hogy elmenjen külföldre, ha mondjuk lehetőséget kap egy külföldi egyetemen tanulni. Akkor inkább elmegy oda, ahelyett, hogy olyan szakra menjen, ami nem érdekli, de mondjuk itt van a közelben. Lehet, többet megad az az egyetem külföldön, még ha nem is akarsz ottmaradni...

– Az idősebb korosztálynak szerintem van egy ilyen berögzült előítélete, hogy mostanában nem tanulnak a diákok, pedig hogy most nem tudták a Moara cu norocot a próbaérettségin, az nem azt jelenti, hogy másból talán nem műveltebbek. Sokkal több a lehetőség, mint régen, ott van az internet, lehet külföldre utazni, lehet nézni, olvasni, bármit. Mindenkinek más az érdeklődési köre, éppen ezért nem lehet általánosítani, hogy nem tanulnak és nem foglalkoznak semmivel, s nincs jövőképük.



galeria_6072.jpg
Próbák a Kézdivásárhelyi Diáknapokon (május 3-6.) A szervezők fotói
galeria_6073.jpg
galeria_6074.jpg
galeria_6075.jpg


– Folyamatosan cserélődik a tanügy is. Véleményem szerint mi vagyunk az úgynevezett tesztgeneráció, mert mikor nyolcadikosok voltunk, bevezették ezeket a hivatalos félévi dolgozatokat, azokra fel kellett készülni. Azt azóta kivették. Most például a nyolcadikosok nem olyan szintű dolgokat kell írjanak. Az érettségi is más, most be van kamerázva az egész, nagyobb a stressz, emiatt szerintem komolyabbra veszik majd a diákok.

De szerintem a tanárok hozzáállásától is függ. Minden tanár nem lehet tökéletes. A diákok hozzáállásától is függ, a szülőktől pedig annyiban, hogy indítják el kicsi korában, és hogy osztja be a diák a szabadidejét. Ezek a befolyásoló tényezők.

– A tanárok még azon az elven tanítanak, ahogy őket tanították annak idején. Ahogy ők megértették a leckét, azt próbálják visszaadni, s minden diák nem értheti azt meg. Ez is egy gond. De ha tovább akarunk jutni, önszorgalomból kell tanulni, iskolán kívül is. Ambíció az nagyon, nagyon fontos. Vannak szerintem, akiket abszolút nem érdekel az egész.

– Kevesebbnek van jövőképe, mint régebb, én akiket kérdeztem, hogy milyen egyetemre készülnek, sokan nem tudják. Biztos, nagyobb a választék is, ahogy az élet formálja, s ahogy neki tetszik, azt kell válassza, azt is fogja. Most a lehetőségek is megvannak nagyjából adva.

9. osztályos, Református Kollégium: – Úgy esik jól nekem az olvasás, hogyha jószántamból olvasok, nem ha kötelez a tanár, hogy ezt és ezt olvasd el. Ha kötelező, még azért sem olvasom. Ha meglátok egy könyvet, és megtetszik a témája, akkor viszont szívesen. Inkább verseket olvasok: Petőfit, József Attilát. A háziolvasmányokat nem olvassuk el, inkább a netről egy tartalmat, s kész.

9. osztályosok, Bod Péter Tanítóképző:

– Az internetről nagyon sok szakdolgozathoz, egyetemi felkészülésre alkalmas anyagot lehet leszedni, és pl. meg lehet azt is nézni, milyen egy állásinterjú, aminek az életben hasznát vesszük. Nem igaz, hogy az internet nem hasznos.

Jó, igaz, hogy a Facebookon lógunk s a messengeren, de ez is kell, az ismerkedés, a baráti kapcsolatok fenntartása. Az olvasmányokkal kapcsolatban meg annyit, hogy mindenki külön egyéniség, s ha kérnek egy háziolvasmányt, sokan vannak, akik nem szeretik, mert ha valami régi nyelvezetű irodalmat kell olvasni, van olyan, hogy nem is értjük, miről szól. Most is volt például a Beszterce ostroma, s kb. 70%-át nem értettük az egésznek.

– Az internet azért is jó, mert ha valaki mondjuk nem ment iskolába több ideig, nem biztos, hogy mindent megért egy osztálytársa füzetéből, amiből be akarja pótolni. Amit a tanár lediktál, főleg ha alcímek és pontok szerint, akkor azt, aki nem volt órán, nem biztos, hogy megérti. De az interneten utána tud keresni, hogy mi is az, és jobban fel tud zárkózni.

– Egy tanár azt, amiről ő úgy gondolja, hogy jó, bejön órára és 32 embernek a fejébe tömi. Az internet viszont széleskörű, ahol mindenki megtalálja azt, amit ő megért, s amiről ő gondolja, hogy jó, nemcsak egy ember után mennek a többiek. Nemcsak egy nézőpont van. Persze nem mindegy, milyen oldalakon keresel.

10. osztályosok, Bod Péter Tanítóképző:

– Én nem tudom cáfolni, hogy nincs jövőképük. Nagyon kevés olyan diákot ismerek, aki tudja, mit akar. Én sem tudom, de eljöttem a tanítóképzőbe, ez, ami kicsit közelebb áll, de nem vagyok biztos benne, hogy a későbbiekben is folytatnám. Én olvasok, de az osztálytársaim közül sokan nem olvasnak, maximum a Facebookról, az internetről ilyen-olyan híreket. De hogy nekifogjanak egy könyvnek...

– Van pár személy, aki olvas...

– De nem sokan. Én pl. azért szeretek olvasni, mert megismerek sok dolgot. Amiket kötelező, vagy amit nem szeretek, azt nem is szívesen, de amit saját magamtól, amiről úgy gondolom, érdekelhet, azt nagyon szívesen, sőt utánanézek, és keresek még hasonló könyveket. Nagyon szeretem a Lélektársakat, ezt egy pszichológus írta, a reinkarnációról, regresszióról, ezeket a könyveket nagyon szeretem, el tudok mélyülni bennük.

– Ha te most első tanulóként ezt mondod, kicsit leakadtam... azt gondoltam, elvégzed a tanítóképzőt, s tanár leszel... Én annyira nem gondolom, hogy nincs jövőképünk, érettségi utánra szerintem már van. De ha az nem sikerül, az hátrány lehet. Én tizedikben olvastam pár könyvet, de azelőtt nem nagyon érdekelt az olvasás.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS