2018. január 17. szerdaAntal, Antónia
-2°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Jelentés az önkéntesség társadalmi fejlődésben játszott szerepéről

2001. szeptember 10. 15:01, utolsó frissítés: 15:01

A japán kormány 1999 májusában az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Társadalmi fejlődésről és a további kezdeményezésekről szóló világ- csúcstalálkozóján javasolta, hogy különleges ülésszakon foglalkozzanak az önkéntesség társadalmi fejlődésben játszott jelentőségével.




Az Egyesült Nemzetek Önkénteseit (United Nations Volunteers -- UNV), az Önkéntesek Nemzetközi Éve 2001 központi szervezeteként felkérték, készítsen jelentést, és tegyen kezdeményező javaslatokat a közgyűlés 2000 júniusi soronkívüli ülésszakán. A jelentés előkészítésének részeként az UNV nemzetközi eszmecserét szervezett az állami, a magán és az önkéntes szektorban dolgozó vagy e témaökörrel foglalkozó szakértők részvételével (New York, 2000. november 29--30).

A jelentés kiindulópontja, hogy az önkéntesség kiemelkedő szerepet játszik a jóléti és ipari társadalmak, illetve a fejlődő országok haladásában, valamint, hogy az önkéntes munkán nyugszik a civil szervezetek, szakmai szövetségek, szakszervezetek és sok államilag támogatott, decentralizált szolgáltatás tevékenysége. Ezen túlmenően: a fiatalok, az idősek, a családok, a fogyatékosok és más társadalmi csoportok jelentős mértékben az önkéntes munkával vesznek részt a nemzetek kulturális, gazdasági és társadalmi életében. Az önkéntes tevékenység nagyságrendjéről és hatásairól azonban általában nincsenek adatok.

Eddig úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten kevés figyelmet szenteltek a politikai intézkedések hatásának, azaz annak, hogy ezek miként befolyásolják az egyének szándékát, vagyis azt, hogy miért és milyen önkéntes munkát vállalnak. A nemzetközi közösségnek módjában áll segíteni az önkéntesek szerepvállalását, az anyagi eszközöket és a társadalom különböző területeiről származó emberi erőforrásokat biztosíthatja az aktívabb állampolgári részvétel érdekében. Ez egyaránt szolgálja a nemzetek, a közösségek és az ilyen szerepet vállaló egyének javát. A jelentés négy fejezetből áll.


I. Meghatározások és tevékenységi formák
Az önkéntesség jelentéstartalma és formái a társadalmi körülményekkel együtt változnak a történelem, a politika, a vallás és a kultúra hatására. Ami az egyik országban önkéntességnek számít, annak a másikban nincs presztízse, mert alulfizetett vagy munkaerő-igényes tevékenységnek tartják. Mégis, az értelmezések jelentős eltérései ellenére, meghatározhatók azok az alapvető sajátosságok, amelyek együttes jelenléte az önkéntes munkát megkülönbözteti más tevékenységtől.

Az önkéntesség három legjellemzőbb tulajdonsága: anyagi érdekektől mentes (1), szabadon választott (2 ) és mások javát szolgálja (3).
Ezen a széles értelmezési tartományon belül az önkéntes tevékenységnek legalább négy különböző típusa különböztethető meg: kölcsönös segítségnyújtás és önsegítés (1); jótékonyság és a rászorultak szolgálata (2); közösségi részvétel és állampolgári szerepvállalás (3); közügyek képviselete és társadalmi kampányok megszervezése (4). Valamennyi tevékenységtípus jelen van a világ minden táján, de megvalósulási formájuk, arányuk és variációik országonként jelentős eltéréseket mutatnak. Az önkéntességet legnagyobb mértékben az adott ország gazdasági, társadalmi és politikai rendszere és fejlettségi foka befolyásolja.

II. Az önkéntesség előnyei
Az önkéntesség előnyös mind a társadalomnak, mind az önkéntes munkát vállaló egyénnek. A Koppenhágai Nyilatkozat és Cselekvési Program mindhárom kiemelt területéhez jelentősen hozzájárul az önkéntesség: nevezetesen a társadalmi integrációhoz, a szegénység csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz.
Először is, az önkéntesség gazdasági szempontból is jelentős. Abban a néhány országban, ahol az önkéntességről empirikus vizsgálat készült, az önkéntes munka részesedése a GDP-nek mintegy 8--14 %-át tette ki.

Másodszor, a részvételt régóta a jó irányítás-kormányzás és a fejlődés lényeges alkotóelemének tartják. Az önkéntesség olyan kulcsterület, amelyen keresztül kifejeződhet az állampolgári elkötelezettség, az állampolgárok közötti bizalom. Mindennek továbbépítésével az önkéntesség hozzájárul a társadalmi kohézió és stabilitás erősítéséhez.

Harmadszor, az önkéntesség segíti a perifériára szorult vagy kirekesztett emberek a társadalmi integrációját. Például a fogyatékosok önkéntes munkában való részvétele megváltoztathatja a róluk alkotott általános negatív vélekedést (sztereotípiát), azaz azt, hogy a fogyatékosok csupán a gondozás passzív fogadó-alanyai lehetnek. Ehhez hasonlóan, a fiatalok önkéntes munkája segíti fejlődésüket, és értékes alapja az állampolgári jogok és kötelességek gyakorlásának. Az idősekre is pozitív hatást gyakorol az önkéntes tevékenységben való részvétel, "aktívan öregednek meg", a munka fenntartja és javítja testi és szellemi kondíciójukat. A friss nyugdíjasokat olyan új életforma kialakításában segíti, amelyben már nincs szerepe a munkahelynek.

Negyedszer, az önkéntesség szerepet játszik a teljes foglalkoztatottsággal összefüggő célkitűzések megvalósításában, mert hozzájárul a munkanélküliek munkaerőpiaci esélyeinek javításához.
Ezen előnyök ellenére, számos országban fordítottan arányos az önkéntesség és a társadalmi kirekesztettség. A leginkább marginalizálódott csoportok társadalmi részvétele a legalacsonyabb. A részvétel akadályait jól ismerjük: szegénység, munkanélküliség, fiatalkori elidegenedés, szervezési tapasztalatok hiánya. Az önkéntesség akkor tud a lehető leghatékonyabban hozzájárulni a társadalmi integrációhoz, ha nagyobb részvételi lehetőségeket teremt a társadalomból kiszorult vagy kirekesztett csoportok számára is.

III. Az önkéntesség fő kérdései és kihívásai
A globalizáció nagy nyomást gyakorol az önkéntességre. Az iparilag fejlettebb országokban attól tartanak, hogy az önkéntesség csökkenhet a vallásos meggyőződés gyengülése, a hagyományos közösségek felbomlása és az individualizmus növekedése következtében.
Az 1999-es Humán Fejlesztési Jelentés (Human Development Report) kiemelte, hogy a munkaerő fejlesztése a fenntartható gazdasági fejlődés alappillére. A jelentés rámutat, hogy az emberi erőforrás fejlesztésének az önkéntesség lényeges eleme -- bár gyakran átsiklanak felette, és nem tanulmányozzák kellő mértékben --, az önkéntesség azonban a globalizáció nyomása alatt van. Ez súlyos kérdés, amellyel miden társadalomnak foglalkoznia kell.

Nem minden trend hat az önkéntesség ellen. A világ számos részén elöregedik a népesség, ami egyfelől egyre inkább megterheli az önkéntes gondozói szolgálatokat, másfelől azonban új lehetőségeket is ad az önkéntes munkában résztvevő új és egyre aktívabb "harmadik korbeliek" számára. A kommunikációs technológia rohamos fejlődése a társadalmi párbeszéd csökkenésének kockázatával jár, ugyanakkor azonban ez a fejlődés az önkéntes tevékenység új lehetőségeit is megteremtheti. Bebizonyosodott, hogy a közösségi és kampány-csoportok kezében az Internet nagyhatású eszköz lehet az eszmék terjesztésének, a tervek ismertetésének és az emberek mobilizálásának szempontjából.

Kapcsolatok az állammal
A piac működésnek elmélete szerint az önkéntesek előbb-utóbb belépnek minden olyan területre, ahol az üzleti élet szereplőinek vagy az állam képviselőinek kivonulásával hiány keletkezett. Emiatt nőtt az aggodalom, hogy a kormányok majd visszafogják a közkiadásokat annak biztos tudatában, hogy az önkéntesek úgyis teszik a dolgukat. Az önkéntesek régóta meghatározó szerepet játszanak az új szolgáltatások fejlesztésében, amelyek fontos emberi szükségleteket elégítenek ki. Az azonban nem igazolódott, hogy az önkéntesség az állami felelősségvállalás hiányában megerősödik. A jól működő állami szektor jó hatással van az önkéntesség növekedésére. Ahelyett, hogy a közszolgáltatásokat helyettesítené, az önkéntes munka inkább kiegészíti és gyarapítja azokat.

Az önkéntesség a társadalmi és jóléti szolgáltatások széles területén költségcsökkentő megoldásként kínálkozik. De tévedés lenne azt hinni, hogy nem kerül semmibe. Fejlesztése hatékony infrastruktúrát igényel mind nemzeti, mind helyi szinten, mert ez teszi lehetővé az önkéntesek bevonását, a támogatások megszervezését, a feladatok, a megfelelő szervezetek és a résztvevő önkéntesek összekapcsolását. A kormányoknak kell pénzügyi támogatást adniuk erre az infrastruktúrára, valamint biztosítaniuk kell az ehhez szükséges jogi és költségvetési kereteket.

Kapcsolatok a piaci szektorral
Az elmúlt években a magánszektor egyre nagyobb érdeklődést mutat az önkéntesség iránt. A szélesebb értelemben vett befektetési stratégia részeként, valamint az alkalmazottak fejlődésének eszközeként, a piaci szektor olyan programokat fejlesztett ki, amelyben saját alkalmazottaik közösségi önkéntes tevékenységét támogatják. Ezeknek a programoknak sokféle formája van. A munkáltatók egy része alkalmazottainak fizetett távollétet biztosít; míg mások pénzügyi vagy természetbeni támogatást nyújtanak az önkéntes munkához. Van, ahol a vállalaton belül szervezik ezeket a programokat, másutt előnyben részesítik, elismerik és támogatják az alkalmazottak nonprofit szervezetekben való részvételét. Bármelyik modellt tekintjük, tény, hogy a munkáltató által támogatott önkéntes tevékenység fejleszti az abban résztvevő alkalmazottak képességeit, a céghez való kötődésüket, és megerősíti a cég pozícióját a helyi közösségben.

IV. Az önkéntesség kormányzati támogatása
Az önkéntes tevékenység sokszínűsége miatt fejlesztésére nem lehet egyetlen univerzális modellt ajánlani. Ami az egyik országban hatékony megoldás, nem biztos, hogy működőképes a másikban a kultúrák és hagyományok jelentős eltérései miatt. Az önkéntesség saját környezetének gyümölcse. Ezzel nem azt mondjuk, hogy másoktól nem lehet tanulni, vagy hogy ne lenne értelme a gyakorlati tapasztalatok kölcsönös megismerésének. A kölcsönös segítségnyújtás és a közösségfejlesztés modelljei, amelyek a fejlett világból származnak, mintául szolgálhatnak a fejlődő világ számára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS