2017. november 23. csütörtökKelemen, Klementina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit játszunk ma, drágám?

összeállította:Gy. A. 2003. április 02. 11:26, utolsó frissítés: 2003. április 01. 18:14

#b#[recenzió]#/b# Mi jár a fejünkben, amikor meghívunk valakit egy italra, vagy akkor, ha egy hétköznapi kérdésre hirtelen felfortyanunk? Tudattalanul ugyan, de sokan pótoljuk az õszinteséget #b#játszmákkal#/b#, amikbõl gyakran nincs kiszállás...




Ha valaki leplezetlenül bátorításért fordul egy másik személyhez, és megkapja, akkor az egyszerû pszichológiai mûvelet. Ha viszont miután megkapta a segítséget, a segítõ személy ellen fordítja azt, ez már játszma. A játszma tulajdonképpen olyan csapdás lépések sorozata, amely egy elõre látható cél felé halad. Minden játszma alapvetõen tisztességtelen, kimenetele pedig gyakran drámai. Mielõtt a tranzakció-analízis pszichológiai elméletét felvázolnánk, kezdjük két konkrét játszmapéldával. A játékosok az Alkoholista és a Frigid nõ.

Az Alkoholista

A játszmaelemzés nem ismer olyasmit, hogy alkoholizmus vagy "egy alkoholista", hanem csak egy bizonyos típusú játszmában elõforduló, Alkoholistának nevezett szerepet. Teljes pompájában ötszemélyes játszma, noha a szerepek annyira összesûrûsödhetnek, hogy kétszemélyes játszmaként kezdõdhet és fejezõdhet be. A központi szerep az Alkoholistáé azé, aki az "alany", ezt Fehér játssza. A fõ mellékszerep az Üldözõé, amelyet típusosan az ellenkezõ nem képviselõje, rendszerint a házastárs játssza. A harmadik szerep a Megmentõé, ezt rendszerint azonos nemû, gyakran a jóságos háziorvos, akit a beteg is érdekel, meg az iszákosság problémája is. Klasszikus esetben az orvos sikeresen megmenti az Alkoholistát; Fehér leszokik az ivásról, és amikor már hat hónapja egy korty ital se ment, le a torkán, gratulálnak egymásnak; másnap Fehért az árokban találják meg.

A negyedik. szerep a Baleké vagy a Fajankóé. Az irodalomban ezt többnyire a csemegekereskedõ alakítja, aki hitelez Fehérnek, "felírásra" ad neki egy szendvicset s talán még egy csésze kávét is, anélkül hogy üldözné, vagy megpróbálná megmenteni. Az életben ezt a szerepet gyakrabban Fehér anyja játssza: pénzt ad, és együtt érez Fehérrel a felesége miatt, aki nem érti meg. Az ilyen játszmában Fehérnek némi elfogadható magyarázatot kell adnia a pénzigényére; valamilyen tervérõl beszél, s mindketten úgy tesznek, mint-ha hinnének benne, jóllehet tisztában vannak vele, hogy az összeg java mire fog elmenni. Minden ivásjátszmában mellékszerep jut egy hivatásosnak: a csaposnak vagy az italbolti eladónak. Az Alkoholista játszmában övé az ötödik szerep, õ az Összekötõ. Õ az utánpótlás közvetlen forrása, érti az alkoholista szöveget, és bizonyos értelemben õ a legjelentõsebb személy minden iszákos életében.

A feleség az Alkoholista kezdeti szakaszán játszhatja mindhárom mellékszerepet: éjfélkor, amikor levetkõzteti a férjét, kávét készít neki, és eltûri, hogy megverje, õ a Balek; reggel, amikor korholja gyalázatos életmódjáért, õ az Üldözõ; este pedig a Megmentõ, aki igyekszik rávenni, hogy változzék meg. A késõbbi fázisokban - ami néha szervi leromlásnak tulajdonítható - Fehér már meg tud lenni az Üldözõ és a Megmentõ nélkül, de elviseli õket, ha hajlandók utánpótlási forrásként mûködni. Azután elmegy a Missziósházba, és hagyja, hogy egy ingyenebéd fejében megmentsék; vagy pedig mindaddig eltûri az amatõr vagy hivatásos korholást, ameddig azt alamizsna követi.

Ebben a játszmában maga az ivás csupán mellékes gyönyör, amelynek járulékos elõnyei vannak; a folyamat valódi csúcspontja nem egyéb, mint a másnaposság. Az Alkoholista számára a másnaposság nem annyira testi kín, mint lelki gyötrelem. Terápiás helyzetben a legtöbb alkoholista nem az ivásról akar elsõsorban beszélni - ezt láthatólag csak üldözõik iránti tiszteletbõl teszik -, hanem az ivást követõ szenvedésrõl.

Az Alkoholista pszichológiai terápiája is sokkal inkább arra törekszik, hogy abbahagyassa a játszmát. Az úgynevezett gyógyult alkoholisták társaságban gyakran nem hatnak valami felvidítóan; valószínûleg siváran egyhangúnak találják az életüket, és állandó kísértést éreznek, hogy visszakanyarodjanak a régi útra. A sikeres "játszmakúrának" az az ismertetõjegye, hogy a volt Alkoholista ihat társaságban anélkül is, hogy veszélynek tenné ki magát.


Frigid nõ

Ez mindig házassági játszma, mivel aligha képzelhetõ el, hogy egy kötetlen kapcsolat valamennyire is hosszú idõn át szolgálhatna a szükséges lehetõségekkel és elõjogokkal. A férj közeledik feleségéhez, és visszautasításban részesül. Ismételt kísérletei után közlik vele, hogy minden férfi vadállat; felesége a szemére veti, hogy nem is szereti igazán, vagy hogy nem önmagáért szereti, csak a szex érdekli. A férj egy idõre felhagy szándékával, aztán újabb kísérletet tesz azonos eredménnyel. Végül is feladja a reményt, és többé nem közeledik.

Telnek a hetek vagy a hónapok, a feleség pedig egyre fesztelenebb lesz, olykor egyenesen hanyag. Hiányos öltözékben megy át a hálószobán, vagy elfelejt tiszta törülközõt magához venni, amikor fürdeni megy, így a férjnek kell azt utána vinnie. Ha az asszony keményen játszik vagy erõsen iszik, az is lehetséges, hogy társas összejöveteleken más férfiakkal kacérkodik. Végül is a férj reagál a kihívásokra, és újra kísérletet tesz. Megint csak visszautasításban részesül; beindul a "Perpatvar" játszma, amelynek most már része lesz iménti magatartásuk, belevonódnak más házaspárok, rokonaik, pénzügyeik és kudarcaik. Az egészre egy bevágott ajtó tesz pontot.

Ekkor a férj úgy dönt, hogy befejezettnek tekint mindent, és kialakítanak egy szexmentes modus vivendit. Hónapok telnek el. A férj nem kér a neglizséparádéból és az "elfelejtett törülközõ" manõverbõl. A feleség egyre kihívóbban fesztelen és feledékeny, de a férj kitart elhatározása mellett. Egyik este azután a feleség közeledik hozzá, és megcsókolja. A férj elõször érzéketlen marad, felidézi magában elhatározását, a természet azonban a hosszú böjtölés után követeli a maga jussát. Azt hiszi, hogy most már biztosra mehet. Az elsõ tapogatózó lépések nem ütköznek akadályba. Egyre merészebb lesz. A feleség a kritikus ponton azonban visszahõköl és felkiált: "Ugye, hiába mondtam neked! Minden férfi vadállat, én csak gyöngédséget akartam, de titeket csak a szex érdekel!" Az erre bekövetkezõ "Perpatvar" játszma ezen a ponton átugorhatja az elõzetes fázisokat iménti magatartásukat és a rokonokat -, s egyenesen rátérhet az anyagi problémára.

Meg kell jegyezni, hogy a férj, állításai ellenére, rendszerint éppúgy fél a szexuális intimitástól, mint a felesége, és nagy gonddal választott olyan élettársat, aki biztosíték arra, hogy nem kell túlságosan igénybe vennie ingatag potenciáját; a zavarokért pedig a feleséget hibáztathatja.

A "Frigid nõ" veszélyes játszma, és lehetséges antitézisei ugyancsak veszélyesek. Szeretõt tartani hazárdjáték. A versenytárs ösztönzõ hatására a feleség felhagyhat a játszmával, és megpróbálhat normális házaséletet kezdemé-nyezni, esetleg késõn. Másfelõl megeshet, hogy a szerelmi viszonyt - gyakran ügyvédi segédlettel - fegyverként használja a férj ellen folytatott "Most rajtacsíptelek, te gazember!" játszmában.

A fordított játszma, a "Frigid férfi" ritkábban fordul elõ, de általános menete ugyanaz. Változatok csupán a részletekben mutatkoznak. A végsõ kimenetel a felek forgatókönyvétõl függ.

Ismerős neked valamelyik játszma?



De mit mondjak nekik?

Többé-kevésbé mindenki számára ismerõs kamaszkori élmény, hogy úgy érezte, nincs kényelmetlenebb dolog, mintha nem tud a jelenlévõkkel közös témát találni, ha megakad a társalgás, s beáll a feszült csend. Eric Berne szerint az ember örök problémája, hogy hogyan strukturálja az ébrenlét óráit annak érdekében, hogy megszabaduljon az unalomtól.

Erre a társas kapcsolatok szintjén több módszer is adódik, mint amilyenek a rituálék, az idõtöltések, a játszmák, az intimitás vagy a tevékenység. Ez utóbbi mintául szolgálhat a másik négy bármelyikéhez, az elsõ három pedig az átélt intimitás valamiféle pótléka. Révén, hogy a legtöbb emberi kapcsolatban nincs mód a valódi intimitás megteremtésére, a társadalmi érintkezés legtöbbször játszmaformát kénytelen ölteni, de a családi- és a házasélet is gyakran ilyesmikre épül.

A játszmaelmélet alapját az a tézis képezi, hogy mindannyiunknak három tudaténje van. Hasonlóan a freudi szuperegóhoz, idhez és egóhoz, létezik egy szülõi, egy felnõtt és egy gyermeki énállapot. Mindegyik rendkívüli szereppel bír a személyiség szempontjából: a Gyermekben található az intuíció, az alkotókészség, a spontaneitás központja, a Felnõtt az adatfeldolgozó, a tapasztalatszerzõ, csak ennek segítségével birkózhatunk meg a külvilággal, ugyanakkor õ közvetít a gyerek és a szülõ én között. A Szülõ feladata, hogy valóban lehetõvé tegye a gyereknevelést, másrészt bizonyos reakciókat automatikussá tesz, és ezzel idõt és energiát takarít meg a Felnõtt számára.


Mindig én vagyok a hibás!

A tranzakciós elemzés annak megállapításával foglalkozik, hogy ha két személy beszélgetni kezd, akkor valójában melyik énjük között valósul meg a kommunikáció. Addig ugyanis nincs gond, amíg a tranzakciócsere kiegészítõ jellegû (Szülõ-Szülõ, Felnõtt-Felnõtt, Gyermek-Gyermek, Szülõ-Gyermek, Gyemek-Szülõ), mert ebben az esetben a beszélgetés zavartalanul folyik, és a végtelenségig is eltarthat.

A legegyszerûbb eset, ha két felnõtt én beszélget egymással, ekkor egy párbeszéd pl. így alakulhat: Férj: -- Hol van az órám? Feleség: -- Az íróasztalodon. Akkor sincs gond, ha a Szülõ és a Gyermek beszélget egymással, mert ez esetben is a válaszreakciók megfelelnek a várakozásnak.

A kommunikáció azonban rögtön megszakad, ha keresztezett tranzakcióra kerül sor. Ennek a lényegében indulatátviteli reakciónak az az ismerve, hogy bár a beszélgetés a Felnõtt éntõl indul a másik Felnõtt felé, a megszólított felfortyan. Az elõbbi példánál maradva, a férj kérdésére a feleség azt válaszolhatja, hogy: -- Már megint én vagyok a felelõs, ha nem találsz meg valamit! Itt a feleség gyermek-énje szólalt meg, és a jó megfigyelõ számára azonnal egyértelmûvé válik, hogy már rég nem az óráról van szó. Egy másik lehetséges koreográfia, hogy a feleségben a Szülõ szólal meg, ez esetben a válasz így hangzana: -- Miért nem tudsz ügyelni a saját holmijaidra?

A felszínes kapcsolatokban mindannyian egyszerû kiegészítõ tranzakciókra szorítkozunk. Természetesen a tranzakciók nem mindig ennyire egyértelmûek, összetettebb és rejtett formáik is mûködésbe lépnek, amelyek egyszerre több én-állapotot mozgósítanak, és tulajdonképpen ezek jelentik a játszmák alapját. Jó példa rejtett tranzakcióra az flörtjátszma, amiben az egyik fél felhívja a másikat egy pohár italra. Látszólag olyan, mintha Felnõtt-Felnõtt beszélgetés lenne italról, miközben pszichológiai szinten Gyermek-beszélgetés folyik szexjátékról.


Rituálék és idõtöltések

A rituálék és idõtöltések a társas érintkezés leghétköznapibb és legáltalánosabb formái. Az amerikai hello-hello, hogy vagy? és te? üdvözlési rituálé pl. természetesen nem információcserérõl szól, hanem arról, hogy "simogatáscsere" zajlik le a felek között, akik általában pontosan felmérik, hogy mennyivel tartoznak egymásnak. Az ettõl való pozitív vagy negatív irányba való eltérés rögtön zavart kelthet a másik félben. Próbáljuk csak ki, milyen reakciót váltunk ki, ha alkalmi ismerõsünknek valóban elmondjuk, hogy is vagyunk.

Az idõtöltés már jóval bonyolultabb, és jellemzõen társas összejöveteleken ûzik. Ez az ismerõsök kiválasztásához szolgál alapul, és barátsághoz is vezethet. Azon kívül, hogy strukturálja az idõt, és kölcsönös simogatásban részesíti a feleket, közben tudattalan és intuitív módon a résztvevõk kiválasztják azokat a személyeket, akikkel bonyolultabb viszonyba, azaz játszmákba is bele tudnának bonyolódni.

Az idõtöltésekrõl feltehetõen mindenki bõséges tapasztalatokkal rendelkezik, így talán elégséges néhánynak az elnevezését megemlíteni. Gyakori esetek: Szülõi munkaközösség (központi téma a gyermek, egyik alfaja lehet a Bezzeg az én idõmben), az Autómárkák vagy Ki gyõzött? egyaránt tipikusan férfibeszélgetés, a Konyhamûvészet vagy Divatbemutató pedig a nõi beszélgetések közzé sorolható, Mennyibe kerül?, Ismeri-e? (ezt vagy azt), Járt-e már? (valami nosztalgiával átszõtt helyen), Mi lett? (a jó öreg Pistából), Kötelességmulasztó férj (a háziasszonyok egyik kedvence), Nézd, milyen ügyes vagyok! vagy a Hát nem borzasztó!


Játszmák

A játszmák jórészt univerzális jellegûek, de a kultúrák függvényében variálódnak -- ugyanakkor egy-egy családon belül rendszerint generációról generációra öröklõdhetnek. A szülõk minden esetben nemcsak a rituálékra és az idõtöltésekre tanítják meg gyermekeiket, hanem arra is, hogy milyen játszmákat játsszanak, és hogyan. Ez pedig, tudattalan életterv formájában meghatározza azok késõbbi sorsát: házasságát, pályafutását, sõt halálát is.

A játszmák eredete mindig a korai gyermekkorba nyúlik vissza, és mélyen gyökerezik az érinttettek személyiségében. A játszmától való megszabadulás titka sokszor éppen abban rejlik, hogy a bevont másik fél megtagadja a játszma folytatását. Ez azonban azért rendkívül nehéz, mert a játékosok rendszerint mindketten implikáltak, és éppen azért választották egymást, mert kiegészítõ játszmákat ûznek együtt -- a kölcsönös nyereség reményében. Ha az egyik fél kiszáll, az a másik számára súlyos következményekkel járhat.

További gyakori, és széles körben ûzött játszmák: Adós, Rúgj belém!, Most rajtacsíptelek, te gazember!, Ennek is te vagy az oka! (életjátszmák), Sarokba szorítás, Ûzött vad, Ha te nem lennél, Láthatod, én mindent megpróbáltam, Drágám (házassági játszmák), Hát nem borzasztó!, Szépséghiba, És miért nem… - Hát igen, de… (társasági játszmák), Verekedjetek meg ti ketten!, Perverzió, Megerõszakolósdi, Harisnyajátszma, Perpatvar (szexuális játszmák)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS