2020. január 23. csütörtökZelma, Rajmund
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Holokauszt és az ország földje

fordította: Fall Sándor 2003. június 19. 15:40, utolsó frissítés: 15:40

#b#[Ziua, 18.6.2003]#/b# "A többiek bűnösek. Nem feltétlenül jogilag, hanem erkölcsileg az ország területén történt Holokauszt miatt, akkor is, ha azon a földön egyetlen koncentrációs tábort sem építettek, és egyetlen zsidót sem öltek meg."






Néhányan arról kezdtek beszélni, hogy Románia területén nem volt Holokauszt, mintha az ország földje hordozhatna valamilyen felelősséget, vagy képes lenne felmenteni bárkit is egy ilyen szörnyű tett alól. Ha Hitler nem hozott létre haláltáborokat Németország területén, hanem csupán a megszállt Lengyelországban, ebből az következik, hogy a náci rezsimet nem terheli bűn a Holokauszt miatt, csupán Lengyelország lenne a vétkes? Egy ilyen feltételezés hallatán egészséges hahotában törnénk ki, ha a szóban forgó probléma nem terhelődne a jól ismert tragikummal és súllyal.

A "territorializmus" rögeszméje, valamint a népek saját múltjukért viselt felelősségének téves értelmezése a magyarázat arra a veszélyes kísérletre, amely bizonyítani kíván egy, a normális észjárás felől egyszerre g nyilvánvaló és irreleváns tényt, és amely kísérlet arra a következtetésre vezethet, hogy valójában a tragikus igazság – a Holokauszt – tagadása a célja, egy oly igazság tagadása, amely napjaink erkölcsének, sőt, a jelenlegi nemzetközi rend alapja.


"Territorializmuson" ebben a szövegösszefüggésben azt a téveszmét értjük, miszerint az erkölcs, a kultúra, a nemzeti identitás egy bizonyos helyhez kötött, valamint azt, hogy a terület, vagy annak birtoklása fontosabb a rajta élő embereknél, életüknél és tetteiknél. E felfogással arra a következtetésre lehet jutni, hogy ha azon a földdarabon, amelyen a román állam fennhatóságát gyakorolta, nem léteztek koncentrációs vagy haláltáborok, akkor a Holokauszt Románia történelméből is hiányzik. Ez a „tereptisztogatás” a román lelkiismeret Holokauszttal szembeni "tisztaságát" is eredményezné.

Egy Holokauszt-arányú – erkölcsi vonatkozását nézve talán az áldozatok számán is túlnövő – bűntettet nézve, hogy kik és mik a vétkesek, azt nagyon összetett módon állapítják meg. Természetesen elsősorban a kormányok bűnösek, a politikai hatalmak, amelyek a zsidók kivégzését megszervezték. Elöljáróik jogi felelősséggel is tartoznak, attól függően, konkrétan ki mennyire vett részt ebben. A jogi felelősség kizárólag egyéni. Azon túl és fölött azonban létezik erkölcsi felelősség, amely adott esetben, ahogy más alkalommal is elmondtam, történelmi felelősséggé válik, amely generációról-generációra hagyományozódik, lévén beleírva az illető nép kollektív históriájába.

A német megszállás alatt tartott Lengyelország területén a zsidók kivégzéséért elsősorban a német hatalmat terheli felelősség. A horthysták által elfoglalt Észak-Erdélyben az akkori magyar kormány a felelős, nem a román. Mint ahogyan az akkori román kormányt terheli felelősség a Transznisztriában megölt zsidókért, mivel ellenőrzése alatt tartotta ezt a térséget, akkor is, ha az nem tartozott a Román Királysághoz. Ez nem jelenti azt, hogy ne éltek volna olyan lengyelek vagy románok, akik együttműködtek a megszállókkal, vagy akik úgy látták, hogy az antiszemitizmus a megszállók tetteinek egyik dicséretes oldala.

Néhányuknak a megszállás alatt is lehetőségük volt ellenálló és tiltakozó megnyilvánulásokat rendezni, vagy legalább kimutatni konkrét emberi szolidaritásukat kivégzéssel fenyegetett embertársaikkal. Az akkor szolidaritást vállaló emberek ma a népek igazai közé tartoznak. Fénysugarak, amelyek csökkentik saját népük és az egész emberiség történelmében sötétlő árnyékot. Örvendetes, hogy köztük románok is akadnak. A többiek bűnösek. Nem feltétlenül jogilag, hanem erkölcsileg.

Bűnösek az ország területén történt Holokauszt miatt, akkor is, ha azon a földön egyetlen koncentrációs tábort sem építettek, és egyetlen zsidót sem öltek meg. Azok is bűnösek, akik a náciellenes szövetség államaiban élték meg a háborút és semmit nem tettek a területükön fenyegetett zsidók menekülésének megkönnyítése, vagy olyan katonai akciók megszervezése érdekében, amelyek kimenthették volna a zsidókat a haláltáborokból, melyeknek létezése nem lehetett titok, csak azoknak, akik szándékosan nem kívántak tudni róla.

Az utódnemzedékek minden fényével és árnyékával együtt kapják múltjukat. Ezt teszi a történelem vállalása. A sajnálat, amit nekik szüntelenül ki kell fejezniük, nem személyes felelősségből, hanem nemzeti, történelmi felelősségből és önazonosság felelősségéből ered. Amíg ez a sajnálat kifejezésre jut, nem élünk át hasonló tragédiákat, mivel haszna az, hogy megakadályozza az ilyen emberi kisiklások megismétlődését. Ezért a legtágabb történelmi értelmében vett emberi vétkesség érzését fenn kell tartani.

Íme, ezért nincs értelme a Holokauszt területi meghatározásával kapcsolatos kijelentéseknek, még akkor sem, ha pusztán technikailag helyesek is. Az meg csak tetőzi a helyzetet, hogy a román kormány éppen abban a pillanatban nyilatkozott ilyesmiket, amikor úgy döntött, hogy segítséget nyújt a Holokauszt történetének általában és annak hazai vonatkozásainak tisztázásában. Egy ilyen kijelentés, amellett, hogy felkeltette a szavak erejét komolyan vevők gyanúját, arra késztette az ellenségeskedőket, hogy újabb – akár alaptalan – vádakkal illessék Romániát. És miközben forr a világ, éppen abban a pillanatban, amikor a románoknak minden eddiginél nagyobb mértékben szükségük van nemzetközi támogatásra, politikusi rétegünk "hazafias" hallgatásba süpped, vagy kevésbé hazafias módon egyik markából a másikba kapkodja a forró krumplit. E játéknak azonban nincs köze sem a magyarázathoz, sem a helyreigazításhoz.

Mit ér, ha ez a kormány a legcsekélyebb mértékben sem antiszemita? A kimondott szónak saját súlya van és megteremti saját valóságát. Ezt a leckét kell megtanulni. Egyébként legyünk komolyak! A kormány közleménye nem a Holokausztot vonja kétségbe, hanem a Dîmboviţa-parti politikai vezetők komolyságát, elmélyültségét és professzionalizmusát.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS