2018. július 21. szombatDániel
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az önkéntes munka hagyományai és értékei Magyarországon

2001. szeptember 10. 15:21, utolsó frissítés: 15:21

A magyar történelemben az önkéntes hagyományok kialakulásakor (az államalapítás utáni időkben) a katolikus egyház volt a főszereplő, de domináns szerepét a későbbiekben nem tartotta meg. A közösség kötelessége volt istápolni az elesetteket, a szegényeket. Ezeknek a feladatoknak a vallási parancsok és a társadalmi normák hatására engedelmeskedik az egyén.




A szerzetesrendek és a kolostorok mellett (később azoktól függetlenedve) világi fraternitások jöttek létre, hogy a gazdasági és jótékonysági feladatokat átvegyék, műveljék a földet, működtessék a fogadókat, ispotályokat, alamizsnát osszanak a szegényeknek.
Az iparos szervezetek, a kézművesek társaságai és a céhek -- gazdasági funkciójuk mellett -- kölcsönös segítségnyújtást biztosítottak a tagoknak. Előírták, hogy kötelesek társaikat és azok családjait segítségben részesíteni (betegek ápolása, halottak eltemetése, özvegyek és árvák támogatása).

A szabad királyi városok polgáraiknak előjogok egész sorát biztosították, ezzel képessé tették őket arra, hogy létrehozzák azokat a világi jótékonysági intézményeket, amelyek már nem tartoztak a katolikus egyház befolyása alá.

Az önkéntes munka a második világháborút követő "szocialista" rendszerben elveszítette szabadon választható jellegét. Többnyire központi politikai irányítással szervezték "társadalmi munka" néven. A részvétel, ha nem is volt kimondottan kötelező, de a közvetett ráhatás következtében semmiképpen nem lehetett önkéntesnek nevezni.



A kezdeményezést nem a polgárok indították, hanem valamelyik hatalmi-politikai központból indultak ki. A helyi kezdeményezéseket -- ami az igazi önkéntes munka egyik meghatározó jellemzője -- semmilyen területen, így itt sem kultiválta ez a rendszer, hiszen abban folyamatosan a központi akarat kikezdését, veszélyes tendenciát sejtett.

A közvetlen közelmúlt, a társadalmi munka emléke, az ehhez kapcsolódó előítéletek is nehezítik manapság az önkéntes munka nagyobb mértékű elterjedését.
Az önkéntes munka igen jelentős gazdasági erőforrást jelent. Még a leggazdagabb államok sem képesek társadalmi problémáikat az állampolgárok, az önkéntes szervezetek bevonása nélkül megoldani.

Olyan területeken és szükségletek kielégítésében képes szerepet vállalni az önkéntesek szektora, ahol az állam valami miatt nem tud tevékenykedni (pl. az uniformizált, a standardtól eltérő speciális szükséglet keletkezik), vagy a gazdasági megtérülés kilátástalansága miatt az üzleti szektor meg sem akar jelenni. Máshogyan fogalmazva: az önkéntesség, a filantrópia a versennyel, az önzéssel szembeni ellensúly szerepét is betölti.

Mivel az aktív társadalmi részvétel lehetőségét kínálja, fejleszti a kezdeményező és a cselekvőkészséget, amelyek a közösségi fejlesztőmunkának is alapvető értékei. A közösségi munkavégzés során többnyire erősödik a résztvevőkben a felelősségvállalás, az állampolgári elkötelezettség, a bizalom, a kölcsönösség és a szolidaritás is. Elmondható tehát, hogy az önkéntes munka sok esetben lelki szükségleteket is kielégít.

A részvétel esélyt kínálhat a társadalom perifériájára szorult embereknek és csoportoknak is a bekapcsolódásra, az integrációra, tehát az önkéntes munkába képesek bekapcsolódni a társadalom peremére szorultak is.
Az önkéntes munkát jellemző előnyök: az érintettek részvétele a társadalmi problémák megoldásában; gyors "reagálás" az új szükségletekre. Az olcsó és hatékony munkavégzés mellett azonban számba kell, hogy vegyük ennek a területnek a gyengéit is. Az egyik ilyen jellemző: hogy tartós, hosszú távú és folyamatos szolgáltatást -- ha ahhoz nincs állami vagy más forrás -- nemigen tud az önkéntes szektor önmaga ellátni. Ugyanakkor gyakori, hogy -- éppen a szektorok közötti együttműködésre építve -- önkéntes munkával ellátott feladatból idővel új munkahely teremtődik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS