2018. október 15. hétfőTeréz
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Aktív idősek: ne postásban mérjük az időt!

Gál László 2012. március 14. 10:25, utolsó frissítés: 11:25

Csinos frizura, rúzsozott ajkak: elegánsan és huncutul nevetve is meg lehet öregedni. Az aktív öregedéséről és az örök optimizmusáról mesélt Marika néni.


Az ajtón egy írás figyelmeztet, mielőtt belépnék, le kell húzzam a cipőmet. Mert ide nem lehet csak úgy berontani, előre fel kell készülni a belépésre. Leülök a székre, leveszem a bakancsom, majd bemegyek a szobába. Cipő nélkül már rögtön otthonosabban érzem magam, pedig akkor vagyok életemben először ott. Így van ez kitalálva: abban a szobában mindenki maga mögött hagyja a szomorúságot, a magányt és az elkeseredettséget.

A szobában cicanadrágos, gyapjúzoknis, ősz hajú nénik ülnek körben a székeken, s közben labdákat dobálnak egymásnak - egy pirosat és egy sárgát. A reggeli napfény teljesen betölti a szobát, minden szelíd, nyugodt, üde: eszembe sem jut arra gondolni, hogy itt az átlagéletkor meghaladja a 60 évet. A foglalkozásvezető csöngetésére figyelnek fel rá, hogy vendég érkezett, de nem zavartatják magukat, tovább folytatják egy új feladattal. Olyan hárombetűs szavakat kell mondjanak, amikor eldobják a labdát, amelynek kezdőbetűje megegyezik az előző szó utolsó betűjével. Egy kis szellemi torna, a testmozgás mellett.

A labdázó nénikA labdázó nénik


Ide csak mamuszban/pampóban lehet bemenniIde csak mamuszban/pampóban lehet bemenni


Érces hangon, optimistán

Az első számú tornacsoport reggeli foglalkozásán vagyunk. Ezzel a hét éve alakult csoporttal jár tornászni hetente kétszer a Caritas által működtetett marosvásárhelyi Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjába Marika néni is, akinek csak az ősz haja árulkodik arról, hogy már 68 éves.

A beszédes néni érces hangon, lelkesen meséli: "reggel hat órakor szoktam kelni, tudod már megszoktam, 44 évig voltam a gyerekkórházban ápolónő. Amíg dolgoztam, minden reggel öt órakor keltem. 2001-ben, amikor nyugdíjba jöttem, a betege voltam, hogy ott kellett hagyjam" - lassan elkalandozik, és tanácsokat ad, mint fiatalnak. "Nagyon szerettem a szakmámat, ezért ajánlom mindenkinek, ha lehetősége van, olyan szakmát válasszon, amit szeret, különben nagyon nehéz."

Marika néni lelkesen magyarázMarika néni lelkesen magyaráz



Gondosan rendezett frizura, rúzsozott ajkak: kívülről is látszik, hogy Marika néni nagy örömmel és pedánsan szeret tornászni járni, megszervezni a közösségi életet. Ő ugyanis a egyes számú női tornacsoport amolyan önként vállalt vezetője is egyben. Mert a reggel 9 órától kezdődő tornaórák után nem áll meg az élet, nem szélednek egyből szét, nem megy mindenki a maga dolgára. A 25 fős csoport tagjai, azon kívül, hogy együtt tornásznak, rendszeresen szerveznek közös programokat: megünneplik egymás születésnapját, meglátogatják egymást a kórházban, ha valamelyiket bekerül, és elmennek egymás temetésére, ha úgy hozza a sors.

"Havonta két lejt gyűjtünk a tagoktól, ebből fedezzük az esetleges kiadásokat. A legutóbb a nőnapot ünnepeltük meg együtt az egyik kolléganőknél, akinek van egy kimondottan ünneplésre fenntartott szobája. Már idejében megrendeltem egy-egy szál virágot, mert akkor még sokkal olcsóbban adták. Így legalább mindenki kapott egy szálat. Előre vettem négy kiló disznóhúst is. Megettünk egy flekkent szalmakrumplival, és megittunk egy teát, esetleg egy pohár sört vagy fröccsöt. Egyszerűen jól éreztük magunkat együtt" - meséli huncut mosollyal az arcán.

Mielőtt elmenne, még egyszer visszaköszönMielőtt elmenne, még egyszer visszaköszön




"Ha végeztem itt a szervezkedéssel, hazamegyek, mindig van valami tennivaló otthon, közben pedig az Antenna 3 televíziós csatornán hallgatom, hogy mi történik a országban. Szeretek tájékozott lenni. Majd, ha még van programom az Idősek Nappali központjában, bejövök. Tanultam már itt számítógépes kezelést és angolt is, de ritkán használom. Bár a legutóbb Skype-on beszéltem egy Amerikában élő volt osztálytársammal. Tudod, most szervezem az 50 éves érettségi találkozómat.

Esetleg, ha egy érdekes előadásról hallok, amit egy másik csoport szervez, azt is meghallgatom. Délután pedig - a reggeli 7 órai első alkalom után - másodszor is megsétáltatom a kiskutyám, Rexikét. Muszáj kivigyem, mert nem végzi el a dolgát még az udvaron sem, és legalább én is sétálok vele egyet, ha fúj, ha esik. Nem árt az nekem sem. Nem sokkal utána pedig már fekszem is, 8 órakor már ágyban is vagyok. Másnap pedig minden kezdődik előröl. Sosem voltam én pesszimista, mindig szerettem szervezkedni, és ez a legfontosabb."



Ne postásban mérjük az időt

Összesen mintegy 180 ember jár a Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjába: négy női és egy vegyes csoport tornára, mások angol és német nyelvkurzusokra, illetve számítógépkezelői-kurzusokra járnak. Ezen kívül különböző előadásokon, filmvetetéseken vagy kézműves-foglalkozásokon is részt vehetnek az idősek. A hét öt napján szinte folyamatosan vannak programok. A Caritas önkéntesei és munkatársai igény szerint akár segítenek is az idősöknek, az autóval a központhoz szállítják őket, a lépcsőn segítenek a fel és és lejutásban.

Demeter Tímea tart előadástDemeter Tímea tart előadást


A programok célja, hogy kimozdítsák az időseket, hogy ne csak a postásban mérjék az időt, fogalmazott találóan Demeter Tímea érsebész, aki önkéntesen tart előadásokat a központban. Az idősöknek elsősorban azt a mentalitását kellene megváltoztatni, hogy ne süppedjenek bele az ágyba, ne jelentsen felmentést a mozgás alól számukra az, ha betegséget diagnosztizáltak náluk.

A találkozások legnagyobb előnye is ebben, hogy célt ad az idősöknek kimozdulni, még mindig van miért élniük. Aki ezekre a foglalkozásokra járnak, a korra már nem feltétlen tekintenek teherként, mert találtak egy szocializációs lehetőséget. A legtöbb esetben lakásaikba bezárt, a külvilágtól elszigetelődött idősek itt a számukra fontos kérdéseket is megbeszélhetik: melyik orvosnál mikor van rendelés, melyik kedvesebb, és mennyit kell fizetni nála.

*

Készülődök, már összepakoltam a fényképezőgépemet és a jegyzeteimet, és kötöm be a cipőfűzőmet. A nénik hangosan duruzsolnak a hátam mögött, még javában tart a napi téma megbeszélése. Mielőtt kilépnék az ajtón, lelkesen elköszönnek, és érdeklődve kérdik: mikor és hol fog megjelenni a cikk róluk. Szeretnék majd ők is elolvasni. Láthatóan jól érzik magukat a bőrükben.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS