2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Korai pubertás és veszélyes cumisüveg: az endokrinológus válaszol

kérdezett:Gy. A. 2012. április 12. 15:00, utolsó frissítés: 17:00

Valóban egyre korábbra tolódik a pubertáskor? Hibáztathatók-e ezért az ivóvízbe kerülő gyógyszerszármazékok? Mennyire veszélyesek a műanyagok? Dr. Kun Imre endokrinológust kérdeztük.


Egyre korábbra tolódik a pubertáskor, amerikai adatok szerint akár már a hétéves kislányok is elérik a serdülőkort. Romániában is hasonló-e a helyzet? Mi ennek a magyarázata?

- A pubertás beindulása jelentősen függ – többek között – az éghajlati viszonyoktól, különösen a megvilágítási periódustól, ezért jelentkezik közismerten évekkel korábban a szubtrópusi-trópusi népeknél, mint az északi, pl. a skandináv országokban. Nálunk lányoknál 8 éves, fiúknál 9 éves kor alatt jelentkező pubertás esetén beszélünk korai pubertásról, azaz pubertas praecoxról, ami kóros állapot és számos variánsa, illetve sokrétű okai lehetnek.

Az igaz, hogy a pubertáskor egyre korábbra tolódik, de ennek komplex biológiai és társadalmi okai vannak. De azt túlzásnak tartom, hogy amerikai adatok szerint akár hétéves kislányok is elérik a serdülőkort. Ez csak kóros állapotokban következik be. Igaz, ilyet beindíthat külső tényező is, pl. ösztrogén-bevitel. Ilyen vonatkozásban lehetnek veszélyesek a xeno-ösztrogének, az idegen ösztrogének, amelyeket az állatok takarmányába kevernek, növekedésük, hízásuk, vízvisszatartásuk fokozására, s így belekerülnek a húsukba is, amit az ember elfogyaszt.

Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermekeknél a pubertás kezdetére jellemző testi változásokat észleltek, kisfiúknál pedig emlőnövekedést tapasztaltak. Mindezt a fogyasztott húsokban kimutatott nagyon magas ösztrogénszint magyarázta.




Ez a veszély ma is fennáll?

- Az állattenyésztésben felhasználható anyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben az Európai Unióban számos tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó, ellenőrizhetetlen vagy ellenőrizetlen húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek. Xeno-ösztrogének találhatók még avasodásgátlókként az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.

Lányoknál Európában is korábban indul meg a nemi érés, előbb jelentkezik az első menstruáció. Dr. Balázs Csaba magyarországi endokrinológus professzor szerint egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elmúlt évtizedekben már az egymást követő generációkon is megfigyelhető, korábban akcelerációs jelenségnek gondolt fokozott magasságbeli növekedés oka is az ún. „endokrin diszruptorokban” (EDC: Endocrine Disrupting Chemicals - azaz hormonháztartást felborító kémiai anyag) keresendő, amelyek a növekedésihormon (STH)-szekréció serkentésére vezetnek.

Tudomásom szerint Romániában nem készült a pubertáskor jelenlegi kezdetére vonatkozó tanulmány, így ilyen vonatkozásban nincsenek megbízható adataink.

Feltételezések szerint a különböző vegyületek, pl. az ivóvízhálózatba került fogamzásgátlók-származékok okozzák a problémát. Van ennek igazságtartalma?

- A háztartások szennyvize nagy mennyiségben tartalmaz női hormonokat. Ezek döntő hányada a terhes nőktől és a normál női szervezetből származik, más részét viszont a fogamzásgátló szerek maradványai adják. Ezeket a mai technikákkal még nem lehet kimutatni, sem víztisztítási eljárásokkal kiszűrni.

Indirekt jelek azonban vannak: hatásukra például csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest, és megváltozik a békák szaporodása is. Így elképzelhető, hogy hormonzavart okozhat az ivóvíz a benne felhalmozódó gyógyszerszármazékok, főleg a hormonkészítmények maradékai révén (Tudomány, 2006). Ez azonban egyelőre csak feltételezés, amelyet még nem bizonyítottak. Ha bebizonyosodik, hogy így van, elméletileg nincs kizárva a felvetett lehetőség.


Milyen hormonhatású anyag kerülhet még az ivóvízbe?

Nemcsak a hormonkészítmények bomlástermékei jelentenek veszélyt. Nemrég számoltak be arról, hogy a közelmúltban egy magyarországi város ivóvízellátó rendszerében találtak kifejezett hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy hússzorosát elérő töménységben. Az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz hosszú időn keresztül szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét.

Több más vegyülethez hasonlóan, az atrazin felborítja az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyát, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát okozva: állatkísérletek során hasonló adag megváltoztatta a kísérleti állatok nemét. Hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett terhesekben a fiúmagzatok fejlődése zavart szenvedhet, melynek következménye akár férfi pszeudohermafroditizmus is lehet.

Ha nem is az ivóvízzel kapcsolatos, de megemlítenék meg egy másik, hírhedtté vált növényvédőszer-csoportot: a DDT-t (dietil-difenil-triklóretánt) és származékait, melyek hasonló károsodásokat okoznak. Ezeket Magyarországon a hatvanas évek elejéig engedélyezték és nagy mennyiségben alkalmazták. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében.

E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén a mai napig reális veszélyforrást jelent. A DDT legfontosabb mellékterméke, a DDE, rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormonok hatásait. DDT hatására sirálypopulációkban relatíve rövid időn belül eltolódott a nemek aránya, a nőstények javára.

Ugyancsak hírhedtté vált a dioxin, az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, amely nagyon erős hatású xeno-ösztrogén. Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran fordul elő mezőgazdasági termékekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás a az iparilag tenyésztett állatok húsa, s a belőlük származó tejtermékekben is előfordulhat.

A xeno-ösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata a metroszexuális típusú férfiak megjelenésének, akikre egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség jellemző. Nemcsak az ösztrogének és xeno-ösztrogének, hanem számos más vegyület is képes endokrin-diszruptorként (EDC) viselkedni. EDC-hatású anyagok a levegőben is megtalálhatók: a gumi, a műanyagok égéstermékeinek belélegzésével kerülnek be a szervezetbe.

Olyan vélemények is vannak, hogy a különböző műanyagból kioldódó hormonhatású vegyületek befolyásolják a csecsemők fejlődését, és pl. korai pubertásjeleket váltanak ki már nagyon fiatalkorban.

- Elméletileg a különböző műanyagokból kioldódó hormonhatású vegyületek is befolyásolhatják a normális hormonegyensúlyt. A műanyagokból kioldódó lágyítóanyagok, az úgynevezett ftalátok - elsősorban a dibutil-ftalát és a dioktil-ftalát - hormonháztartást befolyásoló szerepe kísérletileg igazolt, noha az emberi szervezetre gyakorolt közvetlen hatásukkal kapcsolatban még nem állnak rendelkezésre teljesen megbízható adatok.

Állatkísérletekben, kétéltűeknél bizonyított tény az ivarjelleget befolyásoló és az azt módosító szerepük. Egyes adatok arra utalnak, hogy ösztrogénszerű hatásuk révén bizonyos ftalátok antiandrogénekként viselkednek, s így a férfiak reprodukciós képességét csökkentik, nemi viselkedésüket feminizálják, sőt, férfi pszeudohermafroditizmust is előidézhetnek.

A ftalátokat igen gyakran alkalmazzák, elsősorban műanyag tárolóedényekben lelhetők fel: a műanyag flakonokban kiszerelt ásványvizeknél és üdítőitaloknál; ilyen szempontból nézve előnyösebb a vezetékes víz használata.

A fentiek alapján, vagyis alapos humán vizsgálati eredmények hiányában, nem állíthatjuk, de nem is tarthatjuk kizártnak, hogy a műanyagokból kioldódó ftalátok a csecsemők fejlődését befolyásolnák, és hogy korai pubertásjeleket váltanának ki.



A cumisüvegekben is használt Biszfenol-A-t (BPA) az EU-ban tavaly betiltották, esetleges hatásairól hazánkban lehet-e tudni valamit? Aggódjanak-e azok a szülők, akik korábban ezt használták?

- A biszfenol-A polikarbonátokban használt műanyagadalék. A BPA radikális hatású xeno-ösztrogén, elsősorban a hőre lágyuló műanyagokban található meg.

A biszfenol-A könnyen kioldódhat a polikarbonátból, amit keményebb műanyagflakonok készítésére használnak, mint amilyenek a visszaváltható ásványvizes és üdítőitalos flakonok, valamint a sport- és túraboltokban kapható italtárolók, kulacsok. Az ásványvizek és az üdítőitalok palackjainak veszélyeivel maguk a gyártók is tisztában vannak, de azzal érvelnek, hogy csak hő hatására oldódik ki. A gyakorlatban azonban ellenőrizhetetlen, hogy egy palack hányszor és milyen mértékben van kitéve hő hatásának (pl. autóban, napon), mire eljut a fogyasztóhoz, illetve míg a benne tárolt italt elfogyasztják.

Műanyag palackokon kívül a vegyület megtalálható dobozos italok és konzervek belső burkolatában, valamint teflonedényekben és fogtömésekben is. A konzervek belső felületét műanyag borítással látják el, azzal a céllal, hogy a tárolt élelmiszer ne kapjon fémes ízt: ez a borítás BPA-t tartalmaz.

Károsíthatja a csecsemők és a kisgyerekek idegrendszerét, és ártalmas lehet fejlődésükre. Szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, korai nemi éréssel, szaporodási rendellenességekkel, cukorbetegséggel, bélelváltozásokkal is kapcsolatba hozták, de az állatkísérletek szerint növeli a daganatos betegségek (pl. emlőrák), az elhízás és a meddőség kockázatát is. Az elmúlt évtizedben 130-nál több tanulmány talált kapcsolatot a műanyagokból kioldódó BPA - még kis töménységű jelenléte esetén is - és az említett súlyos egészségügyi problémák között.

Tavaly Kanada – a világon elsőként – toxikusnak nyilvánította a biszfenol A-t. Az Európai Unió ugyancsak tavaly jelentette be, hogy 2011 tavaszától betiltja a vegyület alkalmazását a cumisüvegek gyártásánál. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenőrzési Hatósága (FDA), mely igényességéről és precizitásáról híres, már több mint negyven éve tiltja a csomagolásokhoz a BPA felhasználását.




Lehet valahogyan mérsékelni ennek hatásait?

Csökkenthetjük az említett veszélyeket, pl. ne töltsünk és ne tároljunk forró italt ilyen műanyag flakonokban és kulacsokban, ne mikrózzunk polikarbonátból, azaz "kemény műanyagból" készült tárolóedényt, és ne melegítsünk ételt konzervdobozokban. Erősen savas vagy lúgos pH-jú italt se öntsünk polikarbonát műanyagflakonba, és kerülendő a palackban való hosszú ideig tartó tárolás is. Viszonylag jó hír, hogy az ásványvizes PET-palackok nem tartalmazzák a káros biszfenol-A-t (de tartalmaznak ftalátokat).

Nálunk kevesen tudnak a biszfenol A-ról és toxikus hatásairól. Ennek szemléltetésére elegendő megemlíteni, hogy hazánkban még nagyon népszerűek és keresettek az Avent márkájú cumis üvegek, amelyeket az AEÁ-ban már régen betiltottak, de Európában még nem, sőt meglehetősen drágán árusítanak. Nemcsak ez a típus, hanem minden más műanyagból készült cumis üveg tartalmaz BPA-t. Veszélyét csak úgy tudjuk elkerülni, ha műanyagból készült cumis üvegek helyett üvegből készülteket használunk.

Ez érvényes a gyermekételek tárolására is: műanyagból készült tárolóedények helyett használjunk üvegedényeket, sőt minden játékra, használati tárgyra nézve is (pl. cumi, fogkefe, pohár stb.). Ha ezeken kopásjelek jelentkeznek, ki kell őket cserélni, mert nagyobb a veszélye a BPA és a ftalátok kioldódásának. A műanyagból készült tárgyakat, főleg ha élelmiszert tárolnak bennük, nem szabad kitenni sem magas hőmérsékletnek, pl. mikrohullámú melegítésnek, sütésnek), sem alacsonynak, pl. mélyhűtésnek.

Arra a kérdésre, hogy aggódjanak-e azok a szülők, akik korábban biszfenol-A-t tartalmazó cumis üvegeket használtak, csak annyit lehet válaszolni, hogy kövessék figyelemmel gyermekeik fejlődését, s a legkisebb zavar, rendellenesség észlelése esetén forduljanak szakemberhez, elsősorban endokrinológushoz.

A pubertás korábbi megjelenésével párhuzamosan a nők esetében megfigyelhető a menopauza egyre korábbra való tolódása is?

- Erre vonatkozóan nincs elég adatom. Van ugyan egy 26 ezer nő feldolgozott adatain nyugvó olyan észlelés, mely szerint a szervezetükben talált magas perfluorocarbon-koncentráció összefüggésbe hozható menopauzájuk korai beálltával, de ez önmagában nem egy meggyőző érv. Azt is hangoztatják, hogy eddig a nők 1%-nál lépett fel 40 éves kor alatt a petefészek-elégtelenség, most pedig kb. 6%-uknál. Ennek azonban sokféle oka lehet, leginkább a dohányzás egyre nagyobb mérvű térhódítása a nők körében, hiszen régen ismert tény, hogy a dohányos hölgyeknél gyakoribb a korai menopauza.

Kihangsúlyoznám ugyanakkor, hogy a modern életkörülmények számos tényezője éppen ellenkező irányba hat. Nem beszélve a hölgyek azon tudatos törekvéséről, hogy minél tovább élhessenek minden vonatkozásban aktív életet, néha még veszélyek árán is. Gondolok itt a nemi hormonpótló kezelésre (Hormone Replacement Therapy – HRP), amelyről a kezdeti lelkesedést követően nagyon hamar bebizonyosodott, hogy – bizonyos előnyök mellett – számos komoly veszélyt rejt magában: méh- és emlőrák, thromboemboliás szövődmények stb.. Így csak orvosilag nagyon indokolt esetekben, bizonyos időszakban (ún.”opportunitási periódus”, 50-55 életév között), rövid ideig és megfelelő ellenőrzés alatt alkalmazható.

A férfiak esetében milyen következményekről lehet beszélni?

- A férfiak esetében is számos káros következményre vezethetnek az endokrin diszruptorok (EDC), hiszen láttuk, hogy ezek többnyire ösztrogén (s mint ilyen, antiandrogén) hatást, vagy direkt antiandrogén effektusokat okoznak.

Az elmúlt években férfiaknál egyértelműen észlelhető a spermiumok számának és minőségének csökkenése, a meddőség, a sterilitás, melyek az EDC-k számlájára írhatók. Fiúknál nőies jelenségek mutatkoznak, a születendő gyermekek ivararánya a lányok javára billen el. Ahogy már említettem, a hosszútávú EDC-hatásnak kitett terhesekben a fiúmagzatok fejlődése zavart szenvedhet, melynek következménye akár férfi pszeudohermafroditizmus is lehet.

Mindezeket a megfigyeléseket alátámasztja az a szakmai körökben ismert eset, amikor egy gyógyszergyár fogamzásgátló szereket előállító részlegében a levegőből a szervezetbe kerülő hatóanyagok hatására az ott dolgozó férfiak hormonszintjei annyira megváltoztak, hogy náluk emlőnövekedés, potenciazavarok, demaszkulinizáció jelentkezett.

Az egyre inkább terjedő elhízásban is lehet szerepe az EDC-k hatásainak is. A többlet ösztrogén ugyanis a zsírszövetben raktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelődik benne androgén előanyagokból. A felhalmozódott zsírraktárak méregraktárként és egyfajta hormontermelő, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de főleg a hirtelen súlyvesztés azért is veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok rövid időn belül, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben drasztikus válaszreakciókat indíthatnak el.

Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer, hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok akár nagyobb koncentrációban is jelen lehetnek a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xeno-ösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS