2019. október 15. keddTeréz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Daciával és tengernyi optimizmussal a Szaharán keresztül

S. Z. 2011. december 06. 12:14, utolsó frissítés: 17:07

Hova máshova mehetne egy kolozsvári gépészmérnök és szociológus, mint Bissau-Guineába? A 2012-es Budapest-Bamakón túra kategóriában neveznek.


Ha valamiben verhetetlen Csata Zsombor és Kurkó Dénes, akkor az az optimizmus és lazaság: derűsen nevetgélve ülnek a szerkesztőségben, és bár gyanúsan gyakran ismételgetik, hogy „hát nem tudom, meglátjuk”, meg „reméljük, jó lesz”, valahogy nem lehet őket elképzelni, amint végleg elakadnak öreg Daciájukkal egy olyan helyen, amit a Google Earth is csak a térképről ismer.

A két volt osztálytárs (négy kőkemény év a Márton Áronban – kacsintanak össze) eredetileg egy ázsiai útról álmodozott, ami persze lehetőségként még mindig ott lebeg a levegőben, azonban Dénes, a titokban Párizs-Dakar rajongó gépészmérnök fülébe jutott, hogy valakik megcsinálták a nevezetes tereprali filléres változatát, a Budapest-Bamakót. Amolyan flúgos futam ez, ahol ki-ki olyan autóval indul, amilyennel akar, annyi pénzzel, amennyit össze tud kaparni, és reméli, nem lesz baj.



Az erdélyi páros bő harmincéves Dacia 1300-assal vág neki a Szaharát átszelő, durván 8 ezer kilométeres útnak Bissau-Guineáig, ami így viccesen hangzik. A Bamakó-nevezéseket átnézve már egészen átlagos autónak tűnik a vén Dacia – van itt sivatag-átszelésre gyárilag tökéletesen alkalmatlan Vespa robogó, vén Fiat Ducato furgon, farmotoros Škoda 105, Renault 4, kispolszki (Fiat 126), lakó- és tűzoltóautó, és ez tényleg csak egy futó szemle – rajtnál biztosan sokat lehet még hüledezni.


Csata Zsombor (balra) és Kurkó DénesCsata Zsombor (balra) és Kurkó Dénes


A csapat komoly reményekkel vághat neki a sivatagnak, hiszen nem ez az első Dacia, mely indul: 2008-ban egy szatmári csapat már teljesítette a távot – neten több videón is látható, amint a piros-fehér-zöld Dacia a szavannán rongyol, 50-valahány lóerejével riogatva a gazellákat.




Persze indulnak komoly terepjárók is a Budapest-Bamakón: a verseny kategóriában nevezett Nissan Terranók, Land Roverek, Toyoták a tereprali szabályai szerint bizonyos pontok érintésével kell teljesítsék a távot. A mezőny szerényebb terepjáró képességű része, a túra kategória egy részletes térképet és egy időhatárt kap csupán: teljes mértében rájuk van bízva, hogy mikor, milyen úton érik el az ellenőrzőpontokat. A csapatok egy része az utat humanitárius segélyek célba juttatására használja – de persze ez sem kötelező.


Próbaút: 900 km a Retyezátban


„Voltunk 900 kilométeres próbaúton, a Retyezátban, ahol eltévedtünk a hófúvásban. Az autó nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat, mi kevésbé” – mesélik mosolyogva, majd a munkamegosztásra terelődik a szó: a gépészmérnök Dénes szakterülete értelemszerűen az autó és a vezetés, a szociológus Zsombor viszont navigálni fog, szervezi az utat, illetve a különféle kütyüket – GPS-t, audió-videó eszközöket kezeli.



A költségvetés minimális: a teljes út fejenként valahol 3 ezer euró környékén lehet, és ebben benne van az autótól a vízumokig, benzinig és másfél hónapnyi afrikai életig minden. Némi hümmögés és fejszámolás után ennél pontosabban nem tudnak költségvetésről nyilatkozni, ami nem meglepő: elvégre kalandtúrára indulnak, nem könyvelő-konferenciára.


Erősített minimál-autó

Az autó teljes mértékben tükrözi a csapat minimál-szemléletét: a könnyített karosszériával, a vascsőből készült lökhárítókkal, ködlámpákkal, plusz pótkerekekekkel, CB-antenával és megemelt futóművel sivatagiasított Dacia távolról sem tolakodó jelenség, mégsem tagadhat egy finom Mad Max-hangulatot.

Finom ízléssel sivatagi patkánnyá alakítvaFinom ízléssel sivatagi patkánnyá alakítva


Persze a Budapest-Bamakó rali nem optikai tuningról szól: Dénes teljesen felújította a motort, nagyobb hűtőt és megerősített alternátort szerelt be. A kocsi továbbá szélesebb kerekeket, erősebb rugókat, nagyobb karburátort és 5 fokozatú sebességváltót kapott, a hátsó ablakokat pedig hamarosan farostlemezekre cserélik: így a kasztni még könnyebb, és különben is, úgy hírlik, az afrikai gyermekek szeretik kővel dobálni az idegen autókat.


A diákok drukkolnak

Részben érzelmi, másrészt racionális érvek miatt esett Daciára a választás: Dénes eredetileg az apukája pontosan 40 éves Daciájával indult volna, azt azonban a rozsda túlságosan megtámadta. A versenyautó így valamivel fiatalabb, viszont olcsó, és mindene könnyen szerelhető: „a 20 ezer eurós terepjáró is elromlik, és előfordul, hogy ott kell hagyni. A mi autónk durván 1500 euróba került eddig, és bárhol javítható. Ráadásul az 1300-as Dacia a Renault 12-es licence, abból pedig nagyon sok fut ma is Afrikában” – ecseteli Dénes.

Budapest-Bamakó:


Miközben az autó épül, a BBTE-n szociológiát tanító Csata Zsombor is készül: kurzusaival előre dolgozik, sőt, vizsgáztatni is idő előtt fogja a diákjait. Akik elengedik, s persze drukkolnak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS