István, a király Csíksomlyón
szerk. 2003. július 07. 19:14, utolsó frissítés: 17:56#b#[fotóriport]#/b# Relax? Zarándoklat? Show? Valami nagy-nagy közösségi élmény? 200 ezer, mások szerint félmillió ember - mi 52896-nál feladtuk a számolást. De vannak képeink arról, hogyan készült a produkció.
Nyolcvanas éveiben járó öreg bácsi mondta, hogy húsz évet vártak arra, hogy Erdélyben is láthassák az István, a király rockoperát.
Az előadással persze nem mindenki volt megelégedve, többen azt hangoztatták, talán élvezetesebb lett volna otthon, a tévében megnézni. A 30 millió forintból gazdálkodó szervezőknek valószínűleg még több pénzre lett volna szüksége, hogy jobb hangminőséget produkáljanak a helyszínre érkező többszázezres tömegnek -- a hetvenezer watt nem volt elég.
De a produkció csak az élmény egy része lehetett, a tömeg örvénye már önmagában is esztétikai hatással bír. A többség gyakorlatilag végigénekelte az egész előadást. Némi pátosz is belekeveredhetett a levegőbe, az előadást követően sokan úgy érezték, egy darabig legalábbis hiba volna túl hangosan megszólalniuk.
Akik a térség, a csíksomlyói nyereg középen álltak, elpanaszolták, hogy az éles hangokat a szél miatt csak néha-néha hallották, a hátsó sorokban pedig csak valamelyes suttogást lehetett hallani. A legjobb hangzást a színpaddal szemben lévő, erdő alatti részről jelentették kémeink. Dehát kevés watt is jó a magyarnak, ha elég hosszú a zászló nyele.
A szervezők a kivetítőket is elég kicsire méretezték, s emiatt a hangzás mellett a látvány sem elégíthette ki a hátrébb állókat. Az sem bizonyult jó ötletnek, hogy sörsátrakat engedtek felhúzni a nyeregbe: akik oldalt álltak, emiatt nem láttak semmit még a kivetítőkön sem. A vetítőfalak legfeljebb az első sorokban állók számára voltak hasznosak, mert leghátul csak színes, mozgó pontok látszottak rajtuk. A legrátermettebbek azok voltak, akik távcsövet hoztak magukkal.
A látványt leginkább a színpadon játszó színészek, énekesek és táncosok élvezhették, amikor az egy-egy dalnál gyertyát gyújtó közönségre pillantottak. Hab a tortán -- amit csak nagyon kevesen tudtak és hittek el -- hogy az előadás teljes mértékben play-back volt. (Már csak azzal vigasztalódhatunk, hogy az eredeti, városligeti bemutató is az volt.)
Mindezek ellenére a közönség élvezte az előadást, ünnepelték Koppányt, együtt énekeltek Istvánnal. És ujjongtak a tűzijátéknak, ami viszont elvonta a figyelmet a szereplők záró-meghajlásáról.
A megyei rendőrség egész éjszakás készenléti állapota fölöslegesnek bizonyult, akárcsak a mentőké, akik a tömeggel együtt vonultak le a nyeregből. A közönséget az is bosszantotta, hogy Csíkszeredába érve azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülniük, hogy egyik vendéglátó egység sem szolgálta ki őket szeszesitallal. Így a délutáni nagy sörözéseket jobb híján kólázásra cserélték.
A délutáni eső egyébként hasznot hozott a csíkszeredai kocsmáknak: ugyanis annyira megteltek, hogy már-már a készlet kifogyása fenyegette a vendégeket -- polgármesteri rendeletre a rendezvény alatt alkoholtilalom volt érvényben. A gyorsétkezdék raktárai is rendre kiürültek, a vendéglők pedig a rendelés után másfél órával szervírozták az ételt. A nyeregből pedig – az ígéretek dacára -- hiányoztak a mobilvécék.
>>Kattintson ide további képekért
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!