2017. június 25. vasárnapVilmos
33°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hogyan kell egy temetési beszédben azt mondani, hogy „fuck”?

Bálint Ferenc (SZPI) 2003. április 14. 14:32, utolsó frissítés: 14:32

A Szomszédnéni Produkciós Iroda az #b#abszurd humor klasszikusait#/b# idézi meg a "Senki sem számít a spanyol inkvizícióra 2." címû estjében. A társulat Monty Python, Wágner György, Andy Kaufman, Peter Cook és Dudley Moore jeleneteket fog bemutatni. De kik is õk?





Ez most valami teljesen más

Már arról is viták folynak, hogy mit is jelent az angol humor. Egyesek az angol humort egyenesen „fa” humornak titulálják, valami olyannak, amin nem lehet nevetni. Mások alternatív humorként határozzák meg, ám ez sem fedi igazán a szó jelentését, ugyanis jelen pillanatban az alternatív szó jelentéstartalma az „ez csak a szerzõ számára vicces” kifejezéssé degradálódott.

Terry Gilliam rajza


Az angol humor ennél árnyaltabb. Az angol humorban, mint fogalom, ugyanúgy jelen van a Monty Python féle szaftos abszurd-kollázs, mint Rowan Atkinson csetlõ-botló Mr. Bean karaktere, továbbá ne feledjük Benny Hill vécéhumora is brit. Az abszurd és angol humor közé nem tehetünk egyenlõség jelet.

Az abszurd humor a „közhiedelemmel” ellentétben játékos, szórakoztató, szaftos és annak következtében, hogy nem konkrét személyeket, eseményeket képez le – örökérvényû.


Monty Python – Mind itt vagyunk, kivéve a halott!

Az abszurd humor legzseniálisabb társulata az egyik tag, Graham Chapman halálával bomlik fel. John Cleese így emlékezett vissza gyászbeszédében barátjára: Az elmúlt éjszaka, amikor ezt a beszédet írtam, szinte hallottam suttogó szavaid: „Jól van Cleese, gondolom büszke vagy arra, hogy te vagy az elsõ ember, aki kimondta a tévében a szar szót. Nos, ha effajta faladatokra vagy hivatott Cleese, akkor arra kérlek, légy te az elsõ ember, aki kimondja egy temetései beszéden azt, hogy: bassza meg!”

Az abszurd humor ne okozzon senkinek fejtörést!


Röviden így lehetne meghatározni a Monty Python féle abszurd humort. John Cleese siratóbeszéde tökéletesen kifejezi a társulat humorának legfontosabb jellegzetességét: két össze nem illõ elem (jelen esetben a gyászbeszéd és a káromkodás) összekapcsolását, s ezzel a szabad asszociációval egyfajta szürreális humor-montázs megteremtését.

A Monty Python története akkor kezdõdik, amikor Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Michael Palin és Terry Jones lehetõséget kap a BBC-tõl, hogy készítsenek egy vadonatúj, formabontó, minden hagyománnyal szakító televíziós sorozatot. Így születik meg a Monty Python „Repülõ Cirkusza”.

A társulat Spike Milligan szerkesztõ tanácsára megbontotta a hagyományos tévéshow bevált dramaturgia-szerkezetét, amely a jeleneteket a felvezetés – kifejtés – slusszpoén hármas egységére bontotta: a szkeccsek “in medias res” kezdõdtek és zárópoén nélkül fejezõdtek be, ez a drasztikus változtatás viszont szükségessé tett egy újfajta átvezetési módot az egyes jelenetek között, s hála Terry Gilliam animációinak ez nem jelentett különösebb gondot a csapatnak.

Terry Gilliam rajza


A rendkívüli intelligenciáról, finom szociográfiai érzékrõl, ugyanakkor kellõképpen mocskos fantáziáról tanúskodó Monty Python poénok nem kímélték a korabeli Anglia egyetlen társadalmi osztályát és intézményét sem: éppúgy kigúnyolták a híres politikusokat, média-személyiségeket, mûvészeket, mint a londoni kispolgárokat, pletykás háziasszonyokat, éppúgy hadat üzentek a történelemkönyveknek, a mitológiának, az orvostudománynak, akárcsak vallásnak és a mûvészeteknek.

Senki sem számít a spanyol inkvizícióra és rájuk!


A társulat megszûnt létezni, ama ominózus John Cleese gyászbeszéd után. 1999-ben a BBC bemutatott egy „30 éves a Monty Python” különkiadást, ahol Cleese büszkén jelentette be, hogy ott van az egész társulat, kivéve: a halott – „except the dead one”.
A társulat hivatalos nyilatkozata szerint a Monty Python nem áll össze addig, amíg Graham Chapman halott.


Wágner György

A Kretén állandó szerzõje egyáltalán nem angol. Wágner György a magyar abszurd humor egyik kiváló alakja, saját bevallása szerint pénzért ír, s számára a lapzárta a legjobb ihletforrás. Az sem szégyelli, hogy enyhén antiszociális, de ez a jeleneteibõl is kiderül. Megjelent egy könyve: „Sarah bugyiban, avagy a hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta (vagy ha áll)”.

A Wágner és Vatta társulat a Holdon


A „Wágner és vatta” társulata kilenc éve alakult, ugyanis a szerzõ ragaszkodott hozzá, hogy a szavakon túl, a közönség megismerje elképesztõen jóképû mivoltát is. Egy évre rá jelentkeztek a Magyar Televízió „Humorista kerestetik” vetélkedõjére, ahol a döntõben a Kretén Magazin különdíját nyerték. A szerzõ még él.


Peter Cook és Dudley Moore

A magasabb a Dudley Moore
A 60-as és 70-es években ez a brit páros egyengette az útját, annak a társulatnak és mindaddig ismeretlen humor-koncepciónak, amelyet úgy hívunk, hogy Monty Python. Peter Cook kezdetben színházi kritikákat ír, de találkozása Dudley Moore-al átértelmezi életét, és megalakul az abszurd duó.

Kedves kis jellegzetessége volt a párosnak, hogy egyenes adásban sohasem bírták egymás poénjait nevetés nélkül megállni. Olyan zseniális jeleneteket köszönhet nekik az utókor, mint az „Imádkozó sáskák esküvõje”, amelyikben azzal a természet örökérvényû igazságával szembesül az imádkozó sáska võlegény, hogy az elsõ nemi aktus után, az imádkozó sáska menyasszonya ollóival megragadja a fejét, hogy az orgazmus bekövetkezésének pillanatában leharapja.


Andy Kaufman

Sokan az elsõ dadaista humoristának tartják, ám ez nem fedi teljesen kilétét. Ha valaki megkérdezte, mivel foglalkozik, csak azt mondta, hogy õ egy egyszerû „táncos - énekes ember”. Andy Kaufman a humort az irracionalitás határára képezte, oda, ahol már megkülönbözhetetlen a valóság és fikció közti elválasztó-vonal.

Performanszait elõször kisebb „stand up comedy” klubokban adja elõ, de a nagy áttörést a Saturday Night Live mûsorban való szereplés hozza. Egy megszeppent elõadómûvészt játszik, aki a Mickey Mouse dallamára próbál szinkronban énekelni, de folyton lemarad az aláfestõ zenétõl.
Oda van Elvis Presley-ért, rajongó leveleket ír neki, és természetesen parodizálja.

Andy Kaufman: Én vagyok a király!

1979-tõl 1983-ig tagja a Wrestling Association szervezetnek, amelynek a keretében nyilvánosan birkózik, természetesen csak nála gyengébb ellenfelekkel és nõkkel. Az elsõ Nemek Közötti Birkózás Bajnoka.

Andy Kaufmann sohasem a poénra tette a hangsúlyt, hanem a közönség reakcióira, függetlenül attól, hogy a közönség szerette vagy gyûlölte, igazi reakciókat akart kiváltani. Õ volt az elsõ hivatalos „negatív szereplõ”. A déli konzervatívabb államokban szabályszerûen hergeli a közönségét, a fellépése elõtt szappant vesz elõ, és annak használatára buzdítja a közönséget, mert „Így fog csak eltûnni a kosz rólatok!” Õ volt az elsõ provokátor. A közönség haláláig és azon túl is egy bizarr embernek tartotta.



ÉletmódRSS