2019. október 15. keddTeréz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vekerdy: legyen időnk a fölösleges, haszontalan dolgokra

kérdezett: Csirák Dalma 2011. október 31. 14:31, utolsó frissítés: 2011. november 01. 12:50

Pótolható-e a korai gyerekkorban elmulasztott érzelmi biztonság, ha a szülő közben rájön, hogy hibázott? Súlyos esetben hova vezethet az érzelmi nélkülözés? A gyerekpszichológus válaszol.


Nemrég ismét előadásokat tartott Erdélyben, a Nyitott Akadémia keretében Vekerdy Tamás, a legismertebb magyar gyerekpszichológus. Az érzelmi biztonságról és annak hiányáról kérdeztük.


Az érzelmi biztonság fontosságáról hallhattunk az előadásában, de nagyon kevés szó esett arról, hogy mennyire pótolható mindez. Például, ha a gyermek kiskorában a szülő valami miatt maga sincs a helyzet magaslatán, és nem tudja biztosítani azt, amiről aztán később rájön, hogy kellett volna, akkor ez pótolható-e?

– Ha jó akarok lenni, akkor azt mondom, hogy igen. Először is, mint mondani szokták, az én-erő csodákra képes. Azonosan rossz körülmények közül érkező gyerekek közül is az egyik ki tudja küzdeni magát ezekből a hátrányokból – persze ennek megvan az ára – a másik meg nem. De ha a szülő képes arra, hogy vált közben, az természetesen nagyban hozzásegíti a gyereket, hogy a maga én-erejének a felhasználásával könnyebben ki tudjon kapaszkodni abból a gödörből, amibe az érzelmi nélkülözés lökte.

Az érzelmi biztonság kapcsán előadásában különösen az anyával való kapcsolatot emelte ki, de úgy gondolom, az édesapa szerepe is ugyanolyan fontos.



– Persze. És nem beszéltünk részletesen sem a nagyszülőkről, és a család részeiről: a nagynénikről, nagybácsikról, unokatestvérekről. Ha van ilyen nagyobb család, akkor persze hogy ezek is ennek a beágyazottságnak a részét képezik. De a mindennapos kapcsolat nagyon fontos dolog, minőségileg is.

A mindennapi kapcsolatban főleg az apa és az anya szerepe a kiemelten fontos. És valóban, az időt tekintve – és különösen az első három évben –, az anya szokott ott lenni a gyerekkel. Helyettesítheti más is az anyát, ha ugyanazt a figyelmet és intimitást meg tudja adni. Az intimitáshoz egyébként mindig hozzátartozik a spontaneitás, vagyis a pillanatban való improvizatív reagálás, amikor a szülő őszinte, és ez nagyon fontos eleme ennek az érzelmi kapcsolatnak.




Ha bármiféle krízis adódik a családban, válás vagy haláleset, akkor gondolom ugyanilyen fontos, hogy őszintén beszéljünk a gyerekkel, és ne ködösítsünk.

– Persze, csak mindig azon múlik, hogyan. Nem helyes, ha egy anya ráönti kisgyerekére keserűségének összes mozzanatát: hogy szakadt el az apa, kivel járt, mikor, hol történt. Mert ilyenre is van hajlam, hogy pl. mindent részletesen elmondok a már nagyobbacska lányomnak. De ez így nem jó.

De például nagyon rossz azt mondani, hogy apával azért nem találkozol mostanában, mert ő nagyon sokat dolgozik, olyan későn jön haza, és olyan korán megy el, hogy te akkor alszol. Ezt apák is szokták kérni, hogy ezt mondják, sőt, hajlandóak esetleg odaszaladni reggel, hogy a gyerek úgy lássa, hogy ő ott van.

Vagy olyannal is találkoztam már, hogy apa most egy külön lakásban dolgozik, hogy nyugalma legyen. Vagy egyéb ilyen hazugságokkal, ami a gyerekben azért kelt rendkívüli rossz érzést, mert láthatatlan csápjaival érzékeli, hogy valami nem stimmel, ugyanakkor azt mondják neki, hogy mégis igen. És ez egy kettős, feldolgozhatatlan információ.

Azt mondjuk, hogy apa továbbra is nagyon szeret téged, de ő most egy másik nénivel akar együtt élni. Azt persze mondhatja az anya, hogy ez neki nagyon rossz, és nyugodtan sírhat is, az nem baj. De nem kell a részletekbe bonyolódni. A sírástól nem kell félni, ha a gyerek is sír, az sem baj. Kicsit úgy van ez, mint a haláleseteknél: azt "szeretjük", ha a gyerek sír akkor, ha valaki, aki fontos volt neki, meghal. Mert akkor azonnal reagál és kisírja magából. Vannak gyerekek, akik bámulatosan úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna, amikor a kedvenc nagytatájuk meghal, és két-három év múlva neurotikus tüneteket produkálnak. Mert a lefojtott és fel nem dolgozott gyász így tör elő. Ugyanez a helyzet a válásoknál is.


Könyvében említi, hogy azok a gyerekek, akik nem kapják meg az érzelmi biztonságot, később folyamatosan ezt fogják keresni, és nagyon könnyen becsúszhatnak olyan kapcsolatokba - akár szexuális kapcsolatokba is-, amelyek nem tesznek jót nekik, mert nyilván ott sem kapják meg a várt biztonságot.

– Ha a gyerek úgy érkezik meg a kamaszkorába, hogy ún. érzelmi deprivációban, vagyis érzelmi nélkülözésben szenved, akkor a gyorsan váltogatott szexuális kapcsolatokban érzelmi kielégülést próbál keresni, amit nem talál meg. És ez egy korai kiégéshez, depresszív állapotokhoz vezethet. És ez még a szerencsés eset, ha nem éppen deperszonalizációs, skizoid állapotokig visz el.

Tehát az érzelmi biztonság, a kialakult személyes kötődés képessége őriz, véd a kamaszkorban is, amikor mi már nem tudjuk védeni a gyereket. Bár azt hisszük, hogy a tilalmakkal védjük, de szó sincs róla, mert ha akar, kijátszik minket. És azt kell mondanom, hogy ez a jobbik eset, mert egyébként depresszív állapotba kerülhet, ami rosszabb. Bár nekünk, szülőknek esetleg „jobban esik”, mert akkor mégis itthon van.

A lényeg az, hogy az érzelmi igényessége fogja őt megvédeni kamaszkorban a teljesen személytelen sodródástól. Ugyanúgy azt is tudjuk, hogy soha nem lesz drogfüggővé az, aki jó érzelmi háttérből érkezik. Mindig az érzelmi deprivációban szenvedők lesznek függővé. Természetesen az alkohol is drog, és a dohány is drog, csak abból az állam sokat keres, és ezért nincs droggá minősítve.

(Egyfajta politikai játék folyik – legalábbis Magyarországon –, a drog körül, hisztéria van a szülőkben, az emberekben, holott Magyarországon összehasonlíthatatlanul többen halnak meg májcirrózisban, amit az alkohol okoz, mint túladagolásban. Van nekünk olyan politikusunk, aki azt mondta, hogy aki drogot vesz be, abba belemegy az ördög. Erre csak Pázmány Péter, a zseniális bíboros szavával lehet válaszolni, aki azt mondta: "Aki bort iszik, belemegy abba az ördög. De aki nem iszik, abban már benne van.")

Vekerdy Tamás <i>(fotó: kultúra.hu)</i>Vekerdy Tamás (fotó: kultúra.hu)



Nagyon sokat mesélt arról, hogy az érzelmi biztonságot minőségi idővel, valódi odafigyeléssel lehet leginkább elérni. De mi van azoknál a családoknál, ahol az anyuka is sérült a maga érzelmi biztonságában (válás, halálesett miatt). Ott óhatatlan, hogy ezt adja át…

Tegyük fel, hogy ez az anya is egy kicsit előbb kell fel, hogy együtt reggelizhessen a gyerekeivel. Rengeteget jelent a gyerekeknek, ha nyugodtan együtt reggeliznek. Egy egészen más nap indul így, mintha azt mondaná: „apád már elment, én már felhajtottam a kávét, ami nélkül úgyis elájulnék, te pedig gyorsan idd meg a kakaódat és rohanunk az óvodába!”. Egy sérült anya is belátja, hogy erre milyen nagy szükség lenne, ezt kiküzdheti önmagával szemben is.

Ha rosszkedvű is, szomorú, társát elvesztette, attól nem kell rögtön azt mondania, amikor a gyerek megjön, hogy „vedd le a cipőd, most meg a kezed, mondd, mi volt ma az iskolában?” stb., hanem lehetne egy kicsit marháskodni is. Ezek a "fölösleges, haszontalan dolgok" lényegesebbek tudnak lenni a gyerek szempontjából, mint az ún. hasznos dolgok, mint a rendrakás.

Üldögélek vele a besötétedő konyhában és beszélek a nagymamájáról, vagy arról, mekkora nagy hó volt, amikor ő született... – ezek sokkal-sokkal fontosabbak. A gyereket orientálják térben, időben, a családi viszonylatban. Sokkal fontosabb, mint pl. az együtt tanulás, ami csak a felejtés számára gyötri a gyereket. Az eminens tanuló is öt év alatt garantáltan elfelejti a megtanultak 75%-át.

Gyakorta mondják, hogy nézd a 80 éves bácsit, milyen sokat tud abból, amit a gimnáziumban tanult, te meg tavalyelőtt érettségiztél, mégsem emlékszel semmire... Persze, mert a 80 éves bácsi összehasonlíthatatlanul kevesebbet tanult, a kevés, de jól megválogatott információ orientál és maradandó. A sok és válogatatlan információ - ahogy a mai iskola és mai tanterv önti a gyerekekre – megzavar és felejtésre ítélt.

Az interjú második részét holnap közöljük.

Az interjú részletekben elhangzott az Erdély FM rádió Pszichotrillák, illetve Szülők iskolája c. műsoraiban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS