2018. december 15. szombatValér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Az intézményes hatalom instabilabb, mint gondolnánk"

G. L. 2012. március 23. 18:17, utolsó frissítés: 18:20

A hétköznapi ember civil öntudatának felébresztése a fontos, hogy tudatosuljon benne, lehet nyomást gyakorolni a hatalomra. A civil tiltakozások új formáiról beszélgettek a Szociológus Napokon.


A Bulgakov kávéház tetőterében, az asztalnál négy ember ül. Mikrofonba beszélnek, a közönség csendben figyel (vagy legalábbis csendben ül). Miután mindegyik meghívott válaszolt a moderátor kérdéseire, a szervezők átadnak nekik egy ajándékcsomagot, majd mindenki elégedetten és okosan mehet haza – így képzelhették el előre a második Szociológus Napok szervezői a tegnap esti kerekasztal beszélgetést a civil tiltakozások új formáiról. A tanár és a diák szerepét felvéve elkülönül majd egymástól a közönség és az előadók, mindenki betartja a konvenciókat, és így van ez jól. Szerencsénkre

a hierarchikus kommunikációt sikerült kimozdítani,

és a beszélgetés nem alakult ilyen simán. A résztvevők a mikrofon letevésével, a hallgatók aktívabb részvételre ösztönzésével többször is felrúgták a megszokott rendet. És ezek a kísérletek lettek a legjobb minták arra, hogyan mozduljon ki a közönség is a nyugalmi pozíciójából. Pl. amikor egyszerűen amiatt, hogy nem hallotta rendesen az előadókat, a közönség jobban kezdett figyelni, vagy éppen kiállt a saját érdekeiért: volt, aki felszólalt, más kiáltott vagy éppen közelebb ült.

A kerekasztal előadói balról jobbra: Péter László, Selyem Zsuzsa, Váradi Nagy Pál moderátor és Szakáts IstvánA kerekasztal előadói balról jobbra: Péter László, Selyem Zsuzsa, Váradi Nagy Pál moderátor és Szakáts István


A beszélgetés meghívottjai különböző szempontból beszéltek a civil tiltakozás lehetőségeiről: Selyem Zsuzsa volt a külső szemlélő, aki már többször kiment a térre, Szakáts István, aki több akciót is szervezett, és belűről látja a folyamatokat, illetve Péter László szociológus, aki ezeket a megmozdulásokat kutatja. Ezeknek a szerepeknek megfelelve reagáltak a helyzetre. Szakáts István legtöbbször provokált, kreatívan próbálta meg feloldani a statikus helyzetet, Selyem Zsuzsa és Péter László lehetőség szerint csatlakozott hozzá.

Nálunk most van kialakulóban a tüntetési kultúra,

most épül a tradíciója, hogy miként érdemes ezt csinálni. De 20 év után nem is olyan katasztrofális ez a helyzet. A januári kormányellenes tüntetések tanulsága, hogy az emberek felismerték annak lehetőségét, ha kimennek a térre, a médián keresztül kommunikálhatnak, üzenhetnek a hatalomnak, és ellenőrizhetik is azt.

Az állampolgárok archetípusai jelentek meg a téren: eltérő társadalmi csoportok vettek részt a tüntetésekben a kisemberektől kezdve, a létbizonytalanságban élő fiatalokon keresztül egészen a verespataki aranybánya ellen tüntető "parazita" (olyan értelemben, hogy a mások által tervezett tüntetésekhez is folyton csatlakozó) környezetvédőkig, akik mind katalizátorai voltak a kormány lemondásának – jellemezte a jelenlegi helyzetet Péter László.

A hétköznapi ember civil öntudatának felébresztése a fontosA hétköznapi ember civil öntudatának felébresztése a fontos


Most van kialakulóban a tüntetés kultúraMost van kialakulóban a tüntetés kultúra


A hétköznapi ember civil öntudatának felébresztése a fontos, hogy tudatosuljon benne, lehet olyan nyomást gyakorolni a hatalomra, amivel az nem tud mit kezdeni. Az emberek meg kell tanulják, hogy számítanak. Az intézményes hatalom instabilabb, mint gondoljuk, és folyamatos kreatív munkával kimozdítható az állapotából – foglalta össze Szakáts István, hogy mi lehet egy öntudatos civil célja.

Online és/vagy offline

Az online és az offline szerveződés egyszerre, egymást erősítve működik, nem zárják ki egymást, mindkettő működőképes. Ha egy Facebookos eseményt lájkolsz, bejelölöd a részvételed rajta, azzal is odateszed az identitásod, hogy kiállsz egy ügy mellett – érvelt a vagy opció ellen Selyem Zsuzsa. Hozzátette: ha ma megszűnne a Facebook, valószínűleg más online lehetőséget találnának ki, amivel kifejezheted a véleményed. Az internet mára hozzátartozik az életünkhöz, de az online tiltakozás nem elég.

A közönséget ki kellett mozdítani a passzivitásból A közönséget ki kellett mozdítani a passzivitásból


A hatalom még mindig az offline, a klasszikus térre menéssel számol elsősorban, az jobban ki tudja mozdítani az egyensúlyi állapotából. Az online petíciók vagy egyéb internetes tiltakozások annak ellenére is eredménytelenek, hogy jelentős tömegeket képesek megmozgatni. A politikai szféra nem figyel még eléggé a netes tiltakozásokra, nem veszi elég komolyan őket. Az online tiltakozás kényelmes megoldás, de egyelőre nem elég hatékony – fejtette ki a jelenlegi helyzetről a véleményét Péter László.

Hogy a tiltakozás melyik formája hatékonyabb, az elsősorban a céltól függ. A rektorválasztáskor a BBTE Demokrácia céljait hatékonyabban lehetett az internetes érvényesíteni, mintha kimentünk volna a térre molinóval és transzparensekkel kampányolni – pontosította az online tiltakozások lehetőségeit Szakáts. És hozzátette: de egy idő után számítani kell arra, hogy a hatalom is élni fog ezekkel a lehetőségekkel, mint ahogyan tette azt a rektorjelöltek vitájának utolsó fordulójával is: azt már ugyanis már az akkori hatalom képviselői szervezték, szemben az azt megelőző két vitával, amelyek civil kezdeményezések voltak.

Online ÉS offline szerveződés együttOnline ÉS offline szerveződés együtt


Mindig kreatívnak kell lenni, folyamatosan újat és újat kell hozni. Olyan helyzetbe kell hozni a hatalmat, amelyet a maga bürokratikus módszereivel nem tud kezelni. Mint ahogy tette azt az Amnesty International, amikor a Patarétre költöztetett romák ügyében több száz levelet küldött a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak. A kontroll, vagy annak képzetének folyamatos fenntartásával a hatalom kimozdítható látszólagos egyensúlyából – volt a végkövetkeztetés.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS