2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Csinált városok" és lakóik

tudósító: Sipos Zoltán 2003. február 28. 14:28, utolsó frissítés: 14:28

Egy kutatás szerint Kolozsvár lakosságának 30%-a elsõ generációs városlakó – azonban a közhiedelemmel ellentétben a betelepültek nagy része #b#nem Moldvából#/b# jött, hanem a Kolozs megyei falvakból (60%), valamint Erdélybõl (40%).





A kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott Szociológia Nyílt Est témája egy, 2002 júliusában Kolozsváron végzett empirikus kutatás eredményeinek bemutatása A kolozsvári elsõgenerációs városlakók kulturális mintái címmel. A kutatást a BBTE szociológia tanszékének egy kutatócsoportja: Csedõ Krisztina, Ercsei Kálmán, Geambasu Réka és Pásztor Gyöngyi végezte, Péter László, Magyari Tivadar, illetve Neményi Ágnes segítségével.


Egy kis történelem és gazdaságpolitika


Romániában a falu-város migráció, és így az erõteljes urbanizáció a 60-as években erõsödött fel, amikor a KGST tagállamainak szakosodása következtében Romániára a mezõgazdasági szerep jutott. A hatalom ezt azonban nem fogadta el, így megindult egy erõteljes, városépítéssel egybekapcsolt ipari befektetési hullám. Az iparosítás azonban a nyugati mintáktól eltérõen ideológiai megalapozottsággal bírt, nem a piac törvényeit követte, így hatékonysága alacsony volt.

Ercsey Kálmán, Csedő KrisztinaErcsey Kálmán, Csedő Krisztina
Erõteljes mivoltát jól tükrözi az a tény, hogy míg az 50-es években a lakosságnak csak 11-12%-a dolgozott az iparban, a 90-es évekre ez 40%-ra nõtt, míg a mezõgazdaságban a lakosságnak már csak 28%-a tevékenykedett. A kutatók elmondták, hogy adatbázisuk alapján két nagy migrációs hullámot lehet felfedezni -- az elsõ hullám az 50-es évek eleje, majd a teljes 70-es években.

Ismertetõjük szerint a kolozsvári betelepültek nagy része -- a közhiedelemmel ellentétben -- nem Moldovából jött, hanem a Kolozs megyei falvakból (60%), valamint Erdélybõl (40%). Etnikai összetételük híven tükrözi a 60-as évekbeli Erdély etnikai összetételét. A beköltöztetések megváltoztatták a lakosság foglalkozási struktúráját -- míg azelõtt a városlakók túlnyomó többsége kistisztviselõ, értelmiségi, kisiparos, a 90-es évekre az ipari munkás-réteg a lakosság felét alkotja. A kutatásból kiderül, hogy Kolozsvár lakosságának mintegy 30%-a elsõgenerációs városlakó.

Ugyanakkor nem csak a lakosság változott meg, hanem a városok arculata is: a lebontott házak helyén lakótelepek épültek -- ide költöztették a lebontott házak lakóit, valamint az elsõgenerációs városlakókat. Az erõltetett urbanizáció sajátos formája a "csinált város" lett -- erre Romániában egy jó példa Balánbánya. Úgy a rendszer, mint az érintettek nem törekedtek a városi szocializációra -- a városokba települtek ezt felfele való társadalmi mobilitásként élték meg, a városba való beköltözéssel minden problémát megoldottnak tekintettek.


Az elsõ-generációsok gazdasági háttere

Az elsõ generációs városlakók keresete háztartásonként átlag havi 600.000 lejjel kevesebb a többed-generációs városlakókénál -- ennek oka a számottevõen alacsonyabb végzettség, valamint az, hogy ezt a réteget érintette a legérzékenyebben a ‘89-es változás és az azt követõ munkanélküliség. Ezt a 600.000 lejes kiesést azonban saját elmondásuk szerint a falusi környezetben élõ rokonoktól pótolják élelmiszerek formájában. Így az egyedüli jelentõs fogyasztásbeli különbség az elsõ- és nem elsõ generációs városlakók között az, hogy az utóbbiak többet hajlandók szolgáltatásokra áldozni.

Urbanizáció mellett rurbanizációról is beszélhetünk. Ercsey Kálmán, Csedő Krisztina, Geambasu Réka, Pásztor GyöngyiUrbanizáció mellett rurbanizációról is beszélhetünk. Ercsey Kálmán, Csedő Krisztina, Geambasu Réka, Pásztor Gyöngyi


A kutatók szerint azonban figyelemreméltó, hogy habár nem lehet egyértelmûen kimutatni, hogy szegényebbek lennének a többed-generációs városlakóknál (lakáskörülményeik is megegyeznek), sokkal nagyobb mértékben gondolják azt, hogy õk szegények. A szociológusok ezt azzal magyarázták, hogy miután a városba költözést sikertörténetként élték meg, a ’89 utáni nagyarányú munkanélküliség nagy törést jelentett számukra.


Emberi kapcsolatok

Vidéki környezetben a tágabb értelemben vett rokonság közti kapcsolatok nagyon szorosak, és így a társadalmi mobilitás is sokkal kisebb, míg városban ez meggyengül -- a tágabb értelemben vett rokonság helyét átveszi a nukleáris család. Az elsõ generációs városlakóknak sikerült a két modell szintézisét létrehozniuk -- habár a rokoni kapcsolatok valamelyest fellazultak, a szomszédság szerepe felértékelõdött: a fizikai közelség miatt reciprocitás elve mûködik, és egy jó szomszéd egyben munkatárs, barát, idõvel rokon is lehet. Ebben egyébként nagy szerepet játszott az is, hogy a rendszer elõszeretettel költöztette egy tömbházba, illetve egy utcába az egy kombinátban dolgozókat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS