2017. november 21. keddOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ki lehetne a történelem legjobb pasija?

Blos-Jáni Melinda 2003. április 24. 16:16, utolsó frissítés: 16:16

Mirõl álmodhat a lány, ha nemcsak a holdvilágos éjszaka, hanem az egész történelem áll rendelkezésére? 2500 év #b#legszemrevalóbb#/b# férfiaiból válogattunk.





Alkibiádesz – az ókor legvonzóbb férfija

Alkibiádesz (i.e. 5.sz)
Az ókori hadvezér az i.e. 5 sz-beli Athénben viselte a legszebb ifjú -- majd egy kicsit késõbb -- a legszebb férfi címét. Szépségérõl és vonzerejérõl sokan írtak, de állítólagos biszexualitásáról is. Platón a Lakomában leír egy jelenetet, amely alapján Szókratészt mint Alkibiadesz "szeretõjét" és mesterét ismerhetjük fel. A két ókori nagy találkozása igen sajátos körülmények között zajlott le: egy csatában a 18 éves Alkibiadesz életét Szokrátesz (akkoriban 38) mentette meg.

Alkibiadesz heteroszexualitását azonban kalandos szerelmi hódítások sorozata bizonyítja. Míg Spártában tartózkodott, maga a király feleségével, Timaiaval is viszonyt folytatott. Közös gyermekük rövid ideig a katonai államot is kormányozta. Athéni otthonában -- ahol politikai bûnbakként ölik meg -- Timándra hetérával élt együtt, akitõl gyermeke is született.



Nagy Sándor - aki divatba hozta a szõrtelenítést

A képeken és szobrokon mindig gyönyörû ifjúnak kellett ábrázolni. Az ókor legnagyobb hadvezére arca borotválásával kívánta megõrizni ifjúságát. Sõt, egyéb, a férfiakat érintõ szõrtelenítõ eljárásokat szintén Nagy Sándor makedón birodalma idején kezdték alkalmazni a hadseregben, mert ízléstelennek találtatott a túl sok szõr.

Nagy Sándor (i. e. 356-323)
Mivel a makedónok többnejûek voltak, Nagy Sándor hamar belátta, hogy házasság révén egyesítheti birodalmában a különféle hagyományokat. Maga járt elöl jó példával, s elõbb egy bennszülött hercegnõt vett feleségül: Szamarkand királyának a leányát, Roxánát, azután perzsa ellenségének, Dareiosznak egyik lányát. Kilencven tisztjét pedig rábeszélte, hogy szintén perzsa nõt vegyenek el, és nem kevesebb, mint tízezer katonáját ajándékozta meg ugyanezért.

Nem volt a házasság elõtti szex híve, a nõi foglyait sem molesztálta, így a fogságába esett Dareiosz anyját és szépségérõl híres feleségét dúsgazdag lakosztályba zárta el, lányát pedig inkább feleségül vette.

Nagy Sándor olyan volt és úgy viselkedett, mint egy görög isten – az õt meztelenül ábrázoló szobor daliás külsejét örökíti meg, amilyennek a tornacsarnokban látták (az olimpiai játékokon is részt vett).


Giorgione da Castelfranco - a reneszánsz vidám hírnöke

Giorgione (1477-1510)
Magas termetének, vonzó külsejének és személyes varázsának köszönhette a Giorgione nevet, melynek jelentése Nagy Giorgio. Mûveit beazonosítani máig nem sikerült, élete folyásáról is keveset tudni, csak azt, hogy deli termetû férfiú volt, szépen tudott énekelni és lantot pengetni. A korabeli pletykák szerint szíve hölgyének hûtlensége miatti fájdalmában vetett véget életének, de nagyobb a valószínûsége annak, hogy az akkoriban Velencében tomboló pestisjárvány okozta halálát.

Élénk vérmérséklete és tehetsége miatt „a reneszánsz vidám hírnökének” is nevezték. Festõi innovációi közt tartják számon a fekvõ nõi aktot, az elsõ modern mûvészeti alkotást, amelynek legfõbb és egyetlen témája a nõi test. A drezdai múzeumban levõ Alvó Vénusz maga a sejtelmetlen szûziesség, karjára hajtott fejjel aluszik a bíbor párnán és fehér lepedõn. Alakjának szûzi szépsége önmagáról mit sem tudva takarózik ki az álom öntudatlanságában úgy, hogy minden, ami emberi testen szép lehet, a rácsodálkozó ég és a szerelmes levegõ elé tárul.


II. Fülöp - a mûvészetrajongó király

Testalkata német eredetére vallott, kékszemû, szõke hajú volt, de bár büszke volt mindig Habsburg eredetére, erkölcsében, szellemében, megjelenésében spanyolnak látszott. Négyszer nõsült, elõször tizenhat éves korában, de e mellett mindig szeretõket is tartott.
Elsõ felesége, a portugál Maria Manuela az unokatestvére volt; 17 éves neje gyerekük szülése közben halt meg (Don Carlos, a majdani operahõs).

II. Fülöp (1527- 1598)
Másodszor politikai házasságra lépett VIII. Henrik és Aragóniai Katalin törvényes lányával, Tudor Máriával (gúnynevén, Bloody Maryvel), Anglia királynéjával. Neje jóval öregebb volt nála, szinte üldözte õt szerelmével és minden áldozatra kész volt, hogy õt magához csatolja. De Fülöp, bár kormánytársnak volt elismerve, csak ritkán ment Angliába. Mária halála után Erzsébetet, annak testvérét kérte meg, de amaz protestánspárti lévén kikosarazta, így végképp füstbe ment Fülöp terve, hogy Angliát birodalmához és vallásához kösse. Harmadik frigye a francia Valois Erzsébettel a spanyol-francia békét pecsételte meg. Felesége halála után fiú utód hiányában unokahúgát, az osztrák Anne-t vette el.

A nõi szépség iránt soha sem volt érzéktelen, még késõ vénségében is tartott szeretõket, de azoktól származó gyermekeit soha sem ismerte el. A mûvészet patrónusaként kora festõinek õ adott munkát és irányt: Tizianótól nemcsak az Európa elrablását rendelte meg, hanem szeretõirõl fekvõ aktokat is.


Michael Faraday - a puritán zseni

Faraday (1791-1867)
Az eletrolízis törvényeinek és az elektromos hatás elméletének megalkotója amennyire merész és kísérletezõ volt a fizikában, annyira volt szerény és zárkózott a magánéletben. Faraday egész életében a sandemanista egyház néven ismert szektához tartozott, ez a vallási mozgalom a Biblia szószerinti igazságát vallotta, és megkövetelte tagjaitól, hogy jövedelmüket az egyházuknak adják, így Faraday egész életében lényegében nyomorgott.

Feleséget is innen választott: Sarah Barnard-ot, a londoni sandemanisták vezetõjének lányát, kivel 28 évig kiegyensúlyozott "házas életet" élt. Ahhoz, hogy házasságra léphessen, a londoni Royal Institution szobákkal bõvítette ki Faraday laboratórium melletti lakosztályát. Nem fogadta el Viktória királynõtõl a lovagi címet, csupán egy lakást, halála elõtt pedig visszautasította, hogy a Westminster apátságba, Anglia nemzeti panteonjába temessék.


Liszt Ferenc - elõadóbûvész

Liszt Ferenc (1811-1886)
Zongoristaként nagy mutatványos volt, aki a legcinikusabb módon kiszolgálta a közönségét. Nyilvános koncertjein láncra erõsített kitüntetéseit csörgetve jelent meg a pódiumon. A haja a vállát verdeste. Végigtekintett közönségén, lassan levette kesztyûjét, és a földre dobta. Különösen a nõket vonzotta és a legszélsõségesebb megnyilvánulásokra került sor. Az érzékeny idegzetû hölgyek elájultak vagy hajba kaptak a hanyag mozdulattal pódiumra vetett kesztyûjén.

Házasságba nem bonyolódott, csak botrányos szerelmi ügyekbe. 1834-ben találkozott Marie D'Agoult grófnõvel, aki egy évvel késõbb elhagyta férjét és Liszt után rohant Svájcba. Szétköltözésük után a 36 éves Liszt legújabb hódítása a kijevi Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné lett. Élete végén sem kora, sem õszbe csavarodott haja, sem az arcán elszaporodott szemölcsök nem tudták elhalványítani a benne élõ lánglelkû szerelmest. A nõk változatlanul vonzódtak hozzá, és szép kis botrány kerekedett belõle, mikor tanítványa, a gazdag Olga Janina megpróbálta elõbb õt, aztán önmagát lelõni.


Sören Kierkegaard – „az élvezet megcsal, a lehetõség nem”

Kierkegaard (1813-1855)
Életét és filozófiai életmûvét döntõen két esemény határozta meg: apja szörnyûnek tartott bûne -- miszerint megátkozta Istent, illetve Regina Olsenhez fûzõdõ ellentmondásos viszonya. 1840-ben Kierkegaard eljegyezte Regine Olsent, egy koppenhágai gazdag polgár tizennyolc esztendõs leányát. Alig egy évvel késõbb mindenki meglepetésére felbontotta az eljegyzést. Mint a provencei trubadúrok asszonyimádó költészetében, a nagy hûtlenség volt az alapja az õ nagy hûségének: másé kellett, hogy legyen az asszony, hogy ideál lehessen, hogy igaz szerelemmel lehessen szeretni. Tettét soha nem indokolta, de nem is tudta túltenni magát rajta, s egész írói-filozófiai mûködését nagy mértékben meghatározta.

A szakítás után elutazott Berlinbe és mikor visszatért Koppenhágába, bizarr különc módjára élt, aki különös viselkedése miatt az élclapok állandó alakja lett és akinek – álnevek alatt megjelenõ írásait szellemességükért csodálták egy páran, a legtöbben gyûlölték „erkölcstelen” és „frivol” tartalmukat.
Regine Olsen idõközben hozzáment tanárához és régi imádójához, Johan Frederik Schlegelhez.


Gustave Courbet – a buja realista

Courbet (1819-1877)
Élethabzsoló, reneszánsz méretû figura, amolyan pantagrueli típus. Alapjában romantikus alkat, csak az õ vallása a való világ, amelynek azonban nemcsak passzív szemlélõje, hanem aktív részese. Nem hitt másban, csak ami kézzelfogható, mérhetõ, értelmezhetõ; dõre játéknak vélte a fantázia csapongását. Autodidakta volt és hiúságában szinte kizárólag önmaga volt képeinek modellje.

A magánrendelésre készített erotikus mûveit sokszor támadták nyerseségük miatt. Courbet festménye, az "Origine du Monde" azt a bizonyos helyet ábrázolja ahonnan mindannyian kijöttünk, igen realistán és félreérthetetlenül. Ezt a témát is csak egyszer lehet elsütni "A világ eredete" címen. Mert másodszor már pornókép lenne, a legtöbb látogatónak elsõre is az.

Courbet nem szépít, nem magyaráz, hanem csak kifejez. Nem szelektál, nincs elõtte fontos vagy kevésbé fontos téma. A Szajna-parton elnyúló ledér hölgyek ("Szajna-parti kisasszonyok", 1856) csakúgy festésre ihletik, mint az ornans-i temetés mikrotársadalma ("Ornans-i temetés", 1849) .


William Butler Yeats – a szabadságharcos szellemidézõ

Az Osszián bolyongásai (1889) c. elsõ kötetének megjelenésével egyidõben ismerte meg élete szerelmét, a színésznõ és ír forradalmár Maud Gonne-t. A hölgy szépséges volt és feminista, aki Willie-nek szólított szeretõjét is bevonta az ír nacionalista mozgalomba. Yeats többször is megkérte kezét, de mindig kosarat kapott, késõbb Gonne egy szabadságharcoshoz ment feleségül. Yeats rettenthetetlenül folytatta a lánykérést, sõt, Maud lányának, Iseult-nak is udvarolt, ugyancsak eredménytelenül.

Yeats (1865-1930)
A 20-as években Yeats szellemidézõk társaságába keveredett. Azokban az években vált nemzetközileg ismertté egy spiritiszta médiumasszony, George Hyde-Lees, aki ihletett állapotában szellemekkel, túlvilági lényekkel társalgott. Yeats is részt vett a hölgy szeánszain. Az egyre nagyobb hírû költõ és a híres látnokasszony megismerte egymást, és egymásba szerettek. Egy régi, magányos toronyba költöztek, berendezkedtek és évekig éltek ott égi és földi szerelemben, közös versek is születtek. Yeats csak akkor ment el, ha verset adott a folyóiratoknak vagy könyvet a kiadóknak. Vagy ha titkos társaságokban készítette elõ a nemzeti küzdelmet Anglia ellen.

Együttlétük végleges volt, összeházasodtak. Amikor végre kivívták a diadalt, megszületett az Ír Szabad Állam, s a költõ szenátor lett, irodalmi Nobel-díjat kapott, akkor kiköltöztek a középkori toronyból és kényelmes városi otthont rendeztek be.

És Önt melyik hengerelte le?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS