Hat hónapja írja Irak politikai helyzetének krónikáját a hétköznapi iraki szemszögébõl a bagdadi ismeretlen – írt az elnökválasztásról, az ENSZ-határozatok hatásáról Irakra, a fegyverzetellenõrök érkezésérõl és arról, hogy milyen érzés, amikor naponta bombázzák az ember szülõvárosát. Részletek a legutóbbi napok eseményeirõl szóló feljegyzésekbõl:

2003 március 24, hétfõ

(…) Ma van a háború harmadik napja, és nap közben több támadás is volt – légiriadó nélkül. Valószínûleg megunták, hogy mindig lekésnek a támadásokról: tegnap több támadás-hullám után mire megszólalt a végét jelzõ hang, fél óra múlva már jött is a következõ. Az al-Dzsazíra, BBC, Arabiya tévékben látott képek szörnyûek – mintha az egész város lángokban állt volna. Csak arra gondoltam: miért éppen Bagdaddal történik mindez? Amikor felrobbant egy épület, amit nagyon szerettem, majdnem elsírtam magam.

Elkezdtük számolni a perceket, miután az egyik hírcsatorna bejelentette, hogy a B-52-esek felszálltak – körülbelül 6 óra alatt érnek Irakba. Az elsõ nap pontosak voltak, tegnap egy kicsit meglepett, hogy 6 óra múlva nem kezdtek hullani a bombák. Ma tudtuk meg, hogy Bagdad helyett Tikritet bombázták. A B-52-esek délután háromkor szálltak fel, és körülbelül fél óra múlva tudjuk meg, hogy ma Bagdad van napirenden vagy más város. Karbalát ugyancsak bombázták tegnap este.

	Egy bagdadi nő és gyerek a becsapódások helyéről felszálló füstöt nézik

A mai (és tegnap esti) támadást nem repülõk hajtották végre, hanem a tévé: az al-Dzsazíra képei leírhatatlanok. Elõször az észak-iraki Anszar el Iszlám tábor elleni támadást mutatták, aztán a baszrai civil áldozatokat. A legszörnyûbbek a kórházi felvételek voltak – a kórházak egyszerûen nem tudják ezeket a helyzeteket kezelni: az emberek a földön fekszenek, mindenhol kötések és vér (…) A médiaháború is megkezdõdött – az al-Dzsazíra azzal vádolja a Pentagont, hogy nem a valós háborút mutatja, amire Rumsfeld azt válaszolta, hogy nagyon sajnálatos, hogy egyes tévé-csatornák ilyen képeket közölnek.

Ma délelõtt kimentünk az unokatestvéremmel megnézni a várost. Két dolog: 1.: a támadások pontosak. 2.: a célpontok túl közel vannak a civil létesítményekhez. (…) Egy külvárosban váratlan "célpontot" fedeztem fel: egy tiszti kocsmát a külváros közepén. Gondolom nem találták el súlyosan, mert még állott, de a körülötte álló házak megsérültek. Egy szemetesautó áll a leginkább megsérült házak elõtt, a lakók abba dobálják a romokat. Az utcák általában eléggé forgalmasak, egy csomó autó közlekedik, de nagyon kevés bolt van nyitva. A házunk melletti piac majdnem teljesen üres. Az egyik üzlet-tulajdonos azt mondja, hogy a piacok zárva vannak, de a gyümölcsök és zöldségek árai normálisak. Miközben bevásárolunk, az eladónõ mondta, hogy ha az amerikaiak olyan nehezen boldogulnak Umm Quaszárral meg Baszrával, mi lesz, ha Bagdadba érnek? (…)

Az emberek (és szerintem a "szövetségesek" is) arra számítottak, hogy sokkal könnyebb lesz az egész. Nincsenek ujjongó tömegek az amerikaiak bevonulásakor, és nem is adják meg magukat ezrével a katonák. Az emberek csak azt teszik, mint mindenki más, ülnek otthon, bezárják az ajtót és remélik, hogy nem hull rájuk egy bomba.

A füstoszlopok most már egész Bagdadban látszanak. A szél kelet felõl fúj általában, úgyhogy Bagdad nyugati része füstmentes. Azonban mikor a nap útjába kerül, teljesen elfedi, nagyon sûrû a füstfelhõ. Néhány nagyon sötét napunk lesz, szó szerint. Még mindig van villany Bagdadnak ezen a részén, a folyóvíz meg a telefon is mûködik. (…)

Tegnap egy csomó röpcédulát dobtak le Bagdadban és miközben a városban sétáltam szerencsém volt, kettõt is találtam. Öt féle van – kettõ a hadseregnek, és három a civileknek. A civileknek szólókban megadják a rádiófrekvenciákat, amiket szerintük hallgatnunk kellene – "információs rádiónak" nevezik.

	Találat ért egy bagdadi kommunikációs központot

péntek, 2003 március 21

Kérlek ne küldjetek e-maileket, melyben megkérditek, hogy igaz-e amit leírok -- ha nem hiszitek, ne olvassátok. Senkinek nem csinálok propagandát, csak magamnak. Két óra múlva a B-52-esek Irakban vannak. A mai nap legrosszabb hírét az al-Dzsazírán hallottam, azt mondták, kilenc B-52-es szállt fel Nagy-Britanniából, és "feltehetõleg" Irakba tartanak. Dehogyis, nem Irakba tartanak, csak tesznek egy kört a röptér körül. Mindegy, hat óra múlva megérkeznek. (…)

Az Iraki Szatelit Adó már nem mûködik, a Kettes Ifjúsági TV (egyiptomi szappanoperák délelõtt, sport délután) ugyancsak megszûnt sugározni. Így két adó marad: az Irak TV és a Shabab (ifjúsági) tévé. Még mindig tele vannak hazafias énekekkel, "hírekkel", és imádják a franciákat. A legutolsó Sahaf-showban a legidegesítõbb iraki minisztert mutatták. Idióták. (…) A BBC magukat megadó irakiakról sugároz felvételeket. Fiatalabb unokatestvérem azt suttogta maga elé: "micsoda szégyen" – igen, jobb nekik megadni magukat, de mégis, elszorul a szívem, ha látom õket a fehér zászlóval.

péntek, 2003 március 20

A bombázások hullámokban jönnek-mennek, nem túl hevesek, és mégsem hasonlítanak ‘91-hez. Mióta megkezdõdött a légitámadás, az Iraki TV hazafias dalokat sugároz és nem fárasztja magát azzal, hogy közölje a nézõkkel: légitámadás van. (..) Az Iraki TV nem mond semmit, nem mutat semmit. Mire jók a hazafias dalok, miközben hullanak a bombák? (…)

Újból végighajtottunk Bagdad fõbb utcáin. Nagyon lehangoló. Még sohasem láttam Bagdadot ilyennek. Ma a Baasz-párt emberei elfoglalták helyeiket a lövészárkokban, nagyobb tereken és útkeresztezõdéseknél – állig fel vannak fegyverezve és frissen borotváltak. Olyan tisztán és jól nevelten néznek ki, hogy nem nézném ki belõlük, hogy bármit is meg tudnának védeni. A legmeglepõbbek a fiatalok voltak – nem lehettek idõsebbek 20 évesnél, ültek a lövészárokban, Mirinda szénsavas üdítõket ittak és csokit ettek. (…) A legszörnyûbb az volt, hogy megállt a város. Semmi. A boltok zárva, nem vásárol senki, senki nem szalad a busz után. (…) Az ultimátum éjjel négy órakor jár le, és az a nagy kérdés, hogy már akkor támadnak vagy sem. Az elsõ Öböl-háborús sztorikat századjára hallom.

	Síró nõ egy bagdadi mecset elõtt

szerda, 2003 március 19

A rádióban a ‘80-as évek háborús dalai szólnak megállás nélkül. Mindegyiket kívülrõl tudom már. Miközben Bagdadon hajtok keresztül olyan dalokat hallok, hogy "holtunkig veled leszünk, Szaddám" – senki nem tulajdonít különösebb jelentõséget a szövegeknek, de ezekben a napokban egy kicsit hátborzongatóan hangzanak.

Minden egyre drágább. (…) Ha Szíriába akarsz menekülni, az utazás 600 dollárba fog kerülni, mikor eddig 50 dollár volt. Most már olcsóbb maradni. Végülis mindegy, azok a hivatalok, ahol az utazási papírokat kiadják, zárva vannak.

(…)Egy pletyka: úgy hírlik, Barazan, Szaddám testvére ajánlotta Szaddámnak, hogy adja meg magát. Barazan ezért háziõrizetbe került egy elnöki palotában, amit szinte biztos, hogy az elsõk között lebombáznak.(…)

hétfõ, 2003 március 17

(…)A Shabab TV-n az iraki diákok egyesülete víz-szivattyúkat, víztartályokat, sisakokat, kis generátorokat és kémiai és biológiai támadások ellen védelmet nyújtó szerkezeteket reklámoz – az utóbbi úgy néz ki, mint egy nyolcszögû hordó az egyik oldalára fordítva, a külsején valami fura szerkezettel.(…)
(…)

A Dora és Thawra negyedek, valamint a Rawa és Anna városok annyira tele vannak, hogy még egy kunyhót sem lehet bérelni. Az elsõ háborúban eléggé biztonságos helyek voltak, és a pénzes emberek ott bérelnek lakást azt remélvén, hogy ezúttal is biztonságosak lesznek. (…)

	Sajtószabadság? Cenzúrázott híroldalak Amerikában A floridai Vortech hosting szolgáltató úgy döntött, a továbbiakban nem áll a www.YellowTimes.org híroldal rendelkezésére; történt mindez azután, hogy a webhelyre fogságba esett amerikai katonák képei is felkerültek. A "kompromittáló" fotók megjelenése után a szolgáltató - minden elõzetes figyelmeztetés nélkül - eltávolította az oldalt. Erich Marquardt, a Yellowtimes fõszerkesztõje a Reutersnek elmondta, hogy már az elõzõ héten problémák akadtak a szolgáltatóval, épp aznap, amikor az újságírók hat képet közöltek az egyik hadszíntérrõl, ahol többek közt halott amerikai katonák is voltak. A képeket az al-Dzsazíra televízió készítette (amely egyébként, a háború kitörte óta – részben talán éppen a nyugati hírtelevíziók elégtelen mûködésének, egyoldalú tájékoztatásának köszönhetõen - megduplázta elõfizetõinek számát, és már angol nyelvû adás létrehozásán is gondolkodik). A Vortech nem kívánta kommentálni az esetet, annyit azonban elmondtak a cég képviselõi, hogy a Yellowtimes megsértett egy sor megállapodást azzal, hogy "illetlen" képeket tett közzé. A kis híroldalak mind gyakrabban találják magukat szemben azzal, hogy a kormányzati szervek figyelemmel kísérik tevékenységüket. Míg korábban gyakorlatilag észre sem vették õket, sõt, a nyíltan Amerika-ellenes véleményeket is figyelmen kívül hagyták, addig ma a Pentagon cenzúrája alá esik gyakorlatilag minden olyan oldal, amely a hivatalostól eltérõ módon kommentálja az iraki háborús eseményeket.