2017. szeptember 26. keddJusztina
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lutopia: életre keltett gyerekrajzok

kérdezett:Gy. A. 2011. december 21. 10:23, utolsó frissítés: 10:30

"Érdekes az, hogy amikor a lényeim szemei is helyükre kerülnek, szinte anyai ösztönöket váltanak ki belőlem". Veer Klára eredeti szakmája építész, de emellett gyerekrajzok alapján készít egyedi plüssállatokat.


Az interneten bukkantunk rá arra a Lutopia nevet viselő különös világra, amit Veer Klára lényei népesítenek be. Az építész kolozsvári műhelyében "életre kelhet" egy gyermek képzeletének legmerészebb szüleménye is. Ennél személyre szabottabb ajándékot nehéz lenne elképzelni.

Honnan jött az ötlet? Kézenfekvőnek tűnik „életre kelteni” ezeket a gyerekek által elképzelt, egyedi lényeket, én mégsem tudok senkiről, aki ezt eddig meg is tette volna…


– Tíz éve fogant meg bennem az egyedi plüssjátékok készítésének ötlete, amikor hazánkban is kezdtek elterjedni a Barbie-babák és a sorozatban gyártott játékok. Az első Lutopia lény úgy született, hogy 2009-ben a nővérem megmutatta két és fél éves unokaöcsémnek egy madárról készült rajzát, és mivel karácsony közeledett, összeállt a kép, elővettem valamikori kedvenc összement gyapjúpulcsimat, egy használt (lyukas) csíkos zoknit, és megalkottam az első Lutopia-lényt, a T-bird/T-madarat.

Veer Klára



A világhálón közben kiderült, hogy mások fejében is megfordult már ez az ötlet, nem csak én készítek ilyen játékokat – persze annyira azért nem lepődtem meg, hiszen mindig is úgy képzelem, hogy az ötletek világa egy olyan fellegek feletti áttetsző réteget képez, amiből a kreatív emberek nyakukat nyújtogatva táplálkozhatnak, mint a zsiráf. Az egyediség és az eredetiség pedig abban áll, ahogyan megemészti az ember magában ezt a ötlethalmazt.

Kedvenc játékaim gyermekkoromban is azok voltak, amelyeket én saját kezűleg készítettem. Nemrég derült ki édesapámról is, hogy a háború után, az 50-es években, amikor a gyerekeknek nem igazán volt lehetőségük játékokhoz hozzájutni, ő fából készített játékokat barátainak is.





Mi az eredeti szakmád, ebből meg lehetne élni, vagy inkább csak a hobbid?

– Építész vagyok, hét éve dolgozom ebben a szakmában. Az első Lutopia lény születése utáni két évben tovább folyt az ajándékozási láz, megszületett még néhány Tom által elképzelt és lerajzolt figura. A második életre keltett Lutopia lény Blomu volt, őt azért választottam, mert nagyon élveztem a nevet, amit Tom talált ki neki.

Igen, a projekt hobbiként kezdődött, amikor 2010. novemberében megalapítottam egy saját internetoldalt, de a facebook közösségi oldalon is megtalálhattok minket a Lutopia név alatt.

A rossz farkas



Van kedvenced?

Mindegyik Lutopia lény külön egyéniséggel rendelkezik, egyedi, nehéz lenne választani. Úgy szeretem őket, amilyenek, a kevésbé népszerűeket is. Ezt azért mondom, mert a facebook oldalon összeállítottam egy kérdőívet a már 500-as létszámot számláló rajongó/követő körében, és kiderült, hogy a többség kedvence a Kry (Tom sír).

Tom sír



Bármit meg lehet varrni? Felnőttek rajzait is vállalod?

– Ó, itt kezdődik a történet szebbik fele. Múlt év decemberében egy hölgy arra kért, hogy készítsek egy olyan lényt, amely a kedvesének a 25 évvel ezelőtt készített rajzából ihletve keljen életre. Elképzelhetitek azt a meglepetést, amit az ajándék lény okozott a karácsonyfa alatt... Aztán jöttek a megrendelések, rajzok gyerekektől, felnőttektől, nagyszülőktől. Bárki, aki eredeti ajándékot keres, küldhet nekem a képzeletbeli világának egy-egy szereplőjéről egy rajzot.

Azt szeretném kiemelni, hogy a Lutopia lények képzeletbeli lények, az emberek képzeletéből pattannak ki, nem élethű vagy realista rajzok alapján születnek.




Sok megrendelésed van, érdeklődnek a játékaid után? Csak rendelésre készülnek, vagy lehet tőled vásárolni a már meglevőkből is?

– A világhálón való részvételnek köszönhetően az utóbbi időben egyre ismertebbé válik a Lutopia, főleg a Radio Guerrilla által készített interjú után, ahol igen kedves és szép szavakkal méltatták azt, amit én csinálok. Egyre több rajzot kapok az emberektől, akik újabb és újabb Lutopia lényeket kérnek tőlem. Ami egyszerű hobbiként kezdődött, olyan örömöket okozott a körülöttem lévőknek, és természetesen nekem is, hogy úgy tűnik, kezd komolyabbá válni a dolog. Mert egyszerűen képtelen vagyok visszautasítani azt a Lutopia lényt, aki élni akar.

A sok megrendelés miatt az időm egyelőre nem teszi lehetővé a többi Lutopia lény életre keltését Tom rajzai alapján, pedig a rajzok egyre gyűlnek (száz körül forog a számuk). Ugyanakkor elkezdtem egy meglepetés-kollekción dolgozni, építészeknek szóló plüss játékokat szeretnék készíteni.

Rendon



Mennyi idődbe kerül egy-egy ilyen játék elkészítése, miből készülnek? Mennyibe kerül?

– A gyártási folyamat nagyjából az egyed komplexitásától és a méreteitől függ, a természet ciklusai őket sem kerülik el. Az alkotás első fázisában a rajzot vizsgálom, megpróbálom a lehető legjobban megérteni, majd kialakítok magamnak egy képet a rajz szereplőjének a személyiségéről.

A mérges zsiráf


Így készült



A második fázisban keresgélek, kigondolom a megfelelő méretet, a formát, kiterjedést, megrajzolom a szabásmintát, majd a megfelelő anyagok felkutatásához kezdek. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyoznám ki, hogy a környezetbarát Lutopia lényeim a természettel teljes harmóniában élnek, hiszen használt ruhák anyagából készülnek. Az effektív gyártási folyamat az egyetlen, amely konkrétan órában lemérhető, de az egész kreatív intellektuális gyártási folyamatnak csupán egy egészen kicsiny részét képezi.

Emiatt igen nehéz felmérni egyből, hogy mennyi időbe fog kerülni az elkészítése, következésképpen, hogy mekkora lesz az ára, hiszen minden egyes lény egyedi. Átlagban 10-14 napot tart a teljes folyamat. Az eddigi áraim a modelltől függően 120 és 340 lej között mozogtak. A rajzokat általában mailben kapom, miután lefotózták vagy beszkennelték őket, a Lutopia lények pedig, miután megszülettek, egy kedves kis dobozban utaznak új családjuk fele, gyorspostán.

Kanski és az elégedett tulajdonos



Könnyen rá tudsz hangolódni a gyerekekre?

– A gyerekekkel könnyebb, a rajzokkal már nem ilyen egyszerű a kapcsolat, néha azért időbe telik, amíg megértjük egymást.

Mennyire nehéz számodra a „teremtményeidtől” megválni?

– Úgy érzem magam, mikor megválok egy-egy általam életre keltett lénytől, mint az a gyerek, akitől azt kérik, hogy váljon meg a kedvenc játékától. Érdekes az, hogy amikor a lényeim szemei is helyükre kerülnek, szinte anyai ösztönöket váltanak ki belőlem. Boldoggá tesz azonban az, ha híreket, leveleket kapok utólag tőlük arról, hogy milyen az új család, ahova kerültek, és hogy merre járnak-kelnek a nagyvilágban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS