2017. november 19. vasárnapErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

E táncban a bikából is lehet sztár

Csomortáni Hunor 2003. július 28. 16:23, utolsó frissítés: 16:23

A japánok unják. Az első bika után már nem takarja arcukat fényképezőgép – csalódottan vonulnak ki a #b#plaza#/b#ból. Nem értik, mi a poén abban, hogy hat bika nyilvánosan elvérzik.






Egy bikaviadal nem mond semmit annak, aki nincsen tisztában a szabályokkal. A corrida ugyanis tánc, nemcsak vak mészárlás. A bikát nem több, mint 20 perc alatt kell megölni, az elnök gondosan ügyel arra, hogy a felvonások megfelelő ütemben kövessék egymást, és az előadást a közönség nehogy unni kezdje.

"A lényeg, hogy a bikát mindig szemből kell megközelíteni"


A szereplők

A viadal kezdetét trombitaszó és dobpergés jelzi. Ekkor vonulnak be az arénába a corrida szereplői, a bikákat leszámítva, amelyeknek-akiknek csak később van jelenésük. A sor elején egy lovas fickó, az alguacil halad. Ő képviseli a helyi hatalmat, ő fogja átvenni a bíráktól a bikák kapujának kulcsát. Utána három matador és csapata következik. Minden matadort két banderillero követ, ők az első számú segédek, akikből egyszer szintén matador lesz.

A segédeket kisebb csapat követi: a puntillerok adják meg a kegyelemdöfést a bikának, miután az már képtelen felállni, a picadorok – lovasok, lándzsákkal és segédeik, a monosabiok. A sort a mulillák zárják, akik háromlovas fogatukkal a bika holttestét távolítják el az arénából. Ha mindenki felvonult, nyílhat a kapu, és beléphet az első bika.


A koreográfia

Egy standard bikaviadal – vagy ahogy a spanyolok mondják: corrida de toro – alatt hat bika pusztul el három matador keze által; a koreográfia évszázados. Minden matadornak 20 perce van egy bikára, ennyi idő alatt kell kiismerni a több mázsás állatot, hogy aztán szabályosan le lehessen szúrni.

A picador és páncélozott lova
A corridában minden mozdulat művészetnek számít, függetlenül attól, hogy azt a bika vagy egyik toreador teszi meg. Mikor a bika berohan az arénába, hátán egy szalaggal, ami tenyésztőjének kilétét fedi fel, először az egyik segéd veszi kezelésbe: egy kis köpönyegforgatással bolondítja, hogy a matador megfigyelhesse, hogyan reagál. Ezután az elnök fehérzsebkendős jelzésére a picadorok következnek, elkezdődik az első felvonás, a primer tercio.


Két picador lóhátról gyengíti a

bikát, aki akár kutya a macskát, utálja a lovakat, és egyenesen nekiront a ló páncéllal védett oldalának. Mivel a lovak szeme le van takarva s így nem is tudják, hogy mi történik, nem futamodnak meg, hanem ellenkező irányba dőlve állják a támadást, miközben a picador lándzsájával a bika vállizmait gyengíti, hogy a későbbiekben minél lennebb tartsa a fejét. A primer tercio alatt a matador és segédei időről-időre tesztelhetik az állatot, mennyire gyengült le, és ha akarják, kérhetik az elnököt, hogy zsebkendője lebegtetésével jelt adjon a második felvonáshoz.

A secundo tercio a banderillerok ideje. 75 cm-es, színes papírral díszített, horogvégű banderillákat szúrnak a bika hátába, három alkalommal kettőt-kettőt. A lényeg, hogy a bikát mindig szemből kell megközelíteni, és megfelelő magasságból a vállába szúrni a banderillákat. E harmadnak az a szerepe, hogy a picadorok által lelassított bikát újra támadásra kész állapotba hozzák. Mivel ez a leglátványosabb, ez a harmad szokott a közönség kedvence lenni. A tercer tercio az utolsó,


A cél: szíven szúrni a bikát
és egyben legfontosabb felvonás.

A matadornak ekkor kell megmutatnia művészetét, és egyre közelebb kerülnie a bikához, miközben az fokozatosan fárad. A bika és matador közti párbaj olyan, mint egy tánc, ahol az egyik fél nem járt balettiskolába. Mikor a matador elérkezettnek látja az időt, kardját a bika vállai közé kell szúrnia úgy, hogy az elérje az állat szívét. Ehhez azonban az szükséges, hogy a bika lába minél közelebb legyen egymáshoz.

A szúrás azonban nem mindig pontos. Ilyenkor a bika csak összeesik, a segédek dolga, hogy megadják a kegyelemdöfést. Ez azonban nem minősíti a matadort, akinek nem az a feladata, hogy megölje a bikát, hanem hogy uralkodjon fölötte és kedve szerint irányítsa. A harc végén az elnök egy vagy két zsebkendő-lobogtatással jelzi, hogy a matador a bika egy vagy mindkét fülét kapja-e meg, annak függvényében, hogyan szerepelt.

Ahogy az igazán művészi matadorból, ugyanúgy a kitartó bikából is lehet sztár, akit sokáig fognak emlegetni a lapok, és persze dicsérik majd tenyésztőjét, utódai küzdelmére pedig ezrek lesznek kíváncsiak – a matadorok pedig megtiszteltetésnek fogják érezni, hogy megküzdhetnek velük.

A győzelmi jelvény az állat füle

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS