2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Irsay Miklós egy napja

Sipos Zoltán 2003. április 18. 16:56, utolsó frissítés: 16:56

#b#[fotóriport]#/b# A #b#Kopiernicus#/b# társtulajdonosa és a gyors autók szerelmese – õ #b#Joe#/b#. Szabadidejében kis cégeket vásárol és futtat fel, emellett pedig beutazza a világot.







Autós beszélgetés reggel kilenc óra tájban: Sebi Itu, a Kopiernicus-szponzorálta raliversenyzõ 180-al szállt el egy kanyarban, mivel gondok voltak a kocsi felfüggesztésével. A vadonatúj Mitsubishi Lancer raliautó tönkrement -- mindez azután, hogy 4 kilométernyi futamszakasz alatt 8 másodpercet vertek a mezõnyre. A Kopiernicusosok szeretik a sebességet, az autósportt és persze azt sem felejtik el, hogy mindez remek reklámlehetõség – a ralik nézõi általában a cég potenciális vásárlói.



Sebi Itu a balesetben valószínûleg csigolyasérült szenevedett.



Csak a napi szokásos: folyamatos beszélgetés egyszerre két telefonon, kávé, meg egy Playboy a nyugisabb percekre.



Joe utazásra és autóra költi azt, amit nem forgat vissza az üzletbe – ez a szivar például Közép-Amerikából származik. Gyorsan körbe is jár az irodában – két slukk mindenkinek.



Kedélyes találkozás egy régi ügyféllel. "Az üzlethez kell egy bizonyos fokú alázat -- soha nem elfelejteni azt, hogy attól, hogy többet keresel havi kétmillió lejnél, nem feltétlenül vagy ügyesebb és okosabb, mint más. Ha azt hiszed, hogy különb vagy, mint bárki más, akkor elõbb-utóbb valószínûleg megütöd a bokád."



Gyors termékszemle, mellé a cégvezetõk általában vett céljairól folyik a szó. "Ezt rózsaszín ködbe burkolják, mondják, nyújtsunk minél jobb minõségû szolgáltatást az ügyfeleknek a lehetõ legrövidebb idõ alatt, meg ilyen lófaszok. Ez természetesen igaz, de ne felejtsük el, ez csak eszköz: nekem nem az a célom, hogy az ügyfelet kiszolgáljam, hanem az, hogy elvegyem a pénzét.

Ezt persze hosszútávon csak úgy tudom elérni, ha õszintén úgy gondolom, hogy bazmeg, az ügyfelet úgy kell kiszolgálni, mintha minden egyes klienstõl a cégem léte függne. Elveszíteni egy vásárlót – manapság ezt nem igazán engedheti meg magának egyetlen józanul gondolkodó menedzser sem."



"Hiába forog a kerék, ha nem ül valaki a kormánynál és fordítva: hiába ülsz a volánnál, ha nem indul el az autó. Kell a stratégiai rálátás az egészre, nagyon lényeges, hogy a taktikai dolgok pontra legyenek téve. Ugyanakkor a mindennapi dolgoknak is jól kell menniük – de türelem szükséges a részletekhez. Ha ez hiányzik, nagy valószínûséggel odacsíped a füled."

"Én is szeretném tudni, mitõl sikeres egy üzlet… nincs receptje, vagy ha létezik ilyen, akkor rettenetesen bonyolult. Sokkal nehezebb fenntartani valamit, mint egy jó ötlettel a piacra berobbanni. Ezeket az egyötletes üzleteket én nem nevezném sikernek – ugyan általában nyereségesek egy ideig, de aztán befuccsolnak. Sikeres üzlet az, ami hosszútávon hoz pénzt. Nagyon lényeges, hogy biztosítani tudjad a finanszírozást minél hosszabb távon – enélkül meghalsz. Bármennyire is legyen jó egy biznisz, ha nem tudod pénzelni, nem fog sikerülni. Azért hal ki egy csomó kis cég, mert nem bír anyagi hátteret biztosítani a továbblépéshez."

"A reklám fele kidobott pénz, csak tudnám, melyik fele – mondta Rockefeller. Az, hogy a reklám nem egzakt tudomány nem azt jelenti, hogy minden hasraütéses alapon megy. Rengeteg felmérést készítünk, másrészt utánanézünk, hogy mit, mikor és hol reklámozzunk, de nem lehet azt felmérni, miért jön be valaki vásárolni. Nagyon sokan abszolúte nem tudják, hogy miért léptek be. Legjobb példa erre az, hogy kérdõíveinkben vannak beugrató kérdések – például hogy az ügyfél hol hallotta a reklámunkat. Felsorolunk néhány médiaintézményt, ezek között olyan rádió- és tévéadók is szerepelnek, ahol nem is reklámozunk – és beikszelik, bazmeg, de nnyira, hogy 10-15 százalékos találat jön ki egy-egy esetben."



"Nagyon fontos, hogy a munkatársakkal bizalmas legyen a viszony – mûködjön a "pszichológiai szerzõdés". Ugyanakkor pedig ne próbálj mindenkinek tetszeni – úgysem sikerül. Fontos, hogy meg legyenek elégedve és szeressék, amit csinálnak – nálunk az az alapszabály, hogy ha mód és igény van rá, akkor mindenki csinálja azt, amit szeret. Cél az, hogy minél kevesebbszer mondják az munkatársak azt, hogy "tele a tököm, alig várom, hogy hazamenjek."



"Engem egyáltalán nem érdekel, hogy a munkatárs milyen iskolát járt ki. A lényeg az, hogy értsen ahhoz, amit csinál. Nem kell félreérteni, a továbbtanulás ellen semmi kifogásom, de nem mindegy, hogy mit tanulsz és hogyan. Ha azt mondod, egyetemet végeztél – ez önmagában olyan rettenetesen kevés, leszarom. Az egyetemi diploma még azt sem bizonyítja, hogy eszes vagy; a diploma az én szememben nada." (Oroszul semmi – szerk. megj.)



"Én otthagytam az egyetemet: akkoriban napközben autószerelõként dolgoztam, és amúgy a Mûszakin, gépépítõi szakon tanultam esti tagozaton. Negyedéven azonban rájöttem, hogy habár nagyon szeretem a technikát, egy TCM-s munkája csak gázolaj és huszas csövek után való járkálással egyenlõ, és a munkásokkal való állandó veszekedés sem az, amit csinálni szeretnék."

"Egy cégnek muszáj megérnie azzal foglalkozni, amivel foglalkozik – ha nem éri meg neki, az abból látszik, hogy a garanciás bajok megoldása abban merül ki, hogy meggyõzik a vevõt, hogy az, amiért panaszkodik, miért nem esik garancia alá: hidegben tartotta, melegben tartotta a mobilját, ráesett az esõ, fújt a szél, csiripeltek a közelben a madarak, benzinszag volt. Mindent kitalálnak, csak ne vállalják el a javítást. Ez azért van, mert olyan kis árréssel adták el a terméket, hogy már nem tudják sehogysem a garanciás gondokat finanszírozni."



A szokásos napi körút, egy-két szó a munkatársakkal: "Na, mi a stix, fiúk?" Sajnos se stix, se különösebb mozgás – Joe elszomorodik.



Mmielõtt továbblépne, Joe még benéz a fénymásoló-részlegre is. "A Kopiernicus hétéves. Annakidején ezer dollárral vagy márkával indultunk, mindegy, lényeg, hogy ezer volt. Most már több, mint 70 munkatársunk van, nem is tudom, hány üzlet. Megtörtént, hogy bementem egy marosvásárhelyi üzletünkbe, és az ott dolgozók nem ismertek meg -- hú, ez nagyon jólesett, hogy ekkorára nõtt a cég."



"Közben másban utazó cégeket veszünk meg és futtatunk fel. Annyira megmozgatja ez az ember agyát – irtó vagány dolog. Persze vigyáznod kell, ne harapj nagyobbat, mint amekkorát le tudsz nyelni, mert a kalandorszerû terjeszkedés veszélyes lehet. Csak kicsiben szeretek kockáztatni, nagy dolgokban óvatos vagyok. Például autóban nagyon szeretem nyomni a gázt, de ha valami nem egészen tiszta, azonnal lassítok."



Autóvásárláskor is a fõ szempont nem a márka volt, hanem az, hogy álljon a kocsi a kanyarban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS