2018. december 15. szombatValér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Cyberbullyingból elsők vagyunk Európában

Gyöngyi Annamária Gyöngyi Annamária 2011. július 05. 16:47, utolsó frissítés: 17:11

„Olyan, mint amikor vaksötétben kapálózol.” Az iskolai zaklatás az osztályterem falai között maradhat, de a netes zaklatás ország-világ előtt aláz meg valakit.


Az elektronikus zaklatás vagy cyberbullying szándékos és ismétlődő, bántalmazó cselekedet, amit elektronikus kommunikációs eszközökkel hajtanak végre. Az áldozatot olyan megalázó helyzetbe hozza, amivel szemben tehetetlennek érzi magát.

Maga a bullying kifejezés a gyerekek körében, hagyományosan az iskolai környezetben megjelenő, jellemző zaklatási formára vonatkozik, amely verbális vagy fizikai agresszióban, szabadságkorlátozásban nyilvánulhat meg, és elsősorban az egyenlőtlen erőviszonyokból fakad.

A <i>Bully Suicide Project</i> kampány plakátjai, fotók: Tracy Nanthavongsa <i>(forrás: flickr.com)</i>A Bully Suicide Project kampány plakátjai, fotók: Tracy Nanthavongsa (forrás: flickr.com)



Az online zaklatás történhet e-mailben, mobiltelefonon, online felületeken, mint például honlapokon, blogokban, fórumokon, netes játékokban, közösségi oldalakon. Az agresszió változatos formákban jelentkezik: fenyegető e-mailektől az identitásrabláson át a kiközösítésig vagy rosszindulatú pletyka terjesztéséig.


De a cyberbullyingba tartozik az olyan információ nyilvános közzététele is, amelyet az áldozat nem szeretett volna másokkal megosztani, vagy a mások arra való uszítása, hogy az áldozat ellen lépjenek fel.



Lelkileg megterhelőbb

Bár az iskolai zaklatással nagyon sok párhuzam vonható, van egy lényeges különbség, amiért jogosnak tekintik ezt a fajta megkülönböztetést, éspedig, hogy az újfajta terror lelkileg megterhelőbb.

Mert amíg az iskolai zaklatás esetében a hatás bizonyos szempontból korlátozottnak tekinthető, véget érhet az intézmény ajtajánál, a cyberbullying általában egy sokkal nagyobb nyilvánosság előtt zajlik, és elég nehéz elmenekülni előle. Így az áldozatok még inkább megalázottnak, kitaszítottnak érezhetik magukat a közösségükben, töményebb formában kapják a frusztrációt.

A cyberbullying kifejezést általában a fiatalok esetében használják, de a jelenség ismert a felnőttek körében is, csak itt más formákban nyilvánul meg. Időnként kifejezetten szexuális jelleget kap és inkább cyberstalking vagy cyberharassment néven emlegetik.

Ahogy a jelenség egyre gyakoribbá vált – elsősorban a fiatalok körében –, a törvénykezés is megpróbál vele lépést tartani, illetve a civil szféra is tudatosítási kampányokkal harcol ellene. Súlyosságát bizonyítja, hogy összefüggést találtak a zaklatás és a fiatalkori öngyilkosságok között, és a szakemberek tartanak a cyberbullyingnak tulajdonítható tinédzser öngyilkossági mutatók emelkedésétől.

Az elmúlt időszakban minden évben fény derült néhány ilyen esetre, a becslések szerint csak Nagy-Britanniában évi 15-25-re tehető azon gyerekek száma, akik öngyilkosságot kísérelnek meg a zaklatások miatt.



Leggyakrabban messengeren támadnak

A cyberbullying jelenségével leggyakrabban a különböző online üzenetküldőkön (YahooMessenger, MSN Messenger, Skype) szembesülnek a fiatalok. Nagyobb nyilvánosságot kap, hogyha blogokban, közösségi oldalakon (MySpace, Facebook, Hi5) vagy a Youtube-on történik meg. Az SMS-üzenetek vagy a mobiltelefonokkal készített felvételek is megkönnyítik a zaklatók dolgát.

Fontos tényező még, hogy az elektronikus zaklatás általában anonim vagy álnéven történik, így nem tudni, ki áll a háttérben. A lányok általában nagyobb arányban vannak kitéve a cyberbullyingnak, amely időnként szexuális jelleget is ölthet, de nem azonos a szexuális zaklatással és nem is feltételezi egy „agresszor” jelenlétét.

Az országos bűnmegelőzési tanács jelentése szerint a cyberbullying az amerikai tinédzserek közel felét érinti, és főképp messengeren, illetve csetten, e-mailben, weboldalakról, szöveges üzenettel történik. 2006-os adatok szerint a 4-8. osztályos gyerekek 43%-a élte már át az elmúlt évben a cyberbullying valamilyen formáját.

Európában a 9 és 16 éves gyerekek 5%-a kapott már rosszindulatú, sértő üzenetet online, 3%-uk elismerte, hogy küldött már ilyet. Kétharmada azoknak, akik zaklatással szembesültek, meglehetősen vagy nagyon elkeseredett emiatt. Többségük felnőtt segítségét kérte, és csak egyötödük tartotta titokban az esetet. Közel a fele különböző módon meg is próbált védekezni ellene: letörölte az üzeneteket vagy letiltotta a zaklatót, amit elég hatékony megoldásnak talált.

A fiúk, különösen a kamaszok sokkal inkább ki vannak téve a szexuális tartalmaknak, míg a lányokat inkább a rosszindulatú, ártó üzenetekkel zaklatják. Ugyanakkor a lányokat rendszerint jobban megviselik az ilyen történések.



Érdekes adat még, hogy a netes zaklatás gyakrabban fordult elő olyan országokban, ahol a hagyományos zaklatási formák is gyakoribbak, és nem az internet elterjedtségével mutat összefüggést.


Romániában a gyerekek 41%-a érintett

A Salvaţi Copiii a kiskorúak biztonságosabb nethasználatáért több romániai civil szervezet együttműködésével létrejött országos program, a Sigur.Info koordinátora. Az általuk rendelkezésünkre bocsátott adatokból kiderül, hogy ami a netes biztonsági szempontokat illeti, Romániában is a cyberbullying jelenti a legnagyobb problémát: ráadásul az ilyen típusú zaklatások szempontjából az Európai Unióban Románia áll az első helyen.

Az EU Kids Online II kutatás eredményei szerint a megkérdezett romániai gyerekek 41%-a nyilatkozta azt, hogy online vagy a valóságban zaklatták már, 13% pedig azt, hogy a neten terrorizálták. A többség bevallása szerint ez egy közösségi oldalon vagy a messengeren történt.

Ugyanakkor az európai szülők közül a romániaiak hajlamosak a leginkább alábecsülni az online szexuális üzenetek (sexting) gyerekeikre gyakorolt hatásait: csak 6%-uk gondolta úgy, hogy ez az ő gyermekével is megtörtént az elmúlt 12 hónapban, ami azt jelenti, hogy a valódi áldozatok szülei 52%-ának nem volt tudomása róla.




A hazai tapasztalatok szerint egyébként a gyerekek cyberbullying esetén rendszerint nem mernek a szülőkhöz fordulni ezzel a problémával, mert azok hajlamosak a túlzásokra (pl. teljesen megtiltják nekik a számítógép- és a nethasználatot), vagy pedig, épp ellenkezőleg, bagatellizálják a történteket és semmilyen módon nem reagálnak rá. A hosszú távú negatív hatások elkerülése miatt viszont a szülőknek megértést kellene tanúsítaniuk.

A sigur.info által működtetett Helpline segélyvonal fennállása óta eltelt két évben 620 telefonhívást, illetve bejelentést regisztráltak a szülők és a gyerekek részéről. Ezek között az első helyen a netes zaklatása és visszaélés volt (209), ezt követte a személyes adatok ellopása (142).

A romániai visszajelzések alapján a netes zaklatás sokféle formában van jelen: verbális agresszió, rágalmazás, személyes adatok ellopása. Ezek egybecsengnek azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek szerint nálunk rendszerint nyilvánosak a fiatalok közösségi oldali profiljai, és ez sok olyan esetet eredményez, amikor a személyes adatokat idegenek átveszik, és az érintettek belegyezése nélkül más honlapokon, megalázó kontextusban teszik közzé. A Helpline szolgáltatást a 0744 300 476 –es számon lehet elérni (hétfőtől-péntekig, 11 és 16 óra között, normál Orange áron, illetve egy csett vagy a helpline@sigur.info e-mail segítségével).




Trollkodás ellen nincs román törvény

Van ország, ahol már speciális, a cyberbullyingot büntető törvénykezést vezettek be: 2007-ben az Egyesült Államok legalább hét államban fogadtak el az elektronikus zaklatás elleni jogszabályt. Nálunk más a helyzet.

Konkrétan trollkodás, online bullying ellen nincs semmiféle jogszabály, ahogy egyébként bullyingra sincs Romániában – fejtette ki kérdésünkre Czika Tihamér jogász, akit a romániai szabályozásról kérdeztünk. Amire van törvény, az a diszkriminációra való uszítás (Instigare la discriminare – Román Büntetőtörvénykönyv 317. Cikk) faji, nemzetiségi, nyelvi, vallási, nemi, szexuális irányultság, vélemény, politikai hovatartozás, meggyőződés, vagyon, származás, életkor, hátrányos helyzet, krónikus betegség vagy HIV-fertőzés miatt. Mindez bűnténynek számít, az érintett személyes panasza nyomán a bíróság az ügyészségi irat alapján, per során állapíthatja meg a bűnösséget.





A 137/2000-es kormányrendelet értelmében ugyanakkor kihágásnak számít és a diszkriminációellenes hatóság hatáskörébe tartozik az, ha valakit nacionalista indítatásból az emberi méltóságában nyilvánosan megaláznak, a nemzetiségi vagy faji gyűlöletre való buzdítás, vagy bármilyen más olyan cselekedet, amely valamilyen más tulajdonságon alapuló diszkrimináció mentén a méltóságot sérti és a megfélemlítést, megszégyenítést célozza.


Az internet nyilvános felületnek számít,

tehát ott is érvényes a szabályozás, elvileg alkalmazhatóak is lennének. A gond mindig az elkövető beazonosítása – fejtette ki Czika Tihamér. Ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen az álnéven kommentelőt nem lehet beazonosítani, vagy ha nem is álnéven közöl, akkor sem biztos, hogy valóban az írta, akinek a neve alatt megjelenik. Amit be lehet azonosítani, az az IP szám, de ami csak akkor ér valamit, ha névre szóló bérletes szerződéssel ellátott hálózatról küldik, vagyis otthoni gépről, nem internetkávézóból vagy publikus wireless hálózatról.

Lehet, hogy rendőrségi kérésre az internet-szolgálató cég kiadja az IP-hez kötődő nevet, de ezután még azt is be kell bizonyítani, hogy az adott időpontban éppen ki ült a gép előtt. Bár elvileg, ha konkrét diszkriminálás bizonyítható is a szövegből (nem személyeskedés, hanem valamilyen tulajdonsághoz köthető diszkrimináció), akkor is minimális az esélye, hogy valaha a hatóságok elkapják az elkövetőt, és sikeresen rá is bizonyítsák az inkriminált hozzászólás megírását – magyarázta a jogász.

Hozzátette: pontosan ezen nehézségek miatt tudnak létezni online nemcsak sértegető, uszító, diszkrimináló kommentek, hanem kifejezetten erre szakosodott honlapok is, mint például a kuruc.info. Ugyanis borzasztóan nehéz jogi úton védekezni az online bullying ellen addig, amíg a technológia nem oldja meg hatékonyabban az identifikálás, a bizonyíthatóság problémáját.

Moderálás elmaradása miatt ugyanakkor fel lehet jelenteni az online sajtótermékeket abban az esetben, ha teret hagynak az említett uszításoknak. Pl. a két román hírtévé honlapja vagy nagy román napilapok honlapján megjelenő cikkek alatt gyakran találunk uszító kommenteket. Ha a szerzőket nem is, de a sajtóterméket fel lehetne jelenteni a diszkriminációellenes hatóságnál azért, hogy teret adnak ilyen megnyilvánulásoknak. Felelősségük van, hisz azzal, hogy megnyilvánulási teret biztosítanak bűncselekménynek vagy kihágásoknak, társelkövetővé vállnak. Főleg, hogy nyilvánvaló, hogy megvan a lehetőségük ezen üzenetek törlésére – érvelt Czika Tihamér.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS