"Csinált városok" és lakóik
tudósító: Sipos Zoltán 2003. február 28. 14:28, utolsó frissítés: 14:28Egy kutatás szerint Kolozsvár lakosságának 30%-a elsõ generációs városlakó – azonban a közhiedelemmel ellentétben a betelepültek nagy része #b#nem Moldvából#/b# jött, hanem a Kolozs megyei falvakból (60%), valamint Erdélybõl (40%).
A kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott Szociológia Nyílt Est témája egy, 2002 júliusában Kolozsváron végzett empirikus kutatás eredményeinek bemutatása A kolozsvári elsõgenerációs városlakók kulturális mintái címmel. A kutatást a BBTE szociológia tanszékének egy kutatócsoportja: Csedõ Krisztina, Ercsei Kálmán, Geambasu Réka és Pásztor Gyöngyi végezte, Péter László, Magyari Tivadar, illetve Neményi Ágnes segítségével.
Egy kis történelem és gazdaságpolitika
Romániában a falu-város migráció, és így az erõteljes urbanizáció a 60-as években erõsödött fel, amikor a KGST tagállamainak szakosodása következtében Romániára a mezõgazdasági szerep jutott. A hatalom ezt azonban nem fogadta el, így megindult egy erõteljes, városépítéssel egybekapcsolt ipari befektetési hullám. Az iparosítás azonban a nyugati mintáktól eltérõen ideológiai megalapozottsággal bírt, nem a piac törvényeit követte, így hatékonysága alacsony volt.
Erõteljes mivoltát jól tükrözi az a tény, hogy míg az 50-es években a lakosságnak csak 11-12%-a dolgozott az iparban, a 90-es évekre ez 40%-ra nõtt, míg a mezõgazdaságban a lakosságnak már csak 28%-a tevékenykedett. A kutatók elmondták, hogy adatbázisuk alapján két nagy migrációs hullámot lehet felfedezni -- az elsõ hullám az 50-es évek eleje, majd a teljes 70-es években.
Ismertetõjük szerint a kolozsvári betelepültek nagy része -- a közhiedelemmel ellentétben -- nem Moldovából jött, hanem a Kolozs megyei falvakból (60%), valamint Erdélybõl (40%). Etnikai összetételük híven tükrözi a 60-as évekbeli Erdély etnikai összetételét. A beköltöztetések megváltoztatták a lakosság foglalkozási struktúráját -- míg azelõtt a városlakók túlnyomó többsége kistisztviselõ, értelmiségi, kisiparos, a 90-es évekre az ipari munkás-réteg a lakosság felét alkotja. A kutatásból kiderül, hogy Kolozsvár lakosságának mintegy 30%-a elsõgenerációs városlakó.
Ugyanakkor nem csak a lakosság változott meg, hanem a városok arculata is: a lebontott házak helyén lakótelepek épültek -- ide költöztették a lebontott házak lakóit, valamint az elsõgenerációs városlakókat. Az erõltetett urbanizáció sajátos formája a "csinált város" lett -- erre Romániában egy jó példa Balánbánya. Úgy a rendszer, mint az érintettek nem törekedtek a városi szocializációra -- a városokba települtek ezt felfele való társadalmi mobilitásként élték meg, a városba való beköltözéssel minden problémát megoldottnak tekintettek.
Az elsõ-generációsok gazdasági háttere
Az elsõ generációs városlakók keresete háztartásonként átlag havi 600.000 lejjel kevesebb a többed-generációs városlakókénál -- ennek oka a számottevõen alacsonyabb végzettség, valamint az, hogy ezt a réteget érintette a legérzékenyebben a ‘89-es változás és az azt követõ munkanélküliség. Ezt a 600.000 lejes kiesést azonban saját elmondásuk szerint a falusi környezetben élõ rokonoktól pótolják élelmiszerek formájában. Így az egyedüli jelentõs fogyasztásbeli különbség az elsõ- és nem elsõ generációs városlakók között az, hogy az utóbbiak többet hajlandók szolgáltatásokra áldozni.
A kutatók szerint azonban figyelemreméltó, hogy habár nem lehet egyértelmûen kimutatni, hogy szegényebbek lennének a többed-generációs városlakóknál (lakáskörülményeik is megegyeznek), sokkal nagyobb mértékben gondolják azt, hogy õk szegények. A szociológusok ezt azzal magyarázták, hogy miután a városba költözést sikertörténetként élték meg, a ’89 utáni nagyarányú munkanélküliség nagy törést jelentett számukra.
Emberi kapcsolatok
Vidéki környezetben a tágabb értelemben vett rokonság közti kapcsolatok nagyon szorosak, és így a társadalmi mobilitás is sokkal kisebb, míg városban ez meggyengül -- a tágabb értelemben vett rokonság helyét átveszi a nukleáris család. Az elsõ generációs városlakóknak sikerült a két modell szintézisét létrehozniuk -- habár a rokoni kapcsolatok valamelyest fellazultak, a szomszédság szerepe felértékelõdött: a fizikai közelség miatt reciprocitás elve mûködik, és egy jó szomszéd egyben munkatárs, barát, idõvel rokon is lehet. Ebben egyébként nagy szerepet játszott az is, hogy a rendszer elõszeretettel költöztette egy tömbházba, illetve egy utcába az egy kombinátban dolgozókat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!