2020. július 10. péntekAmália
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

dosszié

összeállította:Kelemen Attila Ármin 2001. július 19. 19:25, utolsó frissítés: 19:25


AZ IKONOK

A szent ikonok kultusza a hit dogmájává vált a VI. ökumenikus zsinat döntése következtében. Az ikonok a liturgia részét képezik, és különösen kiemelkedő szerepük van azért is, mert az ortodox templomokban nincsenek szobrok.

Fizikai kapcsolat. Az ortodox templomban a hajó keleti, tehát szentély felöli végében általában ikontartó állványokat helyeznek el. Az ikontartó állványokon a templom névadó védőszentjének és az az napon ünnepelt szentek ikonját szokták elhelyezni, melyet a hívek áhítattal megcsókolnak és amely mellett gyertyát gyújtanak.

Krisztológiailag: az ikon maga Jézus. Az Ótestamentumban Isten szava által, az Ige által nyilvánul meg, és istenkáromlás lett volna képileg megjeleníteni. Viszont az Ige, az Újtestamentumban testé változott, vagyis nem pusztán az Isteni ige, hanem Isten arca is. Az ikon létalapja a Megtestesülés, amely bemutatására szolgál. Az ortodox egyház számára az első ikon maga Jézus. Miként az ótestamentumi reprezentációs tiltást Krisztus kapcsán felfüggesztették, ugyanúgy lehetővé vált Mária illetve Jézus barátainak megfestése.

Ami az Atya képi reprezentációját illeti, a VII. ökumenikus zsinat, illetve a Nagy Moszkvai Zsinat (1666-1667) kategorikusan megtiltotta. A Szentlélek, a döntést követően, galamb vagy lángok képében jelenülhet meg az ikonokon, de minden ikonon, az ikon fényében jelen van.

Az ikon teológiailag. Az ortodox teológusok aláhúzták, hogy annak ellenére, hogy az ikon nem szakrális, még sincs arról szó, hogy mintájával egy szinten mérhető legye. Az istenült embert megjelenítve, egy transzfigurált, ám mégis bizonyos leképzésen alapuló portré-jelleget ölt, ami viszont mindössze arra elegendő, hogy egy személyt megjelenítsen, de nem tartalmazza, sokszorozza annak szubsztanciáját is. Az ikon az ember igazi, időn túli arcát sugallja, azt a rejtett arcot, amely az Isteni terv részét képezi, és amelynek beteljesítése az emberi hivatás. Az ikon szimbolikus nem szubsztanciális viszonyban van a szakrálissal.

Az ikon mint művészeti alkotás. Fény nélküli nagy, szelíd szemek, lekicsinyített fülek, finom ajkak, magas homlok. A szent személy körül "absztraktul" megfestett állatok, növények, mintegy paradicsomi lényegükhöz hűen. Az épületek az evilági geometriától felszabadultan jelennek meg.

Az ortodox ikon egy par excellence antinaturalista alkotás. Az ikon fénye az isteni fény jelképe, amely nem valahonnan származik, hiszen az égi Jeruzsálemnek nincs szüksége Napra, hogy fényben ússzon, mert fénye Istentől ered. Ebben a világban nincs helye az árnyéknak sem. Maga a perspektíva is problematikus, a látvány "a tértől felszabadított".

Források:
Olivier Clément: Biserica Ortodoxa, Teora, Bucuresti, 2000
Gesztelyi Tamás (szerk.): Egyházak és vallások a mai Magyarországon, Akadémiai, Budapest, 1991
Doru Radosav: Sentimentul religios la romani, Dacia, Cluj-Napoca, 1997
Wellner István: Kalauz Európa vallási műemlékeinek megtekintéséhez, Panoráma, Budapest, 1990

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS