2019. július 20. szombatIllés
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nõ a nõk hátrányos megkülönböztetése

S. M. 2003. március 24. 14:46, utolsó frissítés: 14:46

Hátrányos életkori megkülönböztetés mögé #b#bújtatva#/b# mûködik a nemi diszkrimináció a hazai munkaerõpiacon. A nõk fizetése 15-25%-kal elmarad a férfiaké mögött – hangzott el egy hétvégi feminizmus-témájú kerekasztalon.





A feminista szó hallatán harcias, kellemetlenkedõ, és nem utolsósorban visszataszító külsejû hölgyek ötlenek a legtöbb ember eszébe, akik – szexuális? – frusztrációikat öltöztetik ezáltal az ideológia köntösébe. E kép nemcsak férfiak, hanem nõk többségének tudtalattijában is gyakorta asszociálódik a feminizmus fogalmához. Gyakran hallani nõk szájából, hogy egy bizonyos szakma, például a politikusi, nem a szebbik, vagy inkább gyengébbik nemnek való, mert õk túlságosan emocionális beállítottságúak ahhoz, hogy ilyen munkakört hatékonyan ellássanak.

A hivatalos diskurzus a nõk helyzetérõl és státusáról, a nõk és férfiak kapcsolatáról mint hatalmi viszonyról, akárcsak a feminizmusról szóló bármilyen nyilvános vitát irrevelásnak minõsít, vagy a kommunista múlt maradványának tartja. Csak a rabszolgák lázadoznak – íme egy férfiúi vélemény.


A nõk munkája

címû „eseménysorozatra” invitált szombat délután a Tranzit Házba a Desire Alapítvány, mely könyvbemutatót, képzõmûvészeti kiállítást és kerekasztal-beszélgetést szervezett a feminizmus témakörében. A meghívottak többnyire a nõk helyzetének kutatásában tevékenykedõ szakemberek, egyetemi tanárok, szociológus mesterképzõsök voltak.

A rendezvény házigazdája Magyari-Vincze Enikõ, a Kulturális Antropológiai Intézet vezetõje volt, akinek két – feminizmus-témában – megjelent könyvét mutatták be a meghívottak. A kutató évek óta foglalkozik a nõk helyzetének vizsgálatával a posztkommunista Romániában. Fõ kérdése, hogy milyen változókat találunk a nõk életmódjában nemzetiség és az anyagi helyzet függvényében, a nõ-férfi ellentéttet figyelembe véve.

Alina Surdu és Anca Toacaci képzõmûvészeti kiállításaAlina Surdu és Anca Toacaci képzõmûvészeti kiállítása


A különbség, amely számít. A szociokulturális sokféleség az antropológia szemszögébõl (Diferenta care conteaza. Diversitatea social-culturala prin lentila antropologiei) címû kötetet Marius Jucan, a BBTE Európai Tanulmányok Karának oktatója ismertette. A könyv posztmodern megközelítését adja a különbség szerepének, és a hazai feminista elméletek leírását tartalmazza. Célja lerántani a leplet a hatalomról, amely a hagyományos – ezért számára megkérdõjelezhetetlen nõi és férfi szimbólumokkal operál. A különbség helyes felismerése vihet csak reflexiót a társadalomba, és történhet meg ezáltal a patriarchális értékek dekonstrukciója, s ez vezethet el a dolgok újfajta észleléséhez.

A Talking Feminist Institutions kötet az európai egyetemek és a feminizmus kapcsolatát boncolgatja feminista professzorokkal készült interjúkon keresztül. Az akadémikus egyetemi oktatás maszkulinizmusa hogyan egyeztethetõ a nyitottságot megkövetelõ feminizmussal? – ez a kérdés állt Olivia Toderean (Politikai és Közigazgatási Tanulmányok Kar) ismertetõjének középpontjában.


A nõk nagyobb arányban maradnak munka nélkül

A kerekasztal-beszélgetés során a nõk munkaerõpiaci helyzetét elemezték a résztvevõk. Elisabeta Stanciulescu, a Babes-Bolyai Tudományegyetem munkatársa egy olyan kutatás eredményeit ismertette, amely azt vizsgálta, hogy éri-e hátrányosan megkülönböztetés a nõket a munkavállalás során. A statisztikai adatok szerint – 1996-tól áll rendelkezésre felmérés a munkaerõpiacról – a nõk körében nagyobb a munkanélküliségi arány, mint a férfiak között, de ez a tendencia viszont egyre csökken.

Azt is vizsgálták, hogy a köztudatban mennyire tudatosult ez a diszkrimánáció. Természetesen a nõk sokkal érzékenyebbek rá, mert õk azok, akiket ez a gond személyesen is érint, ennek ellenére kevesen vannak köztük, akik a gyakorlatban is fel próbálnak lépni ellene.

A kutatás azt az eredményt hozta, igenis mûködik nemi diszkrimináció a munkaerõpiacon, de ezt sokszor életkori diszkrimináció mögé rejtik. Például az alkalmazás megtagadását nem azzal indokolják, hogy nõ, hanem azzal, hogy a jelentkezõ túlságosan fiatal. A férfiak a magán-, a nõk a költségvetési szférában dolgoznak nagyobb arányban.

Sorina Bumbulut, Livia Popescu, Ellen Benjamin, Elisabeta Stanciulescu, Pásztor Gyöngyi, Bokor Zsuzsa (balról jobbra)Sorina Bumbulut, Livia Popescu, Ellen Benjamin, Elisabeta Stanciulescu, Pásztor Gyöngyi, Bokor Zsuzsa (balról jobbra)


A törvénykezés tehetetlen ez ügyben. Diszkriminációellenes törvény létezik, viszont – sok más jogszabályhoz hasonlóan – nem használható, nem ültethetõ a gyakorlatba. A román politika nem tekinti szociális problémának a nõhelyzetet, csak nemzetközi nyomásra foglalkozik vele. Furcsamód a jobboldali pártok receptívebbek rá.


Az elnõiesedõ szakmák presztízsükbõl is veszítenek

A szociológiai tanszék mesterképzõs hallgatói, Geambasu Réka és Pásztor Gyöngyi a nõk szakmai elégedettségét, illetve ennek nemzetiségi vetületeit vizsgálták. Emellett a témában készült közvéleménykutatás során nyert statisztikai adatokat ismertették, Kolozsvár nõi alpopulációjára vonatkozóan. A számok tükrében: kétszer annyi nõ volt már munkanélküli, mint férfi, és körülbelül kétszer hosszabb ideig tartott esetükben ez az állapot.

Azok a szakmák, amelyek elnõiesedtek – oktatás, egészségügy – ezáltal presztízsükbõl is veszítettek, így az illetõ szakmák átlagjövedelme is lecsökkent. Ebbõl kifolyólag a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók fizetése mindig az átlagbér alatt mozog. A nõk jövedelme csak ritkán haladja meg az átlagbért - 25 százalékuknál. A férfiaknál ennél jobb az arány: 38%. A nõk kapta bruttó átlagfizetés országos szinten 15-25 %-al marad el a férfiaké mögött.


Él az elõítélet, hogy a nõ nem bír elég elkötelezetten dolgozni

Ellen Benjamin, a chicagói De Paul Egyetem tanára a feminizmus múlt századi eredményeit elevenítette fel, a váláshoz való jogot, a szexuális zaklatás elleni törvényeket és a választójogot, hangsúlyozva, hogy a feminizmust gyakran kapcsolják össze a pacifizmussal. Annak ellenére azonban, hogy a munkások egyharmada nõ, a bérezésük nem egyezik meg a férfiakéval, még ha ugyanazt a jellegû munkát is végzik. A köztudatban még él az a hiedelem, hogy a nõk nem tudnak elhivatottan dolgozni, elsõsorban nõk, és csak ezután következik a munka iránti elkötelezettség. Amerikában is aktív még ez a diszkrimináció.

A rendezvény szünetébenA rendezvény szünetében


Livia Popescu (BBTE) a háztartásban dolgozó nõk kiszolgáltatottságáról beszélt, akik nem fizetett munkát végeznek. A nõk kisebb százalékban vannak jelen a munkaerõpiacon, mint a férfiak. A román szociálpolitika nagyon mostohán bánik velük, ugyanis a férfialkalmazott igényeibõl indul ki mindig, ezzel tovább gerjeszti a munkaerõpiaci egyenlõtlenségeket, konzerválva azt a diszkriminatív felosztást, amely az otthoni munkát eleve a nõkre ruházza.


Az emelt nyugdíjkorhatár sem kedvez a nõknek

A nõk „sebezhetõsége” a gyerekvállaláson alapszik. A háztartások egyharmadában 18 év alatti gyermeket nevelnek, kétharmaduk falun él. A szociálpolitika nem ismeri el az otthoni munkát, és a gyermeknevelési segély lejárta után magukra hagyja a háziasszonyokat. Az anyaság mellett a másik kritikus pont az öregség. A nyugdíjkorhatár kitolásával szintén a nõk kerültek hátrányos helyzetbe, mert a gyerekvállalás miatt csökken a ledolgozott évek száma. Ezt azzal próbálják kompenzálni, hogy az anyaság idõszakát is munkaévnek számítják fel.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS