2020. január 19. vasárnapSára, Márió
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csipkejózsika, avagy hol marad a girl power a mesékből?

Dezde Móni 2011. június 27. 09:27, utolsó frissítés: 19:03

A fehér férfi fiatal, szép fehér nőt szerez magának, és közben megmenti a világot a barbároktól. Nem hollywoodi mozi, tündérmese. Mit tegyünk, ha nekünk ez nem tetszik?


„A nő Csipkerózsika, elvarázsolt királykisasszony, Hamupipőke, Hófehérke – vár és tűr. Regékben, mesékben mindig az történik, hogy az ifjú mesehős elindul a nő felkutatására, sárkányokat döf le, óriásokkal kel párviadalra, és közben a királykisasszony a toronyban, a palotában, kertben, barlangban raboskodik, illetve egy sziklához láncolva vagy alva várja a szabadítót”. Simone de Beauvoir: A második nem.




Sokféle meghatározás létezik arra, hogy tulajdonképpen mi is a mese, de sokan egyetértenek abban, hogy bizonyos értelemben szakrális szövegekről van szó, évszázados, szimbólumokba sűrített üzenetekről, amelyek segítenek eligazodni az életben. Sokféle funkciójuk van, kollektív tudatunk részei, az emberi lét olyan krízishelyzeteit elemzik, amelyek mindannyiunknál közösek. Megoldják a konfliktusainkat, értelmet adnak a tapasztalatoknak. Bizonyos szempontból élni tanulunk meg belőlük, nem mindegy tehát, hogy hogyan és kivel azonosulunk egy történetben. És ha ezt nézzük, női hősökben rendszerint elég nagy a hiány.

A szélsőségesebb bírálat szerint sok mese a férfiuralom fenntartásának rejtett stratégiai közé tartozik, és ha nagyon akarunk, találhatunk erre példát a magyar népmesékben is. (pl. Az állatok nyelvén tudó juhász)






Tündérmese-kritika

Milyen követendő példát állítanak egy fiatal lány elé a tündérmesék? A megfogalmazott kritikák között a legfontosabb, hogy azt tanulja meg belőle, legnagyobb értéke a fiatalsága mellett a szépsége (persze nem árt, ha továbbá gazdag vagyon örököse is), az a jó, ha passzív, nem kell megküzdenie a sárkánnyal vagy más ellenséggel, ritkán csinál bármit is azon kívül, hogy várja, hogy a herceg megmentse őt.

Ugyanakkor egyenlőtlen viszonyokat lát a szerelemben, a párkapcsolatban: a királyfi, bár hamar lefegyverzi a lány szépsége, elveszi feleségül, de ezzel be is teljesül a nő életcélja, vége is a mesének. A királylány gyakran csak „cseretárgy” a férfiak között, a király simán odaígéri a fele királysága mellett a lányát is. Ha a mesében a nő mégis aktív és hatalommal rendelkezik, akkor rendszerint gonosz is és csúnya is, ő a boszorkány vagy a gonosz mostoha.

Nem véletlen, hogy a feminista kritika nagyon hamar a mesékre is kiterjedt, különös tekintettel az úgynevezett klasszikus tündérmesékre. Ezeket már az 1970-es évektől bombázzák a feminista szerzők, de a tündérmesék genderközpontú újraolvasása jelenleg is az egyik legnépszerűbb gyerekirodalmi kutatási terület maradt. Természetesen megszülettek közben az alternatív, feminista tündérmesék is, amelyek szembemennek a „hagyományos”, férfidominanciát elfogadtató verziókkal, és megpróbálnak valamilyen más modellt is felmutatni, mint a “a fehér férfi fiatal fehér nőt szerez magának, és közben megmenti a világot a barbároktól”.

A mesék, mítoszok egykori szerepét bizonyos értelemben a modern pszichológia vette át. És nem véletlen a pszichológusok jótanácsa, hogy a gyereknek mindig az életkorának megfelelő, és gondosan megválasztott mesét olvassunk. A mese alkalmas rá, hogy a gyerek és felnőtt közötti nyelvi és szellemi korlátokat feloldja. A gyermekpszichológusok sokszor használják terápiás segédeszközként az ún. gyógyító meséket. Ezek segítségével a gyerekek azonosulnak a mesehősökkel, és lelkesen fogadják a problémamegoldáshoz így felkínált ötleteket, javaslatokat. Ezek a mesék azáltal fejtik ki hatásukat, hogy a gyermek a főszereplővel azonosulva élhet át valamit és találhatja meg a megoldást, anélkül, hogy a valóságban is át kellene azt élnie.


Csipkerózsika, a lúzer

Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvében jungi nézőpontból világítja meg a mesék tudatalatti üzeneteit, és ezzel némiképp árnyalhatja a feminista nézőpontot. Az ő értelmezésben a Csipkerózsika ujjából kiserkenő vér a lány nemi érettségét szimbolizálja, és az ez után következő 100 év alvás pedig az időt, amely a lelki érettség eléréséhez szükséges. Azt sugallva, hogy a királyfi, aki előtt szétnyílnak a szúrós rózsatövek és bemegy a palotába egy hatalmas "kapun" keresztül, végül méltó lesz arra, hogy belépjen a lány "szentélyébe", és csókjával felébressze a benne alvó nőt.




Eric Berne szerint a mesék, azon keresztül, hogy milyen főhőssel azonosulunk és kinek a sorsát kívánjuk újraélni, az egész életünket meghatározhatják. Ha Csipkerózsikát választottuk, pechünk van, egy életen át várhatunk. Berne szerint a gyerekek, akárcsak valami „marslakók”, szó szerint értelmezik a meséket, és ez veszélyes lehet. A Csipkerózsika története egyébként a feminista személetmód számára is az egyik iskolapéldája a passzív női szereplőnek: a legtöbb, amit tehet, hogy szép és gazdag, és „tetszhalottként” várja, hogy eljöjjön érte a királyfija, hogy aztán, miután a dalia megérkezik, ő is végre elkezdhessen élni.

De hogy egy másfajta nézőpontot is említsünk: „Sokan azt hiszik, a hagyományos mese idejét múlta. Részint ezért a klasszikus meséket átírják, de nem a korszellemnek megfelelően, hanem azért, hogy megkíméljék a gyerekeket a bennük lévő rémisztő dolgoktól és erotikától. Micsoda hipokrízis! Ami rémisztő a mesében, annak épp az a célja, hogy a gyermek jelképes formában és áttételesen dolgozza fel a traumáit; így vívja meg a sárkányaival, gonosz mostohájával, a félelmetes óriással a maga győztes csatáját, mert hiszen a mese végén ő győz, és sárkányok, a mostoha, az óriás – hadd ne nevezzem meg, kik is ők – a valóságban is fenyegetik. Ami pedig az erotikát illeti, kapja meg minden korosztály a magáét; mindeniknek azt meséljük, ami neki való.” Az idézet Jankovics Marcelltől való, aki többek között a Magyar Népmesék című rajzfilmsorozat rendezője.



galeria_1962.jpg
A hercegnők tanulsága
galeria_1963.jpg
és a hercegekké #i#(forrás: zeldalily.com)#/i#



Stockholm szindróma és némi nekrofilia

Nemrég a Disney stúdió bejelentette, hogy nem készít több hercegnős mesefilmet. A feministák biztos nem fognak ezen búslakodni – megvolt a kialakult értékítéletük ezekről a sztorikról. Például Zelda Lily, a Feminism in a Bra c. blog szerzője a Disney-hercegnőket veti alá szarkasztikus elemzésnek. Azt vizsgálja, hogy a két fél, nő és férfi szemszögéből milyen következtetéseket, tanulságokat lehet levonni a hercegnős mesékből. Sarkít, persze, de nagyon viccesen csinálja.




Ha nagyon szőrös szívű elemzők akarunk lenni, elég sok mesével/rajzfilmel szemben merülhet fel hasonló kifogásunk. A kisgyerekek egyik nagy kedvence, a Thomas, a kis gőzmozdony kapcsán például megfogalmazódott, hogy bár a lányvonatokat nem festik le feltétlenül rosszabb színben a fiú karaktereknél, de csak másodlagos szerep jut nekik a mesében. Jóval kevesebben vannak, és gyakran mutatják őket főnökösködőnek, mindentudónak.

Vagy ott vannak a hupikék törpikék, akiknek a 100 fős társadalmában a 99 férfi mellett egyetlen nőre futotta: a szőke, hosszúhajú Törpillára. És amíg a férfiak különböző tulajdonságokat és jellemvonásokat testesítenek meg, és innen kapják nevüket is, addig Törpilla leginkább a csábos szempilla-rebegtetésben jeleskedik, bár tény, hogy azért elég gyakran szerepel a kalandokban.

És ha valaki magyar példán akarja nagyon felhúzni magát, az felteheti a kérdést, hogy a Vuk rajzfilmverziójában, amellett, hogy a főbb szerepek a fiúknak jutnak, a „rókalánynak” miért nincs még neve sem?


Ne gyilkoljunk, inkább beszéljük meg!

Az Élet és Irodalomban 2006-ben megjelent Bódis Kriszta (magyarországi író, szocio-dokumentumfilmes, pszichológus) Csipkejózsika meséje jó példa lehetne arra, hogy hogyan kellene kinéznie egy feminista mesének és két egyenlő fél házasságának. A mese később bekerült a Csimota kiadó Egyszervolt című mesegyűjteményébe, és nagy vitát kavart, mivel nemcsak a női emancipációt feszegeti, de a cigánykérdést és a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt is. A meleg-leszbikus tematikával ilyen nyíltan foglakozó gyerekkönyv vagy mese ekkor jelent meg először Magyarországon, korábban még fordításban sem volt nyoma.




Akinek egy ilyen mese-verzió már inkább túlzásnak tűnik, annak ott van a Shrek-trilógia, amelyik szintén kegyetlenül elbánik a tündérmesei sztereotípiákkal. Hayao Miyazakit, a japán rendező és rajzfilmkészítő arról ismert, hogy a Chihiro szellemországban c. animációs filmjéért Oscar-díjat kapott. És arról is, hogy szinte minden filmjének lány a főhőse. Miyazaki A vándorló palotában megalkotta a saját „tündérmeséjét”, amelynek szereplői Howl, a különc varázsló, aki, bár jóképű és délceg, emellett betegesen hiú, nevezhetnénk egyenesen nárcisztikusnak. A másik főhős pedig Sophie, aki, amikor közel kerülnek egymáshoz, éppen nagyon öreg és csúnya (de ez nem különösebben zavarja), és takarításból próbálja meg fenntartani magát – épp az ellentétje annak, amit általában elvárnánk.

Egy másik példát ad a feminista történetvezetésre a Nőkért.hu egyik szerzője: Pat Murphy Dragon's Gate c. regényét, amely a Year's Best Fantasy-sorozatban jelent meg angolul. A narrátor Al, egy fiatal lány, aki férfiruhában történeteket mesél kocsmákban (többek között egy elrabolt királylányról). Az anyja megbetegszik, és a boszorkány szerint csak sárkányvér tudná megmenteni. Al bátran fel is kerekedik, elmegy a sárkány barlangjába. De ő nem forrófejű királyfi, nem akarja megölni a sárkányt, inkább megpróbálja vele megbeszélni és kérni tőle három csepp vért. Közben azonban útnak indul a királyfi is, ő viszont gyilkos szándékkal.

A sárkányról kiderül, hogy tulajdonképpen ő az elrabolt hercegnő, és szívesen ad három csepp vért. Miután visszaváltozik hercegnővé, nem alél el az arrogáns királyfi házassági ajánlatától. Átveszi korábbi birodalma felett a hatalmat, Al pedig onnantól kezdve női ruhában jár, és újra Alitának nevezi magát, mert a szoknyában a serege élén vágtató hercegnő által inspirálva rájön, nem kell feltétlenül "férfiidentifikálódni" ahhoz, hogy nőként erősek, cselekvőképesek legyünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS