Váláshelyzet Romániában: a nőt engedik előre?
kérdezett:Gy. A. 2011. március 17. 15:00, utolsó frissítés: 16:24Enyhén növekszik a válások száma, az EU-ban valahol középmezőnyben állunk. Vannak-e eltérések a magyarok esetében, valóban ragályos a válás és mi köze hozzá a Facebooknak: Veres Valér szociológust kérdeztük.
- Hány százaléka a házasságoknak végződik válással Romániában? Milyenek az elmúlt évek tendenciái?
Veres Valér: A száz házasságra vonatkozó válások száma egy viszonylag jó mutató arra, hogy a népesség körében milyen mértékben bomlanak fel házasságok. Európai viszonylatban ez a szám nem is túl magas, nem is túl alacsony. 2008-ban 24,1% volt, jelenleg 24-25% körül mozog, és kisebb növekedést mutat: 1990-ben 17% volt, aztán 1994-ben és 2000-ben 22% körül mozgott.
Vagyis kis mértékben, de növekvő tendenciát mutat, az utóbbi években minden negyedik házasságra jutott egy válás. Területileg jelentősebb különbségeket figyelhetünk meg: például Hunyad és Mehedinti megyében átlag fölötti, 30 vagy akár 40%-hoz is közeledhet, Vaslui és Brăila megyében is nagyon magas a válások aránya. Kolozs megyében pl. 28%.
De az ország minden megyéje emelkedést mutat. Létezik egy növekvő tendencia, de ha tisztán azt nézzük, hogy a válások számaránya növekedik-e, akkor ez nem mindig releváns, mert ha a házasságkötések számaránya nem növekszik, akkor
(abszolút számban) nem növekedik feltétlenül a válások aránya sem. De ha a házasságokhoz arányítjuk, akkor növekedést figyelhetünk meg.
- Hol állunk az EU többi országához képest?
Románia valahol a középmezőnyben áll. Európában a házasságkötések és a válások dinamikája szempontjából több csoportba sorolhatjuk az országokat. Vannak az észak-európai országok, ahol a válási számarány a legmagasabb, ott a házasságok körülbelül fele válással végződik. Magyarország is ezen országok közé tartozik.
Az északi országokkal kezdődik a sor, de Nyugat-Európa számos más országa is ebbe a csoportba esik, pl. Németország. Alacsony a válás Dél-Európában, ahol nagyon erősek a katolikus egyház által kialakított társadalmi szokások, és ezt nem törte meg a protestantizmus. Vagyis a mondhatni tisztán katolikus országokban – függetlenül attól, hogy egyébként szekularizáltak –, ebben a tekintetben meglehetősen fontos szerepe van a vallási alapú társadalmi tradícióknak.
Viszont nagyon gyorsan hozzá kell tenni, hogy ezekben a dél-európai országokban, például Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, illetve Görögország is ide tartozik (bár ők ortodoxok, de ebből a szempontból ez nem lényeges különbség, mert ugyanolyan jellegű, mint a katolikus országok) a házasságkötések számaránya is alacsony.
Tehát kevés a válás, de kevesebb a házasságkötés is: 4 ezrelék körül van évente az össznépességre arányítva, a válás pedig 1 ezrelék körül. Lengyelország is eléggé ebbe a típusba tartozik, ott is erősek a katolikus tradíciók, viszont egy picit magasabb a házasságkötési kedv: öt ezrelék. A nyugat-európai országokban vegyes, egyenként különbözik, hogy a házasságkötések arányszáma kicsit nagyobb, vagy kisebb, a válások mindenhol viszonylag nagy arányúak, nagyobbak, mint Romániában – esetenként egy adott évben elérik az 50%-ot.
- Szociológiai szempontból mivel magyarázható ez a növekvő tendencia?
A legáltalánosabb magyarázó elv ahhoz kapcsolódik, hogy a 20. század, általában a modernizációval, annak összetevőivel áll kapcsolatban: a szekularizációval és az individualizációval. Ehhez képest a 20. század utolsó harmadában még hozzátevődik, hogy amint kialakulnak az úgynevezett posztindusztriális társadalmak, ezzel párhuzamosan az emberek értékrendje is megváltozik, fontosabb lesz számukra a párkapcsolat minősége, az önmegvalósítás, és a prioritások között hátrább kerül a gyerekvállalás és a gyereknevelés.
Ezeknek az eredményeként a házasságok számaránya csökken, hiszen az együttélés is fontos helyet foglal el a párkapcsolatokban– vagyis azok, akik együtt élnek, de nem kötnek házasságot. A válások növekedése meg azzal áll összefüggésben, hogy ha a párkapcsolat minősége nem ér el egy adott szintet, akkor válással végződik. Az embereknek fontosabb, mondjuk úgy, az önmegvalósítás és az ebből következő mindenféle egyéni szempont, mint olyan más szempontok, amelyek régebb összetartották a családot – ezek lehettek gazdasági és más jellegű társadalmi tényezők, például a gyereknevelés központi elve.
- Az elmúlt 60 évben Romániában 2010-ben volt a legalacsonyabb a házasságkötések száma, de ugyancsak tavaly volt az utóbbi évtized legkevesebb válása. Mivel magyarázhatók ezek a mélypontok?
Ezek az adatok egy-egy évben picit lennebb vagy picit fennebb mehetnek, amikor egy országban valami történik. A világválság romániai kihatása lehet egy csökkentő tényező, hiszen a házasságkötés – ha megadják a módját –, költséges ceremónia. Ilyen esetekben az emberek egy része elhalaszthatja a házasságkötést, és ez már elég, hogy érződjön a statisztikában.
Ez lehet a tényező, ami miatt tavaly gyorsabban csökkent, mint ahogyan ebből az általános trendből kiolvasható lenne. Viszont hosszabb távon ezek az egy-két-három éves kilengések kiigazítódnak. H a válságból kimászunk, akkor azok az általános trendek lesznek fontosabbak, amelyeket említettem. Kissé növekedni fognak az arányok, de a hosszú távú trend szempontjából ugyanazt fogja követni.
- Vannak-e különbségek a válási gyakoriság tekintetében a románok és a magyarok között?
Nagy különbségek nincsenek, inkább területi különbségekről beszélhetünk. Olyan újabb tényezők léptek be ebbe a magatartásba, amelyek a korábbi tendenciákat felülírják. Olyan ó-romániai megyék kerültek első helyre a válások arányszámában, ahol különben nincs semmilyen plusz magyarázó tényező, vagyis nem feltétlenül járnak elöl a nyugati értékrendnek a kialakításában. Viszont amiatt, hogy nagyon szegény vidékek, sokan dolgoznak viszonylag alacsony beosztásban Nyugaton: a távollét következtében pedig a válások megnövekednek. Sok esetben nem az egész család él kint, hanem legtöbb esetben csak a férj. Ezek sajátos jelenségek, de figyelembe kell venni.
- Létezik-e arra vonatkozó statisztika, hogy a nők vagy a férfiak kezdeményezik-e inkább a válást?
Lehet tudni, csak nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az adatoknak. Inkább a nők kezdeményezik a válást, de azzal, hogy úgymond ki miatt válnak el, ez nincs nagyon szoros összefüggésben. Egy nálunk létező hallgatólagos szokás szerint illendőbbnek tartják, hogy ha már odajut a helyzet, inkább a nő adja be a válópert. Valahogy abba a trendbe illeszkedik, hogy a nőt előreengedjük, és talán sértőbb is a nőnek, ha a férfi adja be a válópert.
Ezért nem gondolom, hogy a konkrét okokhoz nagyon sok köze lenne. Elképzelhető, hogy nagyobb arányban rákenhetnénk a férfiakra a válóokot, de valójában ezek összetettek. Persze meg lehet figyelni ilyen jelenségeket, amikor középkorú férfiak elválnak, és fiatal nőkkel újraházasodnak, de ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a válások egy jelentős része ahhoz kapcsolódik, hogy a férfiaknak gyakran olyan magatartásuk alakul ki, ami miatt már nagyon kényelmetlen velük együtt élni. És akár veszélyes is lehet a feleségre, gyerekekre nézve: pl. alkoholista, agresszív férj.
- A válások számának növekedése várható-e az egyszerűsített procedúra idei bevezetésétől?
Ezt nem tudnám megmondani, de akár igen. Úgy kell érteni, hogy olyan házasságok, amelyek amúgy is a felbomlás közelében vannak, azok valóban hamarabb felbomlanak, és akkor ezért az adott évben több lesz a válás. Egyébként ezek úgymond eloszlottak volna hosszabb időre.
Inkább csak ilyen szempontból gondolom, hogy ennek jelentősebb hatása lesz. Az emberek konkrét együttélése, párkapcsolat dinamikája szempontjából nem hiszem, hogy lényeges különbséget hozna. Az emberek gyakran csak külön költöznek, nem adják be a válási papírokat, mert utána kell járni, külön jogi procedúra, pénzbe is kerül... Hogy ha már külön élnek, akkor valóban könnyebb lesz elválni. De ha már úgysem tudnak együtt élni, nem biztos, hogy van értelme az embereket együtt tartani.
Amerikai szociológiai kutatások szerint a válás "ragályos", egy fertőzéshez hasonlóan terjed egy közösségen belül. Mi erről a véleménye?
Az élet minden területén vannak ilyen divatok, léteznek bizonyos magatartásformák, amelyeket az emberek elkezdenek követni. Például olyan értelemben, hogy milyen módon próbálják meg kezelni a különböző problémáikat. Amerikában valóban az a helyzet, hogy a házasságkötések számaránya is magas, és a válásoké is. Az emberek nem próbálnak meg megoldást találni az együttélésre, nem próbálják meg elfogadni, ha az egyik félnek esetleg egy ideig más kapcsolata is volt, hanem rögtön elválnak.
Az amerikai statisztikákban ez úgy jelenik meg, hogy az európainál átlagosan magasabb a házasságkötések számaránya, és a válásoké is. 8 ezrelék, és 4 ezrelék – mindkettő jóval magasabb az európainál. További következménye, hogy nagyon sok gyerek nem a biológiai szüleivel nő fel. Ez akár 50% fölötti is lehet. Anélkül, hogy ítéletet akarnék mondani, úgy gondolom, hogy ahol meg nem válnak el a felek, ott a párkapcsolatok minőségén esik csorba. Viszonylag sok olyan házasság van, ahol rossz hangulat uralkodik és abban nő fel a gyermek.
Az biztos, hogy ez bizonyos mértékig társadalmilag tanult jelenség. Például Romániában, legalábbis eddig, nem váltak el olyan nagy arányban az emberek. De az azért nem volt olyan ritka, hogy 40-es éveikben valamelyik fél egy házasságon kívüli kapcsolatot kezdeményezett, és azt fenntartotta. Így oldották meg azt, hogy a párkapcsolaton belül bizonyos dolgok megromlottak. Amerikában elválnak, Nyugat-Európában a kettő (válás, illetve házasságon kívüli kapcsolat) kombinációja figyelhető meg, különböző arányokban. Léteznek kulturálisan különböző magatartások, amelyek a modelleknek az egymástól való eltanulásával kapcsolatosak.
Ugyancsak amerikai statisztikák szerint az Egyesült Államokban a válások 20%-ért már a közösségi oldalakat, konkrétan a Facebook-ot teszik felelőssé. Mit gondol erről, mennyiben tekinthető ez a Facebook terjedésével egyre jellemzőbb jelenségnek?
Olyan kontextusban kell ezt nézni, hogy ha a felek elégedetlenek a párkapcsolatuk minőségével, mennyire könnyű, mennyire van lehetőségük új kapcsolatokat keresni. Az internet ilyen értelemben forradalmasította a helyzetet. Gondoljuk el, például egy kisvárosban viszonylag kicsi a lehetősége annak, hogy valaki szabad, korához illő partnert találjon, vagyis olyant, aki nem él még házasságban.
Az internet ezeket a földrajzi távolságokat megszüntette, és ez mindenképpen új helyzetet teremt olyan értelemben, hogy könnyebb új partnert találni. Azon, hogy az emberek konkrét válóokként jelölik meg a Facebook-ot, csak mosolyogni lehet. Nyilván csak arról van szó, hogy megváltoztatták, megnövelték az új kapcsolatok kialakításának lehetőségét azok a telekommunikációs eszközök, amelyek általában a mai világot, életmódot meghatározzák.
Úgy, ahogy ma már gyorsabban el lehet jutni valahová, pl. repülővel, mint korábban, mert hozzáférhetőbb lett, ilyen értelemben az is megváltozott, hogy a párkapcsolatokat milyen hamar lehet úgymond „lecserélni”. Nyilván nem az a helyes megközelítés, hogy ha megszüntetjük a Facebookot, akkor minden megoldódik. Az egész világ ebbe az irányba mutat, ez csak egy konkrét megnyilvánulása annak, hogy egy ilyen globalizált, kommunikációs szempontból is felgyorsult és kibővült világban élünk.