2017. április 25. keddMárk
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hogyan kábítószereztek a magyar fiatalok a rendszerváltás után?

B. S., T. E. Zs., R. J. 2012. április 21. 07:35, utolsó frissítés: 2012. április 24. 10:44

Míg az 1990-es évek elején még csak mákteát ittak, pár éven belül már gyakorlatilag bármit be lehetett szerezni.


„Ez egy presztízs, hogy nekem van füvem, szívjunk egy jót. És akkor tekerünk, és akkor az egész brigád be van tépve, és de kurva jól érezzük magunkat! És nem arról szól, hogy akkor én most ott bizniszeljek, mert ez nem erről szólt, hanem összejöttünk, szívogattunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Voltak ilyen kedd délutánok, amikor (…) Einstürzende Neubauten-t hallgattunk…” – beszélt az 1990-es évek elejének füvezési szokásairól egyik visszaemlékezőnk.

Hogyan kábítószereztek a magyar fiatalok a rendszerváltás után? Hogyan szerezték be az anyagot? Mit jelentett számukra ez az életforma? Hogyan vált Magyarország tranzitországgá?

A korabeli rendészeti források is változásban levő korszakként jelenítették meg az 1990-es évek elejének világát szerhasználati szempontból. Egy, a Rendészeti Szemlében 1991-ben megjelent cikk írója még azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek – melyeknek száma csekély – nagy része nem az ún. klasszikus kábítószerek (pl. heroin) használata miatt következnek be.

Ebben az időszakban a magyar fogyasztók nagy része még mákteázott. A cikk szerzője szerint a máktea előállítása rendészeti szempontból értelemszerűen nem veszélyeztette a közbiztonságot és nem alakult ki az általa „beszerzési bűnözésnek” nevezett jelenség, amely a szerhasználók napi adagjához szükséges pénz előteremtésére végrehajtott vagyoni bűncselekményeket jelentett volna.


Szórakozóhely a '90-es évek elején Budapesten


A cikk szerzője úgy vélte, hogy „robbanás előtti” helyzet van Magyarországon, tehát ha korábban az ország területén elsősorban tranzitkereskedelem folyt,


hamarosan kábítószer-fogyasztókká válnak a magyarországiak.

Úgy vélte, a magyarok 25 év fáziskésésben voltak Nyugat-Európához képest és a drámai változás akkor fog bekövetkezni, amikor a kábítószer-kereskedők olcsó kábítószerrel elárasztják az országot.

A szerző azt a félelemkeltő narratívát részesítette előnyben a jelenség értelmezésekor, miszerint ezek a dealerek be fogják etetni az iskolásokat úgy, hogy az iskolák és „ifjúsági szórakozóhelyek” környékén speciális cukros bácsiként ingyen osztják a kemény drogokat.

A marihuánát, hasist (elsősorban gyengébb minőségű marokkói eredetűt), LSD-t a szerző szerint magyar fiatalok hozták haza hollandiai turistaútjaikról. A cikk közölte a korabeli árfolyamokat is: egy marihuánás cigaretta 2-300 Ft-ba, egy gramm hasis 700-1000 Ft-ba, egy adag LSD 6-800 Ft-ba került.

A kockaformába rendezett hasisadagokat a szerző szerint Kindertojás-dobozokban árulták. A hasist dohányszerűvé aprították és pipába tömve szívták el, az LSD-t nyalókás kiszerelésben forgalmazták, bélyegformában, a képes oldalán pl. sárkánymintával. E cikk szerint a megváltozott nemzetközi helyzetre tekintettel a rendőrség 1990-ben létrehozta


az ORFK Nemzetközi Szervezett és Kábítószerbűnözés elleni szolgálatát

és annak Kábítószerbűnözés elleni alosztályá a budapesti mellett pécsi, szegedi, debreceni és győri kirendeltségekkel, a már akkor is működő BRFK Gazdaságvédelmi Osztály Idegenforgalmi Alosztályának Kábítószercsoportja mellett.

A cikk szerzője szorgalmazta a fedett nyomozók tevékenységének és a nyomozók „álvásárlási akcióinak” jogi szabályozását. Sürgette az 1988-as bécsi egyezmény (a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása ellen) ratifikálását.


LSD bélyegek
Magyar kábítószercsempészek az 1990-es évek elején

Egy 1993-ban, a Rendészeti Szemlében megjelent cikk szerint az a szóösszetétel, hogy „magyar kábítószercsempész” 1989 előtt nem is létezhetett volna. Az első „magyar kábítószercsempészt” a rendőrségi források szerint 1988 december 8-án Rómában fülelték le G. Sándor budapesti lakos Ford Taunus gépkocsijában – amely akkoriban különlegesnek számított a hazai közegben.

A cikk szerzője szerint G. Sándor a heroint Budapest-Rábafüzes-Graz-Klagenfurt-Tarvisio-Milánó útvonalon szállította Olaszországba. Az eset nagy sajtóvisszhangot kapott a korabeli médiában, mivel a vele együtt utazó, azonban vétlen útitársnőjét 10 hónapig tartották fogva olasz börtönben.

A korabeli sajtó gerjesztette morális pánik szerint tehát – a nemzeti identitáshoz kapcsolva a csempészetet – a magyarok is bekapcsolódtak a nemzetközi hálózatba. Persze nagy valószínűséggel magyar nemzeti identitású személyek korábban is részt vettek kábítószer-csempészetben, azonban ők elsősorban külföldre szakadt hazánk fiai köréből, a „disszidáltak” közül kerülhettek ki.

A cikk szerzője szerint az áttörést azonban 1991-es év jelentette, akkortól kezdtek tömegesen bekapcsolódni magyarok


a Balkán-útvonalon folyó heroincsempészetbe:

17 hónap alatt 15 magyar csempész 64 kg heroint szállított – ez csak a rendőrség által megtalált mennyiség volt. A lefüleltek között volt többek között B. József, akinek Citroenjében 26, 5 kilogramm heroint találtak a jugoszláv határon. K. Zoltán és Cs. Sándor Trabantjuk lökhárítója feletti üregébe rejtettek 1,8 kg heroint, amelyet a vámosok 1991. július 20-án találtak meg.

A cikk szerzője egy Trabant-tulajdonosokkal megtörtént trükkös történeteket is megismertetett a szakmai közvéleménnyel, amelyet úgy ábrázolt, hogy Isztambulban turistáskodó magyarokkal történt meg.

Eszerint Isztambulban karambolozik egy magyar Trabant egy török autóssal. Az eset egyértelmű, koccanásos baleset, amelyben a török fél a vétkes, aki felajánlja, hogy a helyi adminisztrációt kikerülve egy-két hét alatt megjavíttatja a gépkocsit. Ez így is történik, a felek a legnagyobb barátságban elválnak, de miután az autó tulajdonosa hazatért Magyarországra, a Trabantot ellopták. Ennek oka, hogy a Trabant lökhárító feletti üregét átalakították, oda heroint csempésztek, így a gépkocsi a továbbiakban is alkalmas csempészésre.

Egy rendőrségi házkutatás során készült felvétel


Másik módszernek azt írta le a szerző, amikor a turista a szálloda parkolójában hagyja autóját, elmegy vásárolni és azalatt az idő alatt csempészik autójába a heroint. A cikk szerzője rendkívül veszélyes helynek írta le a török fővárost, ahol nagyon elővigyázatosnak kell lenni a magyar turistáknak, nehogy kábítószert csempésszenek az autójukba.

A szerző ismertette cikkében a csempész útvonalakat is. A kis-Jugoszlávia elleni ENSZ embargóig a


leggyakoribb útvonal Isztambul-Plovid-Szófia-Nis-Belgrád-Röszke volt.

Az embargó bevezetése után előtérbe került Isztambul-Sztara Gora-Rusze-Bukarest-Arad-Nagylak (vagy: Bukarest-Kolozsvár-Ártánd). A magyar csempészek megbízói Magyarországon élő törökök, arabok, jugoszlávok voltak. A csempészek egy utazásért 2-5000 német márka közötti összeget kaptak.


Változások az 1992-es évben

A Rendészeti Szemle cikkírója az 1992-es helyzetről beszámolva, morális pánikot is keltve a kábítószerbűnözés robbanásszerű növekedéséről számolt be. Mindezt a következtetést abból vonta le, hogy a rendőrség által lefoglalt kábítószer-mennyiség látványosan megnövekedett.

1990-ben 4, 1991-ben 16 esetben foglaltak le jelentős mennyiségű kábítószert. Ezek mennyisége 1990-ben 6 kilogramm volt, 1991-ben 22 kilogramm. 1990-ben 5 fő ellen, 1991-ben 19 fő ellen rendeltek el nyomozást. A cikk szerzője változást észlelt a hazai termelők számának növekedésében, akik általában Hollandiából beszerzett hasis-kendermagokból hoztak létre ültetvényt.

Például idézték G. Istvánt, aki Kunszentmártonban élt. Egyik barátja, B. István tanyáján termesztett vadkendert, akárcsak K. János, aki Sopronban élt és akitől 3 darab cigarettatöltő készüléket is lefoglaltak. Ugyanígy a cikkben beszámolták a máktermesztésről is.

A rendőrök B. Andrást hozták példaként, aki házilag morfint állított elő mákfejekből és a békéscsabai piacon árulta, 1 grammot 1300 Ft-ért. 1992. február 7-én leplezték le B. Jánost, a Chinoin Gyógyszergyár vegyészmérnökét, aki 1991 márciusától állított elő munkahelyén illegálisan amfetamint.

A kokain azonban továbbra is külföldről érkezett. Magas ára és presztízse miatt (1 gramm 8-10 ezer forintba került) elit közegben – testőrökkel védett éjszakai szórakozóhelyeken – terjedt el, ezért a cikk rendőr szerzője úgy vélte, hogy terjesztői ellen még sokáig szívós küzdelmet kell folytatni.

A szerző megkülönböztette nagy- és kiskereskedelmi értékesítést is: a kiskereskedők között számos magyar volt. A beszámoló szerint a kiskereskedőktől vásárolók erőszakosan lépnek fel és az alkudozásnak, üzleti megbeszélésnek induló találkozó rablásba csap át. Az is előfordulhatott, hogy


az eladók „feldagadt fejjel siratták árujuk elvesztését”.

Nem a Chinoin Gyógyszergyár volt az egyetlen, ahol amfetamint állítottak elő. A kazincbarcikai Borsodchem szerződést kötött 1992-ben egy magyar-holland kft-vel. A szerződés tárgya 500 kilogramm olyan szer gyártása volt, amely az állatok teljesítményét növeli. A rendőrségi források szerint valójában amfetamint állítottak elő.

A máktea alapanyaga


A cikk szerzőjének végkövetkeztetése az volt, hogy mindezen jelenségek összefüggésben állnak az átmenet rendezetlen jogi viszonyaival. Állítását megerősítendő, Mancino olasz belügyminiszter nyilatkozatát idézte, aki szerint a térségben „ a tapasztalatlan bankok, a kezdő tőzsdék, a nem kellően ellenőrzött befektetési területek vonzzák a piszkos pénzeket”.


Az 1993-as rendőrségi helyzetjelentés

A cikk szerzője – miután tanulmányozta az angol rendőrség kábítószer- és terrorizmus ellenes harcát – továbbra is hangsúlyozta, hogy Magyarország tranzitország. Az átmenő heroinforgalom évről-évre nőtt: 1993-ban összesen 427 kg heroint foglaltak le a rendőrök, 1994 első negyedévében 353 kilogrammot.

Változást a cikk szerzője abban látott, hogy Magyarországon heroinlerakatokat létesítettek abból a célból, hogy a lebukás veszélyét csökkentsék: így a forrásországból érkezett anyagot más futár más járművön szállította tovább a célországba, így terelve el a hatóság figyelmét a kábítószer eredeti származási helyéről.

A három budapesti és egy érdi heroindepóban összesen 40.9 kg heroint foglaltak le 1994 első negyedévében. A rendőrség szerint az álcázás másik módja fedő-turistautak szervezése volt: fiatal magyar nőket alkalmaztak heroinfutárként, egy-két hetes ingyenes brazíliai nyaralásra küldve őket. Nekik az volt a feladatuk, hogy 1-5 kg-os kokainküldeményeket csempésszenek Budapestre.

Az 1993-as évről szóló cikk az illegális amfetamingyártó helyekkel is foglalkozott: így 1993-ban Tata külterületén egy hétvégi házban leleplezték le a rendőrök egy magyar származású holland állampolgár amfetamin laboratóriumát.

A cikk szerzője úgy vélte, a marihuána és a hasis jelentős mértékben jelen volt a magyar piacon. A német és osztrák határon 1993-ban 11 magyar állampolgárságú fiatalt fogtak el, mivel Hollandiából próbáltak Magyarországra hozni marihuánát és hasist. A cikk egy konkrét esetet is ismertetett: egy nyíregyházi magyar prostituált 1993-ban Hollandiába ment dolgozni. Az általa keresett pénzből


élettársa cannabis termékeket hozott Magyarországra,

amelyet terjesztői Nyíregyházán árusítottak. A hazai vadkender-termesztők közül 1993-ban a Zala megyeiekre csaptak le a rendőrök: 25 fő ellen rendeltek el nyomozást és 4.5 kg marihuánát foglaltak le. A kábítószert Keszthelyen, Zalaegerszegen, Vonyarcvashegyen értékesítették, illetve két Zala megyei laktanyában és egy budapesti gimnáziumban.

A '90-es évek elején népszerű volt alternatív körökben a Neurotiv Vén Véna c. dala:


A cikk szerzője új jelenségként értékelte a szervezett heroin-kiskereskedelem megjelenését. Az árusítók koszovói albánok és makedónok voltak, akik szórakozóhelyeken értékesítették portékájukat. A kokainnal kapcsolatban 1993-ra vonatkozóan is a felderítés nehézségeit ecsetelte a szerző. Szerinte a nyilvános szórakozóhelyeken kívül magánszervezésű partikon is egyre inkább jelen van a szer.

Arra a megállapításra jutott, hogy az 1993-as év végére minden klasszikusnak számító kábítószer beszerezhetővé vált Magyarországon, bár korlátozott mennyiségben. Bár a cikk nem említette, de az 1993-as Btk. módosítás eredményeképpen vezették be az elterelés intézményét Magyarországon. Az azonban már egy másik történet.

Végül olvassunk el még egy visszaemlékezés-részletet arról, mi lett a könnyed füvezős bulikból pár évvel később: „Amikor már anyámék nem engedtek be a lakásukba, a telefonom nem csörgött, nem kerestek barátok, merthogy leálltam a kereskedéssel, utána annyira lecsövesedtem. (Akkora) mennyiségű gyógyszereket beszedtem, hogy már nem is tudtam teljesíteni azt, hogy kimegyek (mákot) metszek, (…) és spanglit ültessek oda, kijárjak, mint egy kisgazda, tudod, és ilyen őstermelőként parasztizálni. (…) Rock and roll volt az elején, a közepén, (aztán jött) a „végem van időszak”. (…) Ez már a végén, (…) távol a várostól, volt egy lopott, csörömpölős szar biciklim, jártam be kannával vízért, jártam be kukázni, hogy legyen valamit kajáznom, loptam a fát, hogy meg tudjam főzni reggelente a mákteámat bográcsban, ott a ház előtt a tanyán.”

A lehetetlen helyzetből a kiutat a visszaemlékező számára egy 12 lépéses, önsegítő csoport megtalálása jelentette, ahova ma is heti rendszerességgel jár.




ÉletmódRSS